Meglepõ, hogy a valóság megegyezik az optimális nagysággal, az átlagos nézõszám 228, ami heti hat nézõt jelent egy ülõhelyre! Elsõ az Operett (400), követi a Madách (260), harmadik a Radnóti (232).
A színházak köre
Az elemzésben az azonos platform érdekében a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő kilenc kőszínház adatait elemezzük, eltekintünk az állami színházaktól, a bábszínházaktól és a befogadó színházaktól is. Gazdálkodási forma szerint a színházak többsége (öt színház) közhasznú társaságként működik, míg négy még hagyományos költségvetési intézményként dolgozik. A műfajt tekintve is jelentős a választék: operettek, musicalek, tragédiák, színművek, szalonvígjátékok, művész- és bulvárdarabok egyaránt megtalálhatók a kilenc színház repertoárján.
Források
Az elemzésben szereplő valamennyi adatot a színházak hivatalos statisztikájából merítettük. A statisztikákat az Oktatási és Kulturális Minisztérium munkatársa, Nagy Tamásné bocsátotta rendelkezésünkre. Az adatok forrása a 198/2001. (X. 19.) Korm. rendelet alapján előírt OSAP 1447/02. számú Jelentés a színházak tevékenységéről (továbbiakban Statisztika). A statisztikában előforduló néhány ellentmondást az érintett színházak gazdasági igazgatóival személyes tisztáztuk. Köszönet érte.
Statisztikai módszerek
Az elemzésben először összevetjük a színházak feladat-, illetve teljesítménymutatóját (az előadásszámot, a fizető nézőszámot) a férőhelyek számával, majd a legfontosabb gazdasági jellemzők (kiadás, állami és önkormányzati támogatás, jegybevétel) egységnyi mutatószámokra eső hányadát hasonlítjuk össze. Az összehasonlítás során nem értékeltük a kapott arányokat, ám ahol az arányok jelentős mértékben eltértek a megszokottól vagy az átlagostól, ott erre felhívtuk a figyelmet.
Játszóhelyek és férőhelyek
A legtöbb színház több színpaddal, illetve játszóhellyel is rendelkezik. A Madáchnak négy, a Vígszínháznak és a Katonának három-három, a Radnótinak és a Mikroszkópnak egy-egy, a többieknek két-két játszóhelye van; összességében tizennyolc kőszínházi játszóhellyel rendelkezik a főváros. (Fővároson itt és a későbbiekben is a fővárosi önkormányzatot értjük.) A Katona Sufnija negyven fő befogadására alkalmas, a legnagyobb Vígszínház pedig ezerhuszonöt férőhelyes. Csupán a hatszáz és a nyolcszáz férőhelyes osztályban nem találunk nézőteret, egyébként minden százas kategóriában van egy-két játszóhely. A nézőterek 72 százaléka ötszáz férőhely alatti, ám ezek nagyságuk miatt csak a férőhelyek 41 százalékát teszik ki. Hatszáz férőhely fölötti nézőtere csupán a Madách, az Operett és a Víg nagyszínpadának van. A főváros színházai esténként 6676 nézőt képesek fogadni. A legkevesebb férőhellyel a Mikroszkóp rendelkezik (175 szék), a legtöbbel természetesen a Vígszínház (1703 szék). Második a sorban a Madách Színház, harmadik az Operett. A többiek mind az átlag alatt vannak. A továbbiakban nagyszínháznak nevezzük a 900 férőhely feletti színházakat (Víg, Madách, Operett), középszínházaknak az 501-899 közötti színházakat (József Attila, Vidám és Katona), és kisszínházaknak az 500 férőhely alatti színházakat (Új, Radnóti és Mikroszkóp). Egy-egy színház férőhelye alatt a továbbiakban a színház összes férőhelyét értjük.
