Ez a káosz fokozódásának és a leépülésnek a története. A végét ismerjük, hiszen itt vagyunk benne nyakig. Azt a kérdést tesszük fel, hogy mi vezetett idáig. Átlátható összefüggéseket, ellenőrizhető tényeket szeretnénk leírni, okuljon belőle mindenki, aki tud, és legyen adalék ennek a kornak a megértéséhez azok számára, akiket a sors megkímélt attól, hogy kortársaink legyenek.
Áttekintésünk az önkormányzati színházak és a független társulatok pénzügyi lehetetlenülését követi végig, különös tekintettel az ország színházi zászlóshajójára, a fővárosra mint finanszírozóra és a budapesti színházi életre.
A SZÍNHÁZAK PÉNZÜGYI KÁLVÁRIATÖRTÉNETE 2008-2012.
Az utolsó békeév
Az utolsó békeév a színházak finanszírozása szempontjából tulajdonképpen 2008 volt. (A 2006 augusztusában bejelentett színházi törvény előkészületei – a szakmai viták, a konzultáció, majd 2007-ben a kodifikáció megkezdése – addig nem zavarták a napi gyakorlatot.) A Költségvetési törvény 7. számú melléklete a korábbiakhoz hasonlóan számszerűsítette az állam szerepvállalásának mértékét. A nem állami színházak működésének folytonosságát és egyáltalán a színházi struktúra fennmaradását ekkor még ennyi garantálni tudta.
A 2008-as költségvetési évre 11 milliárd, pontosabban 11 010 millió forint volt az állami költségvetés hozzájárulása. (A továbbiakban millió forintokra kerekítve jelölöm az összegeket.) A kőszínházak támogatása 9 680 millió forint volt, ezen belül 3 713 millió segítette a fővárosi színházak működését. Ezt a törvényben akkor „működtetési hozzájárulásnak” nevezték, amit a fenntartó önkormányzatok kaptak. A konkrét összegek megállapítása bázisalapon, az aktuális lobbiérdekek figyelembevételével történt. Az önkormányzatok pedig, miután érdekeltségük saját támogatásuk emelésében már 2006-ban megszűnt, évről évre a legkevesebb hozzájárulást szavazták meg színházaiknak. A színházi törvény azzal kecsegtetett, hogy átláthatóbb viszonyok jöhetnek létre, és csökken az alulfinanszírozottság.
2008-ban a független társulatok 551 millió forintot kaptak. Ebből 468 millió forint – a támogatás 85 százaléka – a fővárosi együtteseknek jutott. A 2008. évi Költségvetési törvény végrehajtásáról szóló parlamenti elszámolás azt mutatja, hogy a tervezett összegeket el is költötték. Az állam a budapesti színházi életre az önkormányzaton keresztül ekkor 4 181 millió forint költött. Ebben az összegben nincs benne a kerületi színházak szerényen támogatott, valamint a sokkal jobban eleresztett állami színházak köre, amelyek szintén a budapesti kínálatot növelik. A fővárosi színházi élet szakmai vonatkozásban – ahogy a közönség számára is – egységes egész, amelyben egyenrangú résztvevők az állami és a magánszínházak. A budapesti közönség egyharmada nem önkormányzati színházba vált jegyet.
Mint említettük, az önkormányzati támogatások mértékének korábban jelentősége volt, hiszen az állami támogatás egy részét ezekhez arányosítva osztották szét. A főváros sosem jeleskedett magas hányaddal, a saját rész aránya itt általában az országos átlag – a kétharmad-egyharmad arány – alatt volt. Ennek azonban nem feltétlenül a mindenkori fővárosi vezetés zsugorisága volt az oka, inkább egy objektív adottság. A színházi költségvetés harmadik forrása, a jegybevétel ugyanis itt mindig magasabb volt.
A teljes tanulmány letölthető innen:
Első megjelenés: SZÍNHÁZ 2012. július
A fotókért köszönet a www.fortepan.hu – nak
