A színházi szakma nagy öregjei közé tartozik, pedig csak 35 éve kezdte a pályát:) Mind a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, mind a Madách Színház sokat köszönhet szaktudásának, vezetői képességeinek, színházszeretetének. Atívan dolgozik a színházi szakma egészének sikeréért, fennmaradásáért. Szabó-Jilek Iván a Színpad főszerkesztője készítette vele az alábbi interjút.
Hogy kerültél erre a pályára?
Mondhatni tudatosan készültem rá. Kezdődött azzal, hogy zenei általános iskolában végeztem, és így megszerettem a zenét. Középiskolás koromban egy barátommal beatzenei duót alapítottunk, együtt énekeltünk. Egy amatőr színházi együttesnek megtetszett az énekünk, így meghívtak a Merő Béla alapította Zalaegerszegi Reflex Színpadhoz. Szabadkoztunk, mondtuk, mi nem akarunk színészek lenni, akkor mit keresünk a társulatban. Győzködtek, milyen jó lenne, ha segítenénk nekik azzal, hogy éneklünk az együttesben. A végén persze mindent csináltunk, már prózában is játszottunk, de én soha nem akartam színész lenni.
Amikor a Számviteli Főiskolára jártam, akkor azt mondtam, hogy elvégzem a főiskolát, és mire letöltöm a gyakornoki éveket és a sorkatonai szolgálatot, addigra lesz a városnak színháza. És úgy is lett, építettek egy színházat, ahol én gazdasági igazgató akartam volna lenni. Úgy alakult a pályám, hogy 1980-ban Zalaegerszegen épült egy sportcsarnok, ahova gazdasági vezetőnek kértek fel. A főiskolán nem tanultam a költségvetést, s azért is vállaltam a felkérést, hogy azt is tudjam, amire lesz színház. Igen, nagy öröm volt mindenki számára, hogy 1982-ben megépült a színház.
Ez a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház volt…
A Hevesi Sándor Színháznál öt nap híján huszonkét évet töltöttem, tehát 1982-től 2004. március 31-ig voltam ott gazdasági igazgató, többek között olyan nagy művészekkel dolgozhattam, mint Ruszt József.
Onnan hogyan kerültél a Madách Színházba?
A teljes interjú letölthető innen:
Az interjú a Színpad 2016. 4. számában jelent meg először! Köszönjük a főszerkesztőnek, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta!!