Előadásszámok
A főváros kilenc kőszínháza 3274 előadást játszott 2005-ben. Az évad tagolását és hosszát figyelembe véve ez esténként több mint tizenkét előadást jelent! Az átlagos előadásszám 364, ennél a három nagy és a Katona játszik csak többet. Ne feledjük, e négy színháznak tizenkét játszóhelye van, amely az összes játszóhely kétharmada. Az előadások több mint felét (1728-at) a három nagyszínház (Operett, Madách, Víg) abszolválta: a tizennyolc játszóhely fele az övék, a többi hat osztozott az előadások másik felén. A József Attila és a Katona játszott még háromszáz előadás felett, a többiek előadásszáma kétszázhúsz alatt volt. A három kisszínház együttesen 611 előadást tart, amely kevesebb, mint a Madách 789 előadása.
Nézőszámok
Több mint egymillió-hatszázezer néző látta a kilenc színház 3274 előadását. A nagyok ennek 72 százalékát hozták (egymillió-százötvenháromezer fő), ez a férőhely-részesedésüknél (58,3 százalék) jóval magasabb arány. Ennek oka, hogy a nagyok jóval az átlag feletti számban tartanak előadásokat. Egy színház produkált még rajtuk kívül több mint százezer nézőt, a József Attila Színház (közel százhuszonnyolcezret). A legmagasabb nézőszámot a Madách mondhatta magáénak (383 413 fő), ami a legmagasabb előadásszámon kívül a második legtöbb férőhelyből következik. Második az Operett (364 345 néző), amely előadásszámban és férőhelyben egyaránt a harmadik. A férőhely- és előadásszámból következően a második helyet a Vígszínház érdemelné, ám kihasználtsága alacsonyabb az Operettszínházénál. A középmezőnybe a már említett József Attilán kívül a Katona és a Vidám tartozik, és természetesen a kisszínházak hozzák a legkisebb nézőszámot.
Kihasználtsági mutatók
Az egy előadásra jutó nézőszám
Az egy előadásra jutó nézőszám természetesen függ a férőhelyszámtól, a játszóhelyek számától, valamint a nézőszám nagyságát meghatározó sikertől. Az átlagos nézőszám 464, amely felett csak a nagyszínházak vannak: első az Operett (834 néző), második a Víg (703 néző), harmadik a Madách (486 néző). A három kisszínház egy előadásra jutó együttes nézőszáma (676) kevesebb, mint az Operetté vagy a Vígszínházé!
Az egy férőhelyre jutó nézőszám
E mutatószám azt mutatja, hogy egy évadban hányan ültek egy adott széken. Amennyiben harmincnyolc hetes évaddal és heti hat előadással számolunk, úgy a mutató optimális nagysága 228. Meglepő, hogy a valóság megegyezik az optimális nagysággal, az átlagos nézőszám 228, ami heti hat nézőt jelent egy ülőhelyre! Első az Operett (400), követi a Madách (260), harmadik a Radnóti (232). A középmezőnybe a Víg, a József Attila és a Mikroszkóp tartozik, az utolsó harmadba a Katona, az Új Színház és a Vidám. A mutatószámot természetesen kellő óvatossággal kell kezelni, mivel magában foglalja a színházhoz tartozó valamennyi férőhely előadásszámát. Mint tudjuk, a színházak művészeti vezetése a kisebb játszóhelyeket nem a nézőszám növelése érdekében, hanem azért hozta létre, hogy bennük kellő szabadsággal kísérletezzenek a művészek.
Egy előadás átlagos kihasználtsága
Kihasználtságmutatónk nem felel meg a megszokottnak, mivel az összes játszóhelyre együttesen számolja a kihasználtságot, oly módon, hogy az egy előadásra jutó nézőszámot osztjuk el az átlagos férőhellyel. Ez utóbbi az egyes játszóhelyek előadásszámmal súlyozott átlagát jelenti.
