Támaszkodj a Vörösre, ő tudja, mit kell csinálni!

Ahhoz, hogy megértsük a mát, ismernünk kell a múltat is. Még köztünk van pár, hajdanán elismert és sikeres színházi gazdasági szakember. Vörös Lászlóval közel 40 éve ismerjük egymást. Kapcsolatunk folyamatos maradt: az ő javaslatára vett fel Petrovics Emil gazdasági igazgatónak az Operába, Laci pedig ügyvezető igazgató lett. Csak egy év lehetőséget kaptunk a közös munkára. Máig sajnálom.

Bármilyen hihetetlen is, Vörös Laci február végén 87 éves lesz. A szakma nagy generációjához tartozik: mellette már csak Lázár Egon él. Egyetlen gazdasági vezető, aki a Nemzeti Színházban és az Operaházban is 10-10 évig volt gazdasági igazgató.

Tiszteletünk jeléül közöljük főszerkesztőnk Vörös Lacival készült interjúját. A fotókat Vörös Laci archívumából válogattuk.

Részlet az interjúból:

A Honvéd utcában volt egy magán tolljavító bolt. Szenvedélyes tollgyűjtő vagyok, így gyakran jártam oda. Egyik nap az üzletben megszólított Turcsányi Gizike, aki a kulturális minisztériumban dolgozott: „Jaj, Laci, jó hogy jön! Nem akar a Nemzeti Színházba menni?” Dehogynem, válaszoltam. „Jó, akkor hívja fel Malonyait!” Malonyai akkor a Művelődési Minisztérium színházi osztályát vezette.

Igen nagy lendülettel kezdtem dolgozni, tetszett a többszörös Kossuth-díjas igazgató Marton Endre, helyettese Major Tamás, aki a színházi élet nagyágyúja volt. Igen jóban voltunk, elismerték a munkámat, megszerettek, megkedveltek, ki is tüntettek! Egyensúlyt tudtam tartani köztük, mivel Marton és Major nem beszéltek egymással! Ez a feszültség aztán oda vezetett, hogy öt évre rá leváltották mind a kettőt, és kinevezték Nagy Péter professzort igazgatónak, aki a színházhoz nem sokat értett, így gyakorlatilag velem vezettették a színházat. Nem volt könnyű, de nem volt nehéz sem. Ott voltak a nagyágyúk: Sinkovits, Básti, Bessenyei, Agárdy, Kállai, akikkel igazi jó, baráti kapcsolatot sikerült kialakítanom. Amikor Nagy Péter odakerült, felhívott, hogy szervezzek meg egy találkozót a lakásomon: hívjam meg a Kállait mint szakszervezeti elnököt, Halász Ilonát, a párttitkárt, a főtitkárnőt, Potasinét. A találkozó célja az volt, hogy az új igazgató megbeszélje velük, hogy képzeli el a színház vezetését. Úgy gondolta: hétfőn 11-re bejön, megbeszéljük, mi a teendő, aláírja, amit kell. Legközelebb kedd délután tud bejönni, mert megtartotta még az ELTE-n a tanszékvezetői állását, ráadásul a Párizsi Magyar Intézet igazgatóhelyettese is volt. Fél év vagy háromnegyed év után rájött, hogy aktív akadémikusként ezt nem tudja csinálni, és be is adta a lemondását.

Az Auroránál: Vörös László középen Gobbi Hilda mellett. 

Major nagy vagány volt, de rendkívül nagy tekintélye volt. Nagy lókötő volt. Amikor igazgatósági ülést tartottunk, melyen részt vett ő, az igazgató, a főtitkár és én, Major felém fordulva így szólt: „Ha találkozol a Bandival, mond meg neki hogy…” Bandi a Marton Endre volt, akivel nem beszélgettek közvetlenül. Major főrendezői szobájába senkit nem engedett be. Egyszer kénytelen voltam szólni neki, hogy már jönnek ki a svábbogarak az ajtó alatt, engedje meg, hogy nyáron kitakaríttassam. Megengedte, de megmondta, ki mehet be. Az illető persze már másnap mondta: „Igazgató úr! Sok-sok rumos üveg van az öltözőben. Mi csináljak velük?” Váltsa vissza!

Major képviselő volt a Rákosi korszakban. Megkereste Rákosit: ”Rákosi elvtárs! Szeretnék elválni a feleségemtől.” Tudni kell, hogy Major felesége Beck Judit, a korszak neves szobrászművészének a lánya volt. Rákosi így válaszolt: „Major elvtárs! Mi nem válunk, maximum szeretőt tartunk!” Premiereken így tehát a jobb oldali páholyban ült Judit, a bal oldaliban pedig Éva. Persze nem beszéltek egymással.Marton a vége felé már nagyon feledékeny volt, nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden rendben menjen. Amikor nyugdíjba küldték, megkérdezte hol lesz az ő íróasztala? Megszólalt a főtitkár: „Marton elvtárs! Holnap már nem kell bejönnie, holnaptól már nyugdíjas!” Marton reagált: „De hát mit csináljak én otthon?” A főtitkár válaszolt: „Felkérték egy filmre, nem emlékszik?” „Ja, tényleg, jó hogy szólt!” – felelte Marton. Néhány hétre rá vidéki motívum keresés közben meghalt.

Vörös Laci az Erdélyi Borozóban Tóth Jánossal és  Lénárd Bandival

AJÁNLJUK