Egy nõ elsõsorban érzelmekbõl van összerakva, még akkor is, ha a számok racionális világában él. Én is így vagyok ezzel, már 1 éve tart a CSODA!
Boldog és büszke vagyok, hogy a sors pályám következő állomásaként a Színház világába vezérelt!
Büszke arra, hogy ez a Színház, a 185 éves Miskolci Nemzeti, ahol még egy év után is elfog az áhítat, ha belépek az épületbe és beleszagolok a levegő balzsamos illatába. Boldog, hogy Halasi Imre direktor munkatársául választott, hogy része lehetek egy olyan csapatnak, akik minden idegszálukkal az intézményt szolgálják és munkámmal én is (némi nagyképűséget megengedve magamnak) hozzájárultam ahhoz, hogy Miskolc, a Kultúra Városa lett 2008. évben.
Gyerekkoromat a Hang (zeneiskola, hangszer,- énekkar,- hangversenyek) határozta meg. Fiatal lányként az irodalmi színpad, szavalóversenyek, a színház és a film iránti rajongás töltötte ki az életemet, az olvasás mellett. Szoktam mondani, hogy én a Film – Színház – Muzsika újságon nőttem fel, ami nálunk évfolyamonként bekötve sorakozott a könyvek mellett, ma már egy könyvtárban nyugszik.
Aztán nagy kanyarokkal más területre kerültem, sokat tanultam, két fiút felneveltem és közben szinte minden ágazatban kipróbáltam magam, úgy pénzügyi-gazdasági, mint az ellenőrzési területen.
Rengeteg tapasztalat áll a hátam mögött.
Most is tanulok, de „színházul”! Megpróbáltam áthozni tapasztalataimat, átalakítva, lefordítva a Színház világára, amelyben rengeteg segítséget kaptam és kapok vezetőtársaimtól Pál Tibor produkciós igazgatótól, Fülöp Ildikó művészeti főtitkártól és nem utolsó sorban, a gazdasági hivatalban dolgozó munkatársaimtól.
Mi is, mint annyi Színház igyekszünk tervszerűek lenni, a pillanat művészetében, zsonglőrködünk a forintokkal, ami mindig kevés, de kell, hogy ebből a kevésből mindenre jusson. Nincs könnyű dolgunk, mert a Miskolci Nemzeti Színház, Európa egyik legnagyobb színházi komplexuma, 5 játszóhellyel, amit tartalommal megtölteni nem kis felelősség, fenntartani, karbantartani pedig egy másik „művészet”.De a napi nehézségeket összefogással, egyet-akarással mindig legyőzzük és várjuk a következő évad izgalmait.
Hát ezt élem meg most… hazaértem!