Rendkívül magas az egy előadás kihasználtsága: 90,5 százalék! A legmagasabb a Radnóti Színházé, amely esténként a telt ház mellé még átlagosan húsz pótjegyet is elad (250 néző, 108,5 százalék). Meglepetésre a legalacsonyabb kihasználtságú a Madách (84,4 százalék), aminek oka az Örkény Színház relatíve alacsony (81,8 százalékos) látogatottsága. Két színház emelkedik ki, a Katona, amelynek várható volt kiemelkedő látogatottsága (98 százalék), és meglepetésre az Új Színház (97,2 százalék) Ez utóbbi előkelő helye talán az alacsony előadásszámmal magyarázható: láttuk, hogy az egy férőhelyre jutó nézőszámban az Új Színház az utolsó .
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kilenc fővárosi színház lényegében elérkezett kibocsátási szintje maximumára: az egy férőhelyre jutó látogatószám elérte az optimálist, a kihasználtság 90 százalék fölötti. Ezen az úton a színházak hatékonysága és jegybevétele nem növelhető. Ugyanakkor az előadásszám növelésében még több színháznak vannak tartalékai.
Kiadások
A színházak összkiadása 8 milliárd 799 millió forint volt, amely összességében is kevesebb a három nagy állami színház (Operaház, Nemzeti, Pesti Magyar) 8 milliárd 894 millió forintjánál. A kilenc fővárosi színház kiadásainak 69,3 százalékát (6 milliárd 601 millió forintot) a három nagy teszi ki – sorrendben: az Operett, a Madách és a Víg. Csak ők hárman kapnak többet a 977 milliós kiadási átlagnál. A legkisebb összkiadás a Radnótit, a Vidámot és a Mikroszkópot terheli.
Az egy nézőre jutó kiadás
Teljesen más sorrendet kapunk, ha az egy látogatóra, illetve az egy férőhelyre jutó kiadást hasonlítjuk össze. Egy nézőre a Katonában jut a legtöbb, 8600 forint (az adatokat itt száz forintra kerekítettük), második a Radnóti Színház (8100 forint/néző), harmadik az Új Színház 8000 forintos látogatónkénti kiadással. Mindhárom színház az átlagosnál kevesebb férőhellyel rendelkezik, így nézőszámaik is jóval az átlag alatt vannak. Viszonylag jelentős különbség van a három nagy között, hisz az Operett 6600 forintos nézőnkénti kiadása 14 százalékkal haladja meg a Madáchét, és több mint 60 százalékkal a Vígét. Az Operett jelentős kiadásait a zenés darabok rendkívül drága előállítási és játszási költségei okozzák; a Madách „lemaradását” valószínűleg az Örkény Színház „olcsóságának” köszönheti.
Az egy nézőt a legolcsóbban a Vígszínház „állítja elő”; utána a József Attila és a Vidám Színpad következik A legtöbb férőhellyel rendelkező Vígszínház az összes kiadás, az előadásszám, a nézőszám tekintetében is harmadik, noha, mint láttuk, férőhely tekintetében az első, 16 százalékkal megelőzve a Madáchot és 87 százalékkal az Operettet. Valószínűleg a férőhelyszám nagyságából következő gazdaságossági előnyöknek és természetesen ezek jó kihasználásának köszönhető, hogy a Vígszínház minden más színháznál olcsóbban „állít elő” egy nézőt Budapesten. Az átlagos 5800 forinthoz képest itt 4100 forint jut egy látogatóra.
Fenntartói támogatás
Fenntartói támogatáson a központi és az önkormányzati támogatást értjük. A központi támogatás 2005-ben házfenntartási és művészeti támogatásra oszlott. Mivel ez utóbbi 2006-ban megszűnt, így erre a támogatásformára nem számítottunk külön mutatószámokat.
Természetesen a nagyszínházak kapják a legtöbb támogatást. Az adófizető polgárok számára a legdrágább az Operett fenntartása (1 milliárd 123 millió forint). Második a Vígszínház (864 millió), harmadik a Madách (713 millió). A legkevesebbe a Vidám, a Radnóti és a Mikroszkóp kerül. A középmezőnyhöz két közép- és egy kisszínház tartozik.
Az egy nézőre jutó támogatás
Jelentősen megváltozik a fenti sorrend (a József Attilát kivéve), ha az egy látogatóra jutó támogatás nagysága szerint rakjuk sorba a színházakat. A közösségnek az Új Színház egy nézője kerül a legtöbbe (7300 forint), utána a Katona következik (6204 forint), majd a Radnóti (6197 forint). A Vidám, a Víg és a Madách egy nézője kerül a legkevesebbe, támogatásuk 2700, 2500 és 1900 forint. A középmezőnybe a Mikroszkóp, az Operett és a József Attila tartozik. Meglepő az Új Színház egy nézőjének ilyen mértékű támogatása, hisz erre nincs semmiféle racionális érv. (Valószínűleg még a Székely Gábornak juttatott támogatást élvezi a jelenlegi vezetés.) Ugyanilyen meglepő, hogy a Madách egy nézőjére jut a legkevesebb támogatás. Továbbra is csak elismeréssel illethetjük a Vígszínház teljesítményét, amely ilyen alacsony egy főre jutó támogatással is képes színvonalas és népszerű színházat működtetni. Érdekesnek ítélhető még a Mikroszkópnak a középmezőnyben elfoglalt helye. A többiek sorrendje megfelel az elvárásoknak.
Jegybevétel
A kilenc színház összes jegybevétele több mint 3 milliárd 148 millió forint. Ennek több mint 78 százalékát a nagyok termelik meg (ők átlagosan magasabb helyárral játszanak). Az első helyen álló Operett jegybevétele huszonháromszorosa az utolsó Mikroszkópénak. (De még a nyolcadik helyezett Új Színházénak is több mint tizenhétszerese!) A jegybevételi különbségek elsősorban a férőhelyek, illetve a nézőszámok nagyságát, másodsorban a jelentősen eltérő jegyárakat tükrözik. A magasabb átlagjegyárral dolgozó Operett jegybevétele megelőzi a Madáchét (valószínűleg az Örkény Színház diszkrétebb helyárai miatt). A 3-6. helyig a sorrend (Víg, József Attila, Katona, Vidám) tükrözi a nézőszámot; a 7-8. helyen a Radnóti megelőzi a jelentősen alacsonyabb helyárral működő Új Színházat, a 9. pedig – a nézőszám szerint is – a Mikroszkóp.
Az egy látogatóra jutó jegybevétel
Előzetes várakozásainknak megfelelően az Operett és a Madách vezet 3000, illetve 2400 forintos megvalósult átlagjegyárral. (Az egy főre jutó jegybevétel lényegében a megvalósult átlagjegyárat jelenti. Papíron az átlagjegyár ennél valamivel alacsonyabb, hisz tapasztalataink szerint a megmaradó jegyek többsége az olcsóbb kategóriából kerül ki.) Meglepetésünkre a harmadik helyen a Katona áll, 2000 forintos átlagárral – mi olcsóbbnak véltük. A középmezőnyben a Radnóti, a József Attila és a Mikroszkóp foglal helyet 1600-1700 forintos átlagjegyárakkal. Őket a Vidám, a Víg és az Új Színház követi 1300-1100 forinttal (a legutóbbi az Operett átlagos jegyárának alig 37 százalékát jelenti csupán). Nem kerülheti el figyelmünket a Víg 1300 forintos átlagjegyára sem.
Összefoglalás
A következőkben a pénzügyi mutatók alapján megrajzoljuk az egyes színházak gazdálkodási arculatát. Ennek során összehasonlítjuk a színházak nézőszám és jegybevétel mutatóinak sorrendjét a férőhely és a közösségi támogatás sorrendjével. Ahol a különbség plusz vagy mínusz 1, ott felül- illetve alulértékelésről, ahol egynél nagyobb ott erős felül vagy alulértékelésről beszélünk. Ezzel egyszersmind kísérletet teszünk egy új gazdasági értékelő módszer kidolgozására és gyakorlati bevezetésére is.
