Gazdasági igazgató voltam
a Fővárosi Operettszínházban 1983-1989
Miután háromszor sem vettek fel a színművészetire, úgy döntöttem, kezembe veszem sorsomat. A fővárosban két szabad gazdasági vezetői állás volt: az egyik a Szabadtéri Színpadé, a másik az Operettszínházé. Mivel nem volt kedvem nyáron dolgozni, ezért az operettet választottam.
1983. május 2.
Első cikkemet (Nyílt levél kollégáimnak) a HVG-nek szántam. Meg is ígérték megjelenését, ám Bodrogi Kísérleti gazdálkodása elvette a teret. Így aztán a doktori értekezésemben került hat év múlva nyilvánosságra.
1983
A gazdasági igazgató 2. megbízása, amelyet valamilyen kulturális szervezet írt ki. A “Nincs ismeretlen táj” cím jól takarja a témát, a fővárosi színházak vidéki tájolásának elemzését és fejlesztését. Első díjat nem adtak ki, két 2. díj kellő ösztönzéssel szolgált. Az írás lényegi gondolata az, hogy a “tájolás”költségei egyre nőnek, így egyre több közösségi pénz kell felhasználnunk.
1983
A “Bérek és produkciós költségek” a gazdasági igazgató 3. cikke. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége bízta meg a megbízás elvégzésével. Gábor József emlékezete szerint ezzel igyekeztek pótolni a vidékiek lemaradását.
1983 tavasz
Már a munkába álláskor súlyos hibát vétettem: a fővárosi művészeti osztály vezetője (Henye Andrea) felajánlotta, hogy a Madách Színház ügyvezető igazgatója segít nekem a fővárosi színházak légkörei, szokásai megismerésében és alkalmazásában, ám én határozottan nemet mondtam. Lázár Gyuri nagyvonalúságának köszönhettem, hogy soha sem éreztette velem vidékiségem hangsúlyait.
1983. nyarán
Belépésemkor Keszler Pál volt az igazgató, aki korábban az Országos Rendező Irodát vezette. Jóindulatú, segítőkész vezető volt, aki négy évtizeden át szolgálta a zeneigazgatás ügyét. Délutáni munkájának befejezéseként, nagyot sóhajtott és így nyújtózkodott: “Na lépjünk rá a távozás hímvsszejére”. Íróasztali szekrénykéjében mindig akadt valamilyen kiváló ital: gazdasági igazgatóját mindig 7 éves kóser pálinkával becsülte meg.
1984. január 11.
Többlt-Színház néven öt szakmai bevétel-növelést célzott meg a színház. Elkészültek a Fővárosi Operett fejlesztési tervei, amely talaját adta a színház nyolcvanas évekbeli gazdasági sikerének. A többlet színház használható feltételeihez a 133/1983 (M.K.23) MM-PM sz. utasítás lehetőségei biztosították.
1983
Miután senkit sem ismertem a pályánkról, így elhatároztam, hogy lehetőséget teremtek az ismerkedésre. Babarczynak csillogott a szeme, mint mindig, ha valami izgalmas balhé előtt állt, de néhány perc morfondírozás után közölte, hogy szervezkedhetek, de nem a kaposvári színház nevében. Így aztán néhány telefonhívást követően eldőlt, hogy a vidéki gazdasági igazgatók találkozójára első ízben Szegeden került sor.
1984. február 4-én
Újabb programsorozat indult a gazdasági igazgtaó kezdeményezésére. Miután szerettük az Unikumot, gyakran megfodultunk a Géza vezette Operett Presszóban. Addig-addig morfondíroztunk, amíg ki nem találtuk, hogy egy különleges játszó helyet biztosítunk énekeseinknek. Felkértük Antal Imrét a műsor vezetésére, aki szellemesen, okosan és élvezetesen vezette a műsort. Néhány műsorra sikerült meggyőzni az illetékes rádió osztályvezetőt is, hogy hétfő esti szórakoztató műsorában élőben kapcsoljon a Presszó műsorában
1985 – 1989 ig
Bodrogi a Vidám Színpad igazgatója kitalálta, hogy jogszabályi engedmények alapján jelentősen megnöveli a társulat pénzügyi sikerét. A siker lényege az volt, hogy minél nagyobb bevételt ér el a színház, annál nagyobb jövedelemre teszünk szert. A Vidám után az Operettben is bevált az új érdekeltségi rendszer: Volt olyan év, amikor 130 ezer forint jutalmat kaptam, akkor amikor egy kis Polski feláras ára 92 ezer forint volt!
