Egy gazdig fotóalbumából

Az iroda, amely 1979 és 1983 között a munkahelyem volt. Nem sokat tartózkodtam benne, éppen csak a legszükségesebb időt töltöttem itt. (Lásd a 38. számú egypercest!) Ami akkor is meglepett, és még ma is meglep: a mosdó a tükörrel közvetlenül az íróasztal mögött. Vajon miért van szükség mosdóra egy irodában?

Egyébként jó hogy volt, sokszor “mostam kezeimet”. A szekrény egy csoda volt, mindenki csodálta, talán az egyetlen bútordarab, ami soha sem játszott a színpadon.

Jól láthatók a szekrényben a Magyar Közlöny, a Pénzügyi Közlöny, a Művelődési Közlöny bekötött példányai. A szekrény rendezői bal oldalán az italos részleg: a csomagolt palackban valószínű Sztalicsnaja vagy Moszkovszkaja.

Az íróasztalon telefon – akkor már interurbán vonallal! Tőle balra az igazgatóval, a portával, a műszaki vezetővel közvetlen kapcsolatot biztosító házon belüli “szerkezet”, már a nevét sem tudom. Arra sem emlékszem használtam-e valaha. Hamutartó, gyufa és cigaretta (mezitlábas, később filteres Szimphónia, majd Helikon) akkoriban elengedhetetlen szenvedély.

A falon balra a heti próbarend és a napi próbatábla. Fölötte a napi bankszámla egyenleget mutató grafikon: minden nap feljegyeztem a zöld milliméterpapírra pénzügyi állásunkat. A négy év alatt csak egy-egy alkalommal léptük túl az 1 millió forintos egyenleget. Babarczy minden nap bejött megnézni – ha 100 ezer forint alatt volt a bankszámlánk, mindig rákérdezett az okára.

A fotót az iroda közepéről készítettem. Mögöttem akkor már ott volt Vajna Pali íróasztala, aki tanácsi állását adta fel, hogy aztán évtizedekig legendás ügyvezető igazgatója legyen a színháznak.

dr. Venczel Sándor +36-209-539-352 sukoro@gmail.com

A leadfotót és belső fotót a szerző készítette.

AJÁNLJUK