Budapesti Operettszínház
A nagyszínházak között is az egyik legerősebb színház a fővárosban. A második legtöbb nézőt hozza Budapesten. Első az egy előadásra és egy férőhelyre jutó nézőszámban, valamint a jegybevétel abszolút nagyságában és relatív mutatóiban. Itt a legnagyobb az egy ülésszámra jutó kiadás, ám a férőhelyek magas kihasználtságának köszönhetően az egy nézőre jutó kiadásban csak a negyedik, az egy nézőre jutó támogatásban pedig az ötödik helyen áll. A mutatókból egy nagyon pénzigényes műfajú színház rendkívüli erőfeszítéseit olvashatjuk ki. Stabil, kiegyensúlyozott színház, mivel meglepetést egyik mutatószámban sem okoz. Férőhely-kihasználása rendkívül erős. Kiadási tartalékokkal talán még rendelkezik, ám bevételi tartalékai valószínűleg kimerülőben vannak. Teljesítményéhez képest a támogatásban alulértékelt színház.
József Attila Színház
Mutatószámai szerint a színház a középmezőnyben foglal helyet. Közvetlenül a nagyok után a negyedik legtöbb nézője van, férőhelyszámban is a negyedik, relatív látogatómutatóiban, valamint jegybevételi mutatóiban a negyedik-ötödik. Minden támogatásmutatóban a hatodik. Nominális kiadásmutatója az ötödik, míg relatív kiadásmutatója a hetedik helyen van. Amolyan átlagos színháznak tekinthető, amelyet azonban – a férőhelyhez és a nézőszámhoz képest – a fenntartó erősen alulértékel. Férőhely-kihasználása közepes, kis tartalékai még vannak. Mutatószámaiban rendkívül biztos, tartalékai a kiadásban már nincsenek.
Katona József Színház
Férőhelyszámban a hatodik, nézőszámban az ötödik Budapesten. A nominális kiadásban a negyedik, az egy látogatóra jutó kiadása a legnagyobb. Támogatásban a negyedik helyen áll, relatív támogatásmutatóban a második. Jegybevétele összességében az ötödik, ám relatív jegybevétel-mutatóban a harmadik a sorban. Gazdasága izgalmas, hisz mutatószámai közt – az utolsó helyen kívül – minden előfordul. Férőhely-kihasználása még fejleszthető. Tartalékai kiadásaiban vannak csak, ám a mai struktúrában ez biztosan nem segítené művészi színvonala fejlesztésében. Egyike azon három színháznak, amelyet a fenntartó támogatásban a helyén értékel.
Madách Színház
Legnagyobb színházi üzemünk, amely az Operetthez hasonlóan monumentális gazdálkodást folytat. A legtöbb nézőt hozza Budapesten: az átlag több mint dupláját, a legkisebb színház tizenkétszeresét! A férőhelyszámban szintén első, a relatív nézőszám-mutatókban második-harmadik. Összes kiadásban a második, ám az egy nézőre jutó kiadásban már az ötödik. Fenntartói támogatásban harmadik, ennek relatív mutatójában már kilencedik. Jegybevételben és relatív mutatójában a második. Értékelését nagyban zavarja, hogy adatai tartalmazzák az Örkény Színház mutatóit is – e nélkül egységesebb képet kapnánk mindkét színház gazdálkodásáról. Kettéválásuk gazdaságilag felettébb indokolt. Támogatás szempontjából a fenntartó által erősen alulértékelt színház.
Mikroszkóp Színpad
A legkisebb nézőszámú és férőhelyű színház, amely nominális kiadásában, támogatásban és jegybevételben is az utolsó helyen áll. Relatív mutatói már „jobb” képet mutatnak, hisz kiadásban az ötödik, támogatásban negyedik, jegybevételben a hatodik. Éves férőhely-kihasználásban is a hatodik, így ebben vannak még tartalékai. Fenntartói támogatást tekintve helyesen értékelt színház, amelynek tartalékai már csak a jegybevételben vannak.
