A Fõvárosi Közgyûlés határozata alapján elkészült a Színházi Kocepció tervezete. Írásunkban a tanulmány finanszírozási javaslatainak közgazdasági bírálatát adjuk.
FÉLRE A SZORZÓSZÁMOKKAL!
Támogatni csak akkor szabad, ha tudjuk, hogy mit támogassunk. A színházi gazdaságban a közösségnek azt kell támogatni (pótolni), amit a színház saját bevételei nem tudnak fedezni. Ezt egyértelműen a kiadások és bevételek különbségével lehet és szabad megállapítani.
Ahhoz, hogy e különbséget meghatározzuk, pontosan tudnunk kell, hogy mekkorák a kiadások és a bevételek. Ezek kiszámítására már több javaslat is elkészült, közülük említem a Budapesti Színigazgatók Egyesülete által felkért szakmai grémium (Csóti, Kovács, Oros, Sárdi, Venczel) által készített tanulmányt (kézirat 2008. május), valamint a Normatív Szabályozás című tanulmányt (szinigazdasag.hu – 2006. december).
Ha már tudjuk, hogy mekkora a támogatandó különbség (hiány), már azt is tudjuk, hogy közgazdasági szempontból mekkora támogatás illeti meg az egyes színházakat. Ez a nagyság szigorúan pénzügyi szempontból garantálja a színház működőképességét, ugyanakkor nem vesz figyelembe sem kