A színházakra szánt közösségi pénzek elosztása a színházgazdaságtan legismertebb és egyben legfontosabb problémája. A továbbiakban vázlatosan megmutatjuk a lehetséges elosztási módszerek előnyeit, hátrányait különös tekintettel a színházművészet alapvető céljaira.A) BELSŐ MÓDSZEREK
A belső módszer jelenti, hogy az elosztási módszerekben kizárólag belső, színházi mutatókat használunk csak fel.
1 Valódi költségek és bevételek alapján (VKB): egy adott színház alapító okirata, elmúlt évekbeli tényszámai és jövőbeni tervei alapján a ténylegesen szükséges kiadások és az elérhető bevételek különbségeként a szükséges támogatás meghatározása. Csak előnye van, hátránya egyetlen: erős munkaigényessége.
2 Norma szerinti elosztás (N): a VKB egyszerűsített elosztási módszer-változata. Színházgazdászok a piacgazdaságból jól ismert módszerekkel (management facility) könnyen kiszámíthatják a házfenntartás költségeit. A szakmai (produkciós) költségek meghatározásának technikájában a művészek is viszonylag gyorsan megállapodnának. Az elvárt bevételek meghatározása statisztikák birtokában már könnyen meghatározható a norma szerinti támogatás. Előnye közgazdasági igazságossága, hátránya viszonylagos munkaigényessége.
3 Fizető nézőszámmal arányos elosztás (FN): lényegében a norma szerinti elosztást helyettesíti, mondván a nézőtér nagysága erősen korrelál az egész színház nagyságával, így annak költségeivel és egyben lehetséges bevételeivel is. Előnye könnyű kiszámíthatósága. Hátránya manipulálhatósága és az, hogy nem veszi figyelembe például a színpad nagyságát, a színház múltját és művészeti elhatározottságát. Jelenleg a központi, állami támogatás elosztásának egyik módszere.
B) KÜLSŐ MÓDSZEREK
Külső módszerről akkor beszélünk, ha az elosztás során nem vesszük figyelembe az adott színház belső mutatóit.
1 Fenntartó támogatással arányos elosztás (FT): jelenleg – a fizető nézőszám mellett – a központi támogatás elosztásának másik módszere. Semmiféle valódi költség- vagy bevételi adatot nem vesz figyelembe, kizárólag a fenntartó önkormányzat elszántságát és gazdagságát jutalmazza, vagy bünteti. Ebből fakad minden hátránya. Előnye könnyű kiszámíthatósága.
2 Potenciális közönség nagysága alapján (PK): lényegében normatív támogatás, amelyben egy adott terület népességszáma és a nomatíva szorzata határozza meg a támogatás nagyságát. Előnye könnyű kiszámíthatósága, hátránya, nincs egyértelmű megfelelés a lakosságszám és a színházbajárási hajlandóság között.
3 Pályázat alapján (P): a fenntartó által meghatározott kulturális célok megvalósítására. Előnye: kontrollálható közgazdasági tervszámok használata, hátránya az elosztó testület (kuratórium, bizottság) kikerülhetetlen és egyben érthető személyi elfogultsága. Az egyetlen lehetséges módszer művészeti eredmények értékelésére.
JAVASOLT GLOBÁLIS ELOSZTÁSI MODELL
Fenti technikák közül csak a VKB alkalmas arra, hogy minden színházat egyenként felmérve és értékelve a rendelkezésünkre álló közösségi támogatást hitelesen és hatásosan elosszuk. Amennyiben ennek alkalmazására nincs közösségi (állami, önkormányzati) szándék, úgy a 3 külső és 3 belső módszert vegyesen kell alkalmazni. A módszerek arányára vonatkozóan szakmai és fenntartói megállapodás szükséges. Egy ilyen, a fővárosi színházakra vonatkozó javaslatot az alábbiakban megadunk:
- A támogatás 65%-át a VBK alapján osszuk fel. Amennyire erre nincs lehetőség, úgy az előző három év kiadási és bevételi átlagaival, vagyis egy képzett bázissal kalkuláljunk.
- A támogatás 30%-át a fizető nézőszám alapján osszuk fel. A sok-sok 100 forintos néző megelőzése érdekében a színház egy főre jutó jegybevétele nem lehet kevesebb az előző évinél. Amennyiben igen, úgy annak arányában csökkentsük a fizető nézőszámot.
- A támogatás 5%-át – pályázati úton – meghatározott kulturális célok ösztönzésére használjuk fel.
Budapest 2009. június 3.
Dr. Venczel Sándor színházi közgazda 06-209-539-352
