Mr. Producert már régóta izgatta egy hosszabb indiai körút. Vasárnap délután kertjében, a virágzó cseresznyefa alatt itta idei elsõ sörét, amikor rádöbbent, hogy elmúlt ötven éves. Elhatározta magát, hogy megteremti a szükséges pénzt és elutazik álmai földjére. Mivel már három évtizede színházban dolgozott, így egy új és sikeres produkción kezdte el törni a fejét.
(A továbbiakban a Színházi Műszaki Vezetőképző Tanfolyam I. évfolyam záró feladatával ismerkedhetnek meg az olvasók. Tájékoztatásul: aki 90 perc alatt nem tudja a feladatot megoldani, annak sajnos vizsgát kell ismételnie…)
Színház van bőven Pesten. Megkeresi Régi Jó Barátját, aki most épp egy befogadószínház igazgatója. Felajánlja neki, szálljon be a Produkcióba, adja a termet, takarítással, őrzéssel és ügyelettel együtt, és majd – befektetésük megtérülése után – befektetésük arányában osztoznak a nyerségből. „Ma egy közepes színház évi rezsije 80 millió forint, amely a béreket és a dologiakat is magában foglalja. Ez egy működési napra 220 ezer forintot jelent, vagyis 25 próbanappal a Befogadó Színház 5 millió 500 ezer forint befektetését jelenti.” Az összeg soknak tűnt a Producer számára, így azonnal elhatározta, később kiszámítja azt is, mi lenne, ha nem a Színházban próbálnának, hanem olcsóbban bérelnének valahol próbahelyiséget és csak a főpróbahétre jönnének be a Színházba dolgozni.
„A Produkció Közvetlen Kiadásaira persze még össze kell szedni a pénzt.” Mr. Producer szokásához híven elővette kockás füzetét és félkemény ceruzáját és nekiállt számolni.
Az Első Oldalra a Premierig Felmerülő Kiadásokat írta össze. Kell egy rendező, asszisztens, díszlettervező, jelmeztervező, ügyelő, súgó. Szcenikus és jelmezkivitelező most luxus lenne. Legyen a rendező gázsija 1 millió 200 ezer, az asszisztensé 400 ezer. Díszlettervez és jelmeztervező együtt a rendezői gázsi 80%-a, melyből 50% a díszlet, 30% a jelmez, vagyis 600 ezer és 360 ezer forint. Ügyelő gázsija, mint az asszisztensé, súgó gázsija az ügyelő gázsijának a 3/4-ed része.
Egy könnyű angol darabot választott, amelynek ugyanazok a jellemzői, mint egy szappanoperának: nem sért egyetlen kisebbséget sem, még csak véletlenül sem foglalkozik vallással, politikával, lényegében kortalan, így bárhol eljátszható a világon. A darab le van fordítva, jól van lefordítva, így nincs szükség vele kapcsolatban semmi teendőre. Hat szereplője van, amelyből 2 abszolút főszerep (sztárok), kettő főszerep, és kettő kisebb karakter szerep. Szigorú 5 hetes próbaidőszakkal számolva a sztárok kapjanak 500, a főszereplők 400, a többiek pedig 250 ezer forintot.
Egyszerű díszletet képzelt el. A próbaidőszakban szükséges tehát 2 világosító, 1 hangos, 2 kellékes, 4 díszítő és 2 öltöztető. Nem, legyen inkább 4 öltöztető, mert a sztárok úgyis kisírják maguknak a saját öltöztetőt. Külön főnök nincs, közülük egy irányítja meg a csapatot. „Legyünk nagyvonalúak: fejenként heti 50 ezer forintos gázsit tervezzünk.”
Díszletre, jelmezre, bútorra, kellékre és világítási eszközökre maximum 4 millió forintot szán. Természetesen az összeg mindent tartalmaz, vagyis anyagokat, gyártást és az esetleges szállítást is. A darab ma játszódik, így nem lesz nehéz összerakni a jelmezeket sem. „Legfeljebb, mint a régi szép időkben a színészek saját ruhában játszanak.”
