Maghalt Czanka Sanyi. Lehetetlen! – ez volt első gondolatom. Sanyi, maga az élet, nem halhat meg! Ki fogja intézni azt a millió ügyet, amit naponta rábízott igazgató, színész, szomszéd, egyáltalán bárki? Sanyikám, ezt nem teheted! És hol maradt a búcsúitalunk? Amit olyan sokszor megbeszéltünk?
MEGHALNI EGY PICIT
Pányoki László búcsúja
Állok a Váci út – Árbóc utca sarkán. Körülnézek, de nem látom.
Nyilván a színház előtt. de ott sincs.
Akkor megint megelőzött. Már kint van a piacon, huncut mosollyal
udvarol Krisztinek, vagy Anikónak, majd átjön Zolihoz. Míg
elfogyasztja a „menüt”, elsorolja mit vesz reggelire, mit kell az
ebédhez vásárolni, – mióta a feleség a Szent László templom
kolumbáriumában pihen, ez már csak az ő gondja.
Közben összejön a galérián a csapat, a polgári kör.
Jogász, munkanélküli, költő, nyomdász, segédmunkás, nyugdíjas,
szakiparos, informatikus. énekes, tisztviselő. „Na most egy picit?” –
fordul cinkosan a költőhöz. De már rohanni kell. Ezt a félórát is úgy
lopta el. Várja a munka, a SZÍNHÁZ. Utánanézünk és derűsen
mosolygunk valamennyien.
24 éve a a József Attila Színház gondnoka. És nézőtéri őre, víz-gáz-
villanyszerelője, eljárója, kézbesítője. Diszkrét, tapintatos,
megbízható, nélkülözhetetlen. Ha megkéred valamire – művész,
hivatalnok, az igazgatóság – nincs lehetetlen. Reggel fél hattól, este
fél tizenegyig. „Mi fogjuk megölni” mondtam egyszer Léner Péternek.
„Abba halna bele, ha nem csinálhatná”.
Reggel a takarítókat vezényli, a szemétszállítókkal perel, napközben
karbantartás, eljárói feladatok, kiteszi az aktuális szereposztást és
este az előadás, a KÖZÖNSÉG! És soroljuk megint.
Kerületi fő-tisztségviselő, színigazgató, főorvos, tanárok, diákok,
melósok, nyugdíjasok: Angyalföld, Újpest, Óbuda színházba járó
közönsége – mindannyiunk ismerőse a nézőtéri bejárónál álló fehér
hajú, fehér bajuszos bácsi. Sanyi bácsi.
„Galambos Erzsi adta nekem ezt a nevet, soha többet nem tudtam
levakarni” – dünnyögi megengedő mosollyal.
Verebes meg azt mondta a „Hattyúdal” rendezése után, amiben
először színpadra is léptette: „Sanyi bácsi, a védjegyem leszel. Ha
lehet, ezután beteszlek minden előadásomba”.
Nem lehet. Állok a Váci út, Árbóc utca sarkán. Szemben a színház. Hol
vagy Sanyi bácsi?
Egyszerre kerültünk 1992-ben a „JASZ-ba”.Kollégák voltunk, tiszteltük
egymást. Soha nem szólított a nevemen. Egy kicsit a főnöke voltam.
Miután elkerültem a társulattól, barátok is lettünk. Pár hónapja
elkezdett a keresztnevemen szólítani. Rossz jel.
Czanka Sándor április hatodikán elhunyt. ÉLT 65 évet.
