Az előadó-művészeti törvény első igazi próbája a 2010-es költségvetési törvény lesz. Első alkalommal határozzák meg a törvény szerint az előadó-művészeti szervezetek fenntartóit megillető állami támogatást.
Az előadó-művészeti törvény első igazi próbája a 2010-es költségvetési törvény lesz. Első alkalommal határozzák meg a törvény szerint az előadó-művészeti szervezetek fenntartóit megillető állami támogatást. A sok találgatás után a költségvetési törvénytervezet nyilvánosságra hozása után vált mindenki számára egyértelművé, hogy ki hogyan jár, kinek kedvez és ki lesz a vesztese az új elosztásnak. Vagy mégsem?
Tekintsük át mit is jelent az új támogatáselosztás.
Az állami színházak támogatásának módja gyakorlatilag nem változik.
Az önkormányzati és a magánszínházak helyzete változik jelentősen. A magánszínházak jelentős javulást könyvelhetnek el, mert a törvény garantálja, hogy a regisztrált színházaknak nyújtott támogatás 10 %-át ők kapják. A szabadtéri színházak a korábbi pályázati úton való elosztás helyett az önkormányzati támogatásuk alapján részesülnek az állami támogatásból.
A továbbiakban a helyi önkormányzatok által fenntartott színházak támogatásának változásával kívánok bővebben foglalkozni.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, néhány szót szánjunk az eddigi támogatási rendszerre.
A rendszerváltást követően kettő évig normatív támogatást kaptak a színházakat fenntartó önkormányzatok. Ezután a színházak tényleges működési költségeinek felmérése alapján, annak a fővárosi színházak 50, a vidékiek 60 %-át kapták meg az államtól. (Természetesen a tényleges költségek jelentősen függtek attól, hogy a korábbi években a fenntartó önkormányzatok milyen szinten támogatták színházaikat.)
Egy újabb váltás volt 1996-ban, amikor ugyancsak a tényszámok alapján került meghatározásra az egyes színházaknak a művészeti költségeket nem tartalmazó épület-fenntartási kiadási szintje, amelynek fedezetét az állam „bevállalta”. Ezen felül a művészeti kiadásokhoz úgy járult hozzá, hogy az e célra elkülönített keretet az önkormányzati támogatások arányában osztott el az önkormányzatok között. Sajnos a folyamatos forráshiány miatt már a bevezetést követő években sem tudta az állam „vállalását” teljesíteni, a tényleges épület-fenntartási kiadásokra fordított rész változatlan maradt, vagy ha változott is, a változás lényegesen elmaradt az inflációtól. Az eredeti tervek szerint a művészeti támogatás minden önkormányzati forint mellé egy állami forintot rendelt volna. Ez azonban már az első évben sem érte el a 70 fillért. Ezért amikor többletforráshoz jutott az ágazat, általában ebbe a keretbe került az emelés, de köszönhetően a rendszer előnyeit felismerő önkormányzatoknak, akik saját színházaik támogatását egyre növelték, az egy forintra jutó művészeti támogatás egyre csak csökkent. Amikor a „fillérpénz” 50 fillér alá esett, – annak érdekében, hogy a rendszer ösztönző hatása megmaradjon – bevezetésre került az a szabály, hogy a támogatását növelő önkormányzat emelését duplán vette figyelembe a rendszer. Minden kísérlet ellenére nem volt tartható az eredeti szándék, s meg kellett szüntetni a művészeti támogatást, s a két forrás összevonásával alakult ki az utolsó évek támogatása. Az elmúlt 12 év alatt a többszöri elvonások, illetve a kiszámíthatatlan forrásbővülés miatt az egyes színházak állami támogatása már teljesen elszakadt a tényleges költségigénytől, ezért mindenképpen változtatni kellett a rendszeren.
Ekkor született meg az előadóművészeti szervezetekre vonatkozó törvény, amelynek a finanszírozásra vonatkozó szabályait első alkalommal a 2010. évben kell alkalmazni.
Az új rendszer főbb elvei:
– Az állam nem közvetlenül a színházakat, hanem a fenntartó önkormányzatokat támogatja.
– Az állam ösztönzi a színházakat, hogy a lehető legtöbb fizető nézőt érjék el, és ösztönzi az önkormányzatokat, hogy a lehető legmagasabb szinten támogassák színházaikat.
Az egyes színházak besorolási kérelmük során regisztrált adatai alapján az Előadó-művészeti Tanács tesz javaslatot a kultuszminiszternek a kormány által meghatározott keretösszeg felosztására. A felosztás során a Tanács mozgástere elég szűk. Az egyes kategóriákra jutó összegeket, az első és második kategóriában az önkormányzati ösztönző és a művészeti ösztönző részhozzájárulásra fordítható összegek arányát, valamint az egyes műfaji kategóriák nézőszámának szorzóit határozhatja meg.
