Három K. városbéli egypercessel és két előzetessel folytatódik sorozatunk, amelyben a gazdasági igazgató beleszeret a Csárdáskirálynőbe, összezavarodik egy kalkulációban és egy bonvivánt elvernek. Előzetes: Egy elmaradt randi Madonnával, és az Utolsó szavak Tanár Úrral.
26. Csárdáskirálynő
(Aki poénra vágyik, ne olvassa.) A gazdasági igazgató csak egyszer látott operettet 27 éves koráig. Első egyetemi rendezője az Operettszínházban volt rendező, és hát meghívta a színjátszó csoportot, így illett elmenni. Ettől sem lett nagy kedve az operetthez. De amikor K. városában Ács Jani elkezdte rendezni a Csárdáskirálynőt, bizony lemondott a színészbüfé jóféle rexcsatáiról, ott ült a próbán megszeppenve, mint egy kisgyerek. A Csárdáskirálynő nagy siker lett: nézte munkás, paraszt, értelmiségi egyaránt: mindenkinek azt nyújtotta, amit ő szeretett a darabban. A gazdasági igazgató ekkor döbbent rá, hogy micsoda marhaság műfajok szerint válogatni, sőt finnyáskodni. A darab igazi dráma lett, és hiába volt a vége happy, mégis ott maradt a nézőben valami keserű íz – úgy az egész világot, de főképp a hatalmasokat illetően. Még ma is majd megszakad a gazdasági igazgató szíve, amikor eszébe jut Olsavszky Évike, ahogy alig hallhatóan elkezdi énekelni: Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer esőre áll…
27. A bonvivánt elverik
A múlt század hetvenes éveinek végén Bereményi írt egy nagyszerű darabot K. város színházának, vagy inkább Gothárnak: Halmi, vagy a tékozló fiú. (Hamlet parafrázis: Kondor, Lili, Rózner és Gyimesi, mind igazi magyar figura a hetvenes évekből.) Dégi Pista, aki vendégként az Apát játszotta összebarátkozott a szintén vendég Bonvivánnal, aki a Csárdáskirálynőben játszotta Edvin szerepét. A Bonviván lázadó, erőszakos és naiv fiatal színész volt, aki valamiért (ki tudja miért) Dégit szemelte ki ideáljának. Dégi élvezte ezt a szerepet is, és hagyta hadd járjon nyomában a színész. Jó is lett volna ez így, de néhány hét után a Bonviván úgy gondolta, a színháznak kötelessége tagnak szerződtetni Dégit. Fel ment hát (jelmezben!) B. igazgató irodájába egy este előadás előtt, és lázas szemmel, művészettől eltökélten követelte, hogy B. igazgató azonnal szerződtesse Dégit, mert ha nem, akkor, akkor nem lesz aznap előadás, mert ő nem lép fel! A többit hallomásból tudja a gazdasági igazgató: B. igazgató egy dzsúdó fogással földre (szőnyegre) döntötte a Bonvivánt, hasára ült és elverte (többször pofán csapta), miközben azt ordította: Takarodj azonnal a színpadra, te gazember! Így is történt. A Bonviván fölkelt, csöndben lement az öltözőjébe, rendbe hozta magát, és ragyogót játszott aznap este. B. igazgató pedig beült Wartburgjába és hazahajtott a Dimitrov utcába!
28. Vendégjáték tárgyalása
N. városából érkezett K. város színházába a művelődési ház tárgyaló küldöttsége. (Akkor még nem volt a megyeszékhelyen színház, így nem volt kötelező az egerszegi előadásokat választani!) Tudni való, hogy a gazdasági igazgató N. városából való, így különös gonddal készült fel a kanizsaiak látogatására. Különféle átlag-ár modelleket készített arra vonatkozóan, hogy mennyit kérjenek előadásonként attól függően, hogy melyik produkcióból hány előadást rendeznek. Mindezt jó megjegyezte, kezdődhetett hát a tárgyalás. Nagy öröm volt a találkozás a földiekkel! Büszke volt a gazdasági igazgató, hogy ilyen komoly színházban felsővezető, így viszi a kanizsaiak jó hírét! Folyt szépen a tárgyalás, amikor a törvény szerint elértek a konfliktushoz: a művháznak nincs elég pénze. 24.700 forintra kalkulálta az átlagárat a gazdasági igazgató – úgy számolta, ha ennyit fizetnek előadásonként, akkor eléri a vágyott plusz tíz százalékot. De végül a kanizsaiak lealkudtak 700 forintot előadásonként, így alig érte el K. város színháza az előző évad bevételét. Mindezt olyan ügyesen csinálták, hogy se B. igazgató, se a gazdasági igazgató nem vette észre!
Előzetes: Az utolsó mondatok Tanár úrral
A gazdasági igazgató már a legnagyobb magyar színházban (nevezzük nevén: az Operában) dolgozott, amikor a múlt század kilencvenes éveinek közepén éppen Karácsony előtt megjelent egy Krúdy válogatása Pesti Szalon címmel. (Kiadó: Pesti Szalon) Nagy örömében azonnal dedikált is egyet a színház megbízott főigazgatójának, lássa nem is olyan szakbarbár a gazdasági igazgatója. A megbízott igazgató, nevezzük nevén Vámos László, a Tanár Úr, belenézett a könyvbe, huncutul elmosolyodott, kissé félrefordította a fejét, és halkan, teli jósággal azt mondta: – Sándor, egyet megígérhetek: az első közgazdasági művemet neked fogom dedikálni! Ezen mindketten mosolyogtak, majd Boldog Ünnepeket kívántak egymásnak. Ez volt utolsó találkozásuk. Vámos László néhány hét múlva még rendezett egy előadást Veronában, aztán meghalt. A gazdasági igazgató legszebb perceiben azon ábrándozik, de jó is lenne olvasni Vámos László neki dedikált közgazdaságtani művét!
Előzetes: Egy elmaradt randevú Madonnával
A gazdasági igazgató még az egykori Rockszínház előadásában látta Evitát, a Városmajorban. Hogy őszinték legyünk, nem nagyon tetszett neki a mű, ahogy általában nem tetszettek neki a musicalek. Pardon rockoperák! Így aztán nem nagyon izgatta az sem, hogy az Operában forgatnak egy Evita című filmet. Csak egy dolog izgatta, minél több pénzt szeretett volna bérleti díj címén legombolni a gyártástól. Az amerikaiak érdekeit képviselő magyar cég vezetője többször is próbált célozgatni neki arra, hogy itt forgat a házban Madonna, milyen jó reklám lenne az Operának, ha összejönnének. (Ne feledjük: a gazdasági igazgató, akkor megbízott főigazgató volt három hónapig.) A gazdasági igazgató kötött egy fölöttébb előnyös szerződést az Operának, aztán elment találkozni barátaival az Admirálisba, a Duna partra. A pletykák szerint Madonna italba fojtotta bánatát az elmaradt randevú miatt – de sose feledjük: az okok nem mindig pontosan meghatározhatók ilyen esetben.
Lejegyezte: dr. Venczel Sándor
+36-209-539-352
A leadfotóért (Díszlethúzók) és Házi Erzsébet fotójáért köszönet a www.fortepan.hu – nak
