HOGYAN SZEREZZÜNK PÉNZT SZÍNHÁZUNKNAK?
Meghökkentő, de több tucat cikk egyikében sem foglalkoztak a teljesség igényével azzal az alapvető gazdasági témával, melyet egyszerűen így fogalmazhatunk meg: “Hogyan szerezzünk pénzt színházunknak?” A Színpad 2007. évi júniusi száma foglalkozott ugyan a válságkezeléssel, de nem a címbeli tágassággal, így eljött az idő, hogy kellő rálátással és tartalmi gazdagsággal adjunk teret a pénzszerzés XXI. századi lehetőségeinek.
Cikkemet ajánlom Ivánnak el nem múló emlékezéssel.
1 Lobbizással
A lobbitevékenységet a 2006. évi XLIX. törvény szabályozta, mindaddig, amíg a 2010. évi CXXXI. törvény eltörölte azt, arra hivatkozva, hogy a társadalmi egyeztetésről szóló törvény elég kötelezettséget és lehetőséget biztosít az egyes társadalmi érdekek megmutatkozására. Miután a lobbitevékenység nem szünt meg Magyarországon, így csak remélni tudjuk, hogy a társadalmi egyeztetés elegendő visszatartó erő lesz a titkos kijárók és lobbisták gyakran korrupcióba fulladó ténykedéseinek.
A szocializmusban a színházak viszonylag könnyen és eredményesen gyakorolhatták a felsőbb hatalmak pártfogásának megszerzését. A gazdasági cél továbbra sem változott: az állami támogatás nagyságának növelése.
2 Államtól
Az előbbiekben említett 2010. évi törvény nem teszi szükségessé társadalmi egyeztetés lefolytatását állami támogatás, költségvetés, valamint annak végrehajtása esetén. Ennek “köszönhetően” az állam szabadon, kötelezettség-mentesen osztogathatja a köz pénzét. És ott, ahol ilyen szabad pénzek megjelennek, ott kopogtatnak a kijárók, akik jutalékért vagy fix összegért segítenek az állami támogatások felosztásában.
Jól emlékszem arra a 21. század valamelyik szilveszter előtti utolsó munkanapjára, amikor a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője hívott telefonon, mondjak néhány konkrét érvet, miért is kell többlet állami támogatás az Operának. Gyorsan összeállítottuk a listát, a parlament meg is szavazta a többletet még aznap délután.
3 Önkormányzattól
Tapasztalati tény, hogy viszonylag könnyebb a helyi önkormányzattól pénzt szerezni, mint az államtól. Ennek oka valószínű a döntéshozókkal való természetes és közvetlenebb kapcsolat, amely az ismertségtől a rokoni kapcsolatig is eltarthat. Fentiek miatt jelentős tényezőnek számít, hogy az önkormányzati képviselők könnyebben elszámolják egymás közötti kötelezettségeik kiegyenlítését, legyen az akár hatalmon lévő, akár ellenzéki párt tartozása és/vagy követelése.
Az önkormányzati képviselők és színháznézők közvetlenebb kapcsolatának egyik következménye tehát, hogy a tuladonos közösség szívesebben támogatja a színházat, mint a messzi-messzi fővárosban dolgozó egyre központibb kormányzat.
4 Bércsökkentés
Furcsa módszer, ám eredményesnek mondható. Amikor már minden forrás kimerült, mincs mit tenni, mint választási lehetőséget kínálni a társulatnak. Vagy csökkentjük bérüket, vagy annyi dolgozót küldünk el, amennyiük bére fedezi a hiányt. 2010-ben sajnos lehetőségem volt kipróbálni a módszer használhatóságát és eredményességét. A József Attila Színház került olyan helyzetbe, amely megkövetelte minden forráslehetőség megnyitását. A vártnál is sikeresebb lett az eredmény: a társulat majdnem minden tagja átlátta saját felelősségét, és az egyéni megbeszélések után aláírta a bércsökkentési megállapodást, amely fél évre enyhítette a forráshiányt.
5 Áremelésből
Az áremelés a bevételnövelés egyik klasszikus formája. Abban az esetben van az áremelésre lehetőségünk, ha a vevő (a közönség) abban a helyzetben van, hogy az áremelést elfogadja. Nem ismerünk árrugamasságra vonatkozó magyarországi statisztikai vizsgálatokat és elemzéseket, de az elmúlt 3 év azt látszik bizonyítani, hogy a színházak sem bíznak az áremelés lehetőségében.
Természetesen rendkívül megnehezíti az áremelés lehetőségét a rendelkezésre álló fizetőképes kereslet nagysága. Most, amikor a napi élethez szüséges termékek inflációjának fedezetére szükséges a családok bevétele, kicsi a lehetőség arra, hogy a közöség megemelt árú jegyekkel kösse le szabad pénzeszközeit.
Kizárólag a nagy siker az, amely lehetővé teszi a normál árakat meghaladó magas árak kialakulását. A nagy sikerhez pedig sztárok és/vagy jó előadások szükségesek.
6 Az árstruktúra átalakítás
Lényegében az áremelés egyik cseles megoldása. Úgy teszünk, hogy megőrzünk minden árkategóriát, de a magasabb kategóriába több jegyet sorolunk be, mint az alacsonyabb kategóriába. Vagyis a statisztikai átlagár növekszik, a tényleges átlagár pedig remélhetőleg nő. Előnye: szinte semmi befektetést nem igényel; egyik napról a másikra végrehajtható[. Hátránya: nagy odafigyelést igényel, hogy legyen tartalékjegyünk a “legmenőbb” kategóriákba.