Radnóti Miklós Színház
Férőhely- és nézőszámban egyaránt az utolsó előtti, a nyolcadik helyen áll. Az egy férőhelyre jutó nézőszámban a harmadik, ami az egy játszóhelynek köszönhető, így nincsenek egyeztetési és más problémák miatt kihasználatlan játszó- és férőhelyei. Az összes kiadásban a hetedik, relatív mutatójában a második helyen áll. A hetedik legtöbb támogatást kapja, relatív támogatásmutatója a harmadik. Jegybevétele a hetedik a sorban, relatív jegybevétel-mutatója a negyedik helyen van. Éves férőhely-kihasználásban már nincsenek lehetőségei. Tartalékai kiadásaiban jóval nagyobbak, mint bevételeiben. A harmadik színház, amelyet a fenntartó helyesen értékel támogatásával.
Új Színház
Férőhely- és nézőszámban a kisszínházak legnagyobbika: hetedik a kilenc színház között. Relatív nézőmutatói nyolcadik és hatodik helyen állnak. Összes kiadása szerint a hatodik, relatív kiadásmutatója szerint a harmadik. Az ötödik legtöbb támogatást kapja, az egy látogatóra jutó támogatásban azonban az első, jegybevételében pedig az utolsó előtti helyen áll, relatív jegybevételi mutatója a legkisebb a kilenc színház közül! Éves férőhely-kihasználásban még bőven vannak tennivalók (131 néző/férőhely/év). Valószínűleg az előző vezetés potenciáljának is köszönhetően komoly tartalékai vannak mind kiadásaiban, mint jegybevételében.
Férőhely- és nézőszámát tekintve pénzügyileg erősen felülértékelt színház.
Vidám Színpad
A középmezőny vége felé foglal helyet: nézőszámban a hatodik, férőhelyben az ötödik legnagyobb színház. Az egy férőhelyre jutó látogatószámban az utolsó (109 néző/férőhely/év), aminek valószínű oka az, hogy más színházak előadásait is befogadja, és ezek nézőszáma nem számít bele saját statisztikájába. Kiadásait tekintve azonban az utolsó előtti, a nyolcadik helyen áll, ami elsősorban a fenntartói támogatásai ugyanilyen sorrendjének köszönhető. Relatív támogatásmutatója a hetedik, jegybevétele a hatodik legnagyobb a sorban, ám relatív mutatója ennél rosszabb: a hetedik. Kiadásban nem, de bevételekben jelentős tartalékkal rendelkezik. Pénzügyileg alulértékelt színház, ennek oka valószínűleg az előző vezetés által megkötött alkukban keresendő.
Vígszínház
A nagyszínházak között a legtöbb férőhellyel és a harmadik legnagyobb nézőszámmal rendelkezik. Összes kiadásban és jegybevételben harmadik, támogatásban a második helyen áll. Relatív mutatói már izgalmasabb képet mutatnak: relatív kiadásmutatója alapján a nyolcadik, ami a támogatás és a jegybevétel relatív mutatóinak ugyanilyen helyét tükrözi vissza. Éves férőhely-kihasználásban még van egy kevés tartaléka (204 néző/férőhely/év), ugyanakkor még bőven vannak lehetőségei a jegybevétel növelésére (1300 ft/néző)! Kibocsátásához képest magas a támogatása, így erősen felülértékeltnek tekinthető.
Célunk e dolgozattal az volt, hogy a színházi tények bemutatásával elősegítsük egy olyan új finanszírozási módszer kidolgozását és bevezetését, amely a jelenleginél hatékonyabban használja fel a színházak támogatására az adófizető polgárok pénzét. Nem feledve, hogy a színházak elsősorban művészeti intézmények, itt az idő, hogy a főváros, végiggondolva kultúrpolitikai preferenciáit, a szakmával egyetértésben új finanszírozási rendszert alkosson és vezessen be.
dr. Venczel Sándor színházi közgazda
sukoro@gmail.com, 06-209-539-352