Utoljára hagyta a marketinget, pedig azt a legfontosabb kiadások közé sorolja. Ma egy produkció meghal pr és reklám nélkül. „Minimum 4 millió forint kellene, ám egyelőre számoljunk csak 2 millió forinttal.”
Mr. Producer megnyitotta a Második Oldalt: „Nézzük az Esti Kiadásokat: színészek, színészek a színház lelkei! Előadásonként a sztároknak legalább 70 ezret kell adnunk, a főszereplőknek 50-et, a többieknek legalább 25 ezer forintot. A műszak kapjon 4 ezer forintos órabért. A darab két felvonásos, így 6-tól 10-ig teljesen kész vagyunk.”
Az ügyelő-, súgó-, asszisztens feladatokat két személy lássa el. 20-20 ezer forintért. Esetleges fogyókellékre, díszlet-, jelmezkarbantartásra előadásonként 10 ezer forintot számolt.
Jogdíjakra nem akart költeni 12%-nál többet. Az angolok elkérnek legalább 6%-ot, a magyar fordító 4-et, a rendezőnek is szánt 2%-ot, a nagyobb érdekeltség kedvéért. Ám elhatározása, hogy a klasszikus 12%-ot nem lépi túl nagyon erős volt!
Jegyértékesítésre a jegybevétel 10%-át szánta. Ennél szíve szerint többet adna, ám az első kalkulációban mindig szigorúbb volt. „Meglátjuk, hátha tudunk fizetni 15%-ot is.” Nagyon hitt a pénzügyi motiváció pozitív energiájában!
A reklám és a pr nem maradhat el az előadások folyamán sem. Habár a szolgáltatások megrendelése egy-egy időszakra vonatkozik, mégis előadásonkénti költségként szerette a reklámkiadásokat kalkulálni. „Szánjunk rá egyelőre 100 ezer forintot előadásonként! Aztán majd meglátjuk!”
„Ahhoz, hogy nyereséget érjünk el bevételre is szükségünk van.” – morfondírozott Mr. Producer és újabb, – immár a Harmadik Oldalt – nyitotta meg kockás füzetében. A Színház 500 férőhelyes. „A régi szép időkben még 60%-kal kalkuláltak a Nagy Öregek, de legyünk most kicsit bátrabbak, számoljunk 70%-kal!” Az átlagjegyárat – figyelembe véve a Színház kitűnő elhelyezkedését, a sztárok hírnevét, a szerző eddigi sikereit és a versenytársak kínálati árait – 4000 forintra tervezte.
„Talán elég lesz!” – így reménykedett Mr. Producer, nem feledkezve meg arról, hogy a Színháznak nem csak a napi rezsiköltséget, hanem befektetése utáni részesedést is fizetnie kell. Eszébe jutott, hogy a nézőtéri személyzettel (jegyszedők, ültetők és ruhatárosok) nem is számolt. „Nem baj, adja ezt a Színház, cserébe legyen övé a büfé és a ruhatár bevétele.”
Mr. Producer megnyitotta a Negyedik Oldalt. Gyorsan elvégezte számítását, majd mosolyogva hátradőlt.
Vajon mit jelent mosolya? Elegendő nyereséget ér el ahhoz, hogy Indiába utazzon? (Feleségével együtt kb. 3 millió forintra van szüksége:)) Hány előadást kell játszani ahhoz, hogy megtérüljön befektetése? És vajon honnan lesz meg a Produkció Közvetlen Költségére fedezet?
Kedves leendő producer! Április 29-én, kedden megtudja a választ. Ugyanakkor alapfeladatunkat minden héten újabb és újabb kiegészítésekkel látjuk el, amelyek további fejtörésre adnak lehetőséget olvasóinknak.
Mindezt elképzelte:
dr. Venczel Sándor 06-209-539-352 venczel@szinhaz.hu