Egy új rendszer bevezetése csak akkor lehet sikeres, ha mindenki jól jár vele. Ugyanakkor a siker a korábbi torzult viszonyok konzerválását is jelentené! A törvény előkészítése során készült elemzések meghatározták az állami támogatás emelésének a bevezetéshez szükséges mértékét. Ennek az összegnek nagyobb része meg is jelent az idei költségvetésben. A gazdasági válság miatt azonban nem a tervek szerint folytatódott a történet. Ezért most az volt a feladata a Tanácsnak, hogy a 2009. évi támogatás szinthez képest csökkentett összeg felosztására tegyen javaslatot, annak tudatában, hogy óhatatlanul lesznek az új rendszernek kárvallottjai. A nagy kérdés az, hogy kell-e és ha igen, akkor milyen mértékben és miképp lehet a kieső támogatási összegeket ellensúlyozni. A válasz természetesen az, hogy igen, kell ellensúlyozni a veszteségeket. Erre egyetlen jogszerű lehetőség van; egy olyan alapot kell képezni, amelyet pályázati úton lehet szétosztani.
A fentiek figyelembevételével a 2010-es költségvetési törvénytervezetébe az alábbi összegek kerületek:
I. kategória (színházak, bábszínházak) 9.461,5 millió Ft
II. kategória (produkciós-, befogadó színházak) 500,0 millió Ft
III. kategória (balett vagy táncegyüttesek) 53,0 millió Ft
IV. kategória (színházak, bábszínházak) 365,0 millió Ft
V. kategória (szabadtéri, etnikai és kisebbségi színházak) 330,0 millió Ft
VI. kategória (független színházak) 1.278,9 millió Ft
Kiemelt művészeti célokra elkülönített összeg 800,0 millió Ft
Összesen 12.788,4 millió Ft
Az önkormányzati ösztönző részhozzájárulás és a művészeti ösztönző részhozzájárulás arányát az I. és a II. kategóriában 50-50 %-ban állapították meg, az egyes műfaji szorzókat pedig az alábbi százalékokban rögzítették:
- báb 0,5
- gyerek 1,4
- opera 3,0
- klasszikus operett 1,2
- balett és tánc 2,0
- stúdió 2,0
Az önkormányzatok általában több színházat tartanak fenn. Ezért a fentiek alapján kialakult támogatások csak ott jelentik egy konkrét színház támogatását, ahol az önkormányzatnak csak egy színháza van.
A törvény csak a művészeti ösztönző részhozzájárulást határozza meg névre szólóan. Az önkormányzati ösztönző részhozzájárulás elosztásáról a fenntartó szabadon dönt, s az ő felelőssége, hogy az a saját támogatásával együtt színházai között – még akkor is, ha azok nem ugyanabba a kategóriába tartoznak – milyen arányban osztja fel.
A 2010-es költségvetésben sajnos vannak olyan önkormányzatok, amelyek, bár több színházuk van, támogatáscsökkenéssel kell számoljanak. A Költségvetési Törvényben szereplő 800 millió forintnyi Kiemelt művészeti célokra elkülönített összeg egy része erre a célra használható. Ebből lehet majd enyhíteni a veszteségeket.
Természetesen valamennyi színháznak/önkormányzatnak meg kell vizsgálnia, hogy miért lett vesztese az új rendszernek.
Ennek több oka lehet pl.:
– csekély az önkormányzati támogatás,
– nagyon alacsony a fizető nézőszám,
– a korábbi években státuszához, teljesítményéhez képest kapott többet,
– az élőzene nélkül játszott zenés produkciók nézőinek elvesztése.
Az első három esetben vagy tud változtatni saját erőből a pozícióján, vagy a színháznak kell berendezkedni hosszabb távon az alacsonyabb színtű támogatásra. A negyedik esetben – a szakma egyöntetű véleménye szerint a törvény módosításra szorul, mert itt kicsit túllőtt a célon.
Az már ma is látszik, hogy egyes színházak illetve önkormányzataik megpróbáltak az adataikkal úgy taktikázni, hogy a legmagasabb szintű támogatást vehessék igénybe. A törvény lehetőséget ad arra, hogy ezeket az esetleges visszaéléseket az ÁSZ vagy az Előadó-művészeti Tanács megvizsgáltassa s akkor a jogosulatlanul igénybevett támogatást kamatokkal együtt kell visszafizetni.
Lapzártánkkor kaptuk a hírt, hogy az előadóművészeti törvényben megfogalmazott társasági adótörvény módosítás, amely szerint a színház jegybevétele 80 %-a erejéig befogadott adományt az adományozó az adójából írhatja le, az Európai Bizottság elfogadta, s az a 2010. évtől várhatóan a fentiekben vesztesként megjelölt önkormányzatokat/színházakat is a nyereséges oldalra állítja.
Wettstein Tibor
gazdasági igazgató
Madách Színház
Első megjelenés: Színpad 2010. 1. szám