1983 – 1988 ig
Horváth Zoltán töltötte be a művészeti vezető posztját, aki jelentős tapasztaltokra tett szert a vidéki színjátszásban. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 173. Máig sem tisztázott körülmények között 1988-ban nyugdíjba vonult.
1985-1988
A Színház. és Filmművészeti Főiskola Színházelméleti szakán kezdtem meg tanulmányaimat. Tanáraim voltak: Hegedűs Géza bácsi, Osztovits Levente, Lengyel tanár úr, Föveny Lászlóné. Osztálytársaim voltak: Vitai András, Pányoki László, Bába Krisztina, Keresztúri József és így tovább. A szakdolgozatomat sikeresen megvédtem, hogyanjáról csak személyesen adok tájékoztatást.
1985. május 13.
Miután a nyolcvanas évek közepén jelentős baráti unszolásomra barátaim többsége megszerezte az egyetemi doktori címet, így vettem a bátorságot én is, hogy a korábbi cikkeim és közgazdasági tapasztalataim alapján elkészítsem a “Zsinórpadlás” című dolgozatomat, amely a “Bevezetés a színház gazdaságtanába” alcímet viselte. A dolgozat bírálója dr. Szabados Anna néni és dr. Marschall Miklós volt, akik azt értekezést kiválónak, “summa cum laude” – nek minősítették.
Németh Sándor az Operettszínház művészeti vezetőjeként, majd 1989–1993 között igazgatójaként működött. A nyolcvanas években hűs whisky társaságában tervezték, hogy az igazgató mellett a gazdasági igazgató lesz az új felállás ügyvezető igazgatója. Az utolsó pillanatban azonban Németh úgy döntött, hogy a szakszervezet aktuális elnökét kéri fel ügyvezetőjének. A pletykák szerint ebben lényegi szerepet játszott, hogy a társulat megszavazta Bajorországban, hogy nem működnek együtt a Rock Színházzal.
1981-89 között
Kerényi Miklós Gábor rendezője volt a színháznak. Mindketten amatőr színjátszók voltunk. Friss látása, eredeti művészeti koncepciója nagyban elősegítette, hogy bizonyos szemszögben a kaposvári vonalat tudtam folytatni szakmámban. Az első néhány hónapban újratervezetettem a musical-plakátjainkat – ennek nagyon örült Gábor.
1985 nyarán
Első nyugati külföldi utam Rómába vezetett. Korábban már jártam külföldön, de igazi nyugati stílust, építészetet, munkaszervezést csakis nyugaton élvezhettem. A Villa Borghese kertjében egy operettgálát játszottunk a magyar Interkoncert szervezésében. Furcsa volt, hogy egy alacsony, kopaszodó, idős úr noteszával járkált fel-alá a nézőtéren, és úgy tűnt szinte mindent feljegyez. Olasz partnerünk mosolyogva mesélte, hogy a helyi jogvédő embere, aki minden előadáson szigorúan rögzítette a jogdíj számításához szükséges adatokat, amelyek a mi érdekeinket is szolgálták.
1987
Ismét egy Interkoncertes vendégszereplés: Berlin. A Köztársasági Palota házibüféjében gyakran megfordultak művészeink, különösen akkor, amikor rájöttek, hogy milyen olcsó a Bohnenkamp. Gázsimból bőven maradt annyi, hogy az est jelmeztervezője segítségével egy teljes öltözetet sikerült beszereznem.
1988
Államközi kulturális együttműködés keretében a Moszkvai Operettszínházban szerepeltünk. A siker szinte leírhatatlan volt, a jegyek csúcsáron kerültek a feketepiacra. Hasonlóan eredményes volt a farmernadrág kereskedelme is, amely a jelmez szállító ládákban vasúton haladt Moszkva felé.