7 Pályázatokból
Hosszú távon bizonytalan forrás, ám így is fontos kiegészítése lehet a közösségi színházak támogatásának. Magyarországon a Nemzeti Kulturális Alap a legjelentősebb pályázati forrás. Nincs rá biztos számítás, de úgy véljük, hogy ma már az Európa Úniós színházi pályázatok pénzügyi tartalma meghaladja a hazai pályázatok nagyságát. Az elmúlt néhány évben jelentősen szaporodtak a pályázatírással foglalkozó non-profit és forprofit vállalkozások száma és sikeressége, így bízhatunk, hogy hosszú távon is erős forrássa lesz a színházaknak a pályázatok.
8 Sztrájkfenyegetéssel
Alapvetően az államtól és/vagy az önkormányzattól igyekszünk több pénzt szerezni. Lényege: előrevetítjük a támogatóinknak azt a helyzetet, amikor botrányos események történnek majd néhány millió forint miatt. Hosszű műveleteknek kell megtörténnie addig, amíg hivatalosan is sztrájkkal fenyegetőzhetünk, de egyre többen vannak, akik sikert érnek el.
Legnagyobb összegű esetem az Operában történt. A szakszervezettel már több hete tárgyaltunk az új kolletktív szerződés megkötéséről. Patthelyzet alakult ki, mivel egyik fél sem akart engedni pénzügyi feltételeiből, így közösen úgy döntöttünk, a kormányra bízzuk ad -e pénzt vagy sem. A megbízott Miniszterelnök fogadta az Opera küldöttségét. Talán 15 perc sem telt el és a Miniszterelnök meghozta döntését, megad minden pénzt, amit kérünk. Sajtófőnöke még dedikálta Bősmarosról szóló könyvét, aztán egyöntetű és gyors akarattal – a főrendező vezetésével – betértünk egy Hajós-utcai sörözőbe.
9 Zsarolással
Egy zenekedvelő barátom félévszázados születésnapján egyik világírű zenekarunk világhírű karmestere kérdezte tőlem, hogyan szerezzen pénzt egyre híresebb zenekarának. Három ötletem volt: az első a zsarolás. Néhány nap múlva valamennyi jelentős hírügynökség hozta a karmester nyilatkozatát: Addig nem tér haza Magyarországra, amíg zenekara nem kapja meg a kért támogatást. Előnye: a gyors, hatásos és nagyon drága sajtókommunikáció megtakarítása, hátránya, hogy szinte megismételhetetlen. De egyszer biztosan bejön.
Keveházi Gábor világhírú táncosunk mesélte: az egyik nagy szocialista ünnepünkön autójával igyekezett az Operába, ám a rendőrök – mivel nem volt rajta a listán -, nem engedték be a lezárt parkolóig. – Jó, ha nem engednek be, akkor nem lesz előadás! – mondta Gábor és elindult hazafelé. Az ügyelő megdöbbenve vette észre. hogy nics meg a főszereplő. Hiába hívta Gábort vonalas telefonján, a művész úr még nem ért haza. Erre két rendőrségi autó indult Gáborék lakásához. Útközben utolérték, majd visszafordították a balett-táncost és nagy-nagy sziránázással, még időben beértek az Operába.
10 A jövő előrehozása
Ha nics a jelenben pénzünk, hát szerezzünk a jövőből! Egyszerűen úgy, hogy jövőbeni cselekvésünk árát elkérjük mai vevőinktől. Színházban ez általában olyan bérletek kibocsátása és értékesítése amelynek az árát egészben vagy részben a néző előre fizeti. Hátránya: A mai közönség nem szeret előre tervezni; a színház műsorterve merevvé válik.
A jövő értékesítésének izgalmas és még alig kipróbált módszere az árverés, melynek során az évad produkcióit vagy előadásait előre eladjuk egy nyilvános és jól meghírdetett árverésen. Hátránya: a siker elmaradása jelentősen ronthatja színházunk jóhírét, ugyanakkor a siker jelentősen javíthatja készpénz-állományunkat és színházunk jóhírét.
Az ötlet alapgondolata: vannak olyan magánemberek és/vagy vállalkozások, akik hajlandók többet fizetni egy leeendő előadás mai áránal azért, mert bíznak az előadási árak növekedésében. Például: ma megveszek egy márciusi előadást 120%-on azért, mert bízom abban, hogy az előadást 140%-on el tudom adni.
11 Szponzorok és mecénások
A kultúra olyan önzetlen támogatói, akik majdnem ellenszolgáltatás nélkül adnak pénzt vagy termékeket és/vagy szolgáltatásokat egy konkrét produkció létrehozása és/vagy játszása érdekében. A témával a Színpad 2016. szeptemberi száma foglalkozik.
A szponzorok és mecénások közötti különbséget úgy fogalmazhatjuk meg, hogy míg a mecénás nem kér megjelenési lehetőséget, addig a szponzor elviszi (visszaveszi) támogatása nagy részét a szerződésben kikötött megjelenési lehetőségek megteremtése.
A múlt század 90-es éveiben gyakran érkeztek haza nyugatról marketing szakemberek, akik költségtérítés fejében vállalták, hogy szponzorokat szereznek az Operának. Telt-múlt az idő, a szálloda és étel-ital költségeket rendesen fizette az Opera, ám a szponzorpénz nem érkezett. Végül az Opera jókora veszteséggel felbontotta a szerződést.
12 Együttműködés
Ténykérdés, így bizonyítható, hogy egyre több igazgatói pályázatban kötelező fejezet az “Együttműködés”. Nem véletlenül, hisz a színházak egyre csökkenő közösségi támogatása kikényszeríti, hogy a színházak egyre többször dolgozzanak együtt, egyre többször hozzanak létre közös produkciókat. A marketingben rejlő lehetőségek sajnos ma még csak lehetőségek, de reméljük a kényszerből valódi eredmények születnek majd.
dr. Venczel Sándor
színházi közgazda