1988
A szocialista országok Vilniusban tartották tanácskozásukat a színházak finanszírozásáról és gazdálkodásáról. Miután Koncz Gábor jóvoltából már olvastam Dadamian cikkét, így elég jó elképzeléseim voltak arról, milyen irányban halad előre a szovjet-orosz színházgazdaság. Hát még akkor, amikor megtudtuk, hogy a moszkvai operettszínház nyereségesen, – állami támogatás nélkül – működik!
1986-1988
Soha nem felejthető, amikor süvített a havas szél a Várban, a Kulturinnov jól fűtött termeiben pedig huszonéves gazdasági igazgatók vitatkoztak hevesen a színházak állami támogatásáról, az ár- és bérrendszerről, a színházi vezetésről és így tovább…
1987
A legnagyobb hazai filmfesztivál zsűrijében vett részt Babarczy. Olyan jól sikerült a szereplése, hogy Kővári, a Filmfőigazgatóság főigazgatója felkérte, hogy legyen az Objektív Stúdió igazgatója. Babarczynak ez nagyon tetszett, de nem akarta otthagyni a kaposvári színházat sem. Így kellett neki egy vezető, aki papíron igazgató a tényleges igazgató mellett. Íratott a gazdasági igazgatóval egy tanulmányt az önálló filmstúdiók kialakításáról. Ez, és a Kaposváron együtt töltött négy év eredményezte azt, hogy a gazdasági igazgató elvállalta, hogy az Objektív Stúdió Vállalat Igazgatója legyen. Babarczy tanácsára tanácsadóként maradt az Operett Színházban, „Jól jöhet még ez egy esetleges visszaúthoz.” – javasolta szó szerint.
1988
Egyre többen suttogták, hogy mivel hasonló a mentalitánsunk, Zsámbékinek engem kellene felkérni a gazdasági igazgatónak a Katonába. A suttogásból A telefonos egyeztetést követően, másnap már 9-10 óra körül budai lakása konyhájában ültem – Iszunk valamit? – Ha Te is, akkor jó. – Töltött valamilyen erős, pálinkát címtelen üvegből. Ittunk. Zsámbéki mosolyogva nézett rám. Néhány perc után megkérdezte: – Nos? – -és töltött újra. – Nem válaszoltam, mert nem tudtam válaszolni. Kértem néhány nap gondolkodási időt. Este hívott otthon. Akadozva, majd sajnálattal elmondtam döntésemet és okát: – Nem vállalhatom, még nem. Egyelőre ki kell próbálnom magamat. Nagy színházra vágyom – a Katona túl kicsi nekem. – Értem – mondta – Biztos vagyok benne, hogy fogunk még együtt dolgozni. Gábor jóslata sajnos nem vált be.
1986-1987
Már az első személyes látogatás meggyőzött bennünket bennünket arról, hogy a Budapest Kongresszusi Központ tökéletesen alkalmas arra, hogy egy vacsorával egybekötött operett gálaműsort rendezzünk. A jegyek nagy részét nyugati üzletembereknek és turistáknak adtuk el: erős volt a siker a hétvégi bevétel pedig rekordokat döntő. Volt úgy, hogy játszottunk operettet a színházban, gálaműsort a Kongresszusi Központban és Presszó Pódiumot az Operett Színház melletti épületben. Az esti bevétel pedig közel 2 millió forint volt!
1989. május 16-án
A gazdasági igazgató Válságmegelőzési tervet készített, amelyet megküldött a színház négy felső vezetőjének. Végrehajtására sajnos nem került sor, így a színház új igazgatója nehéz feltételek között hagyta ott pályáját.
1988.
Összesen egy személyes megbeszélésre került sor Petroviccsal, amelyen a maga kitűnő stikusában felkért, hogy legyek az Állami Opera gazdasági igazgatója. Nagy tisztelettel, nemet mondtam, indokul egyetlen okkal, mely szerint már elígértem magamat Németh Sándor mellé az Operettszínházba ügyvezető igazgatónak. Petrovics nagyvonalúan úgy nyilatkozott, hogy várni fog reám, ameddig lehet.
Így is történt. Németh visszavonta szóbeli ígéretét az ügyvezetői posztra, én pedig elfogadtam az Opera gazdasági igazgatóságát. 12 év izgalmas év következett…
dr. Venczel Sándor
stratégiai tanácsadó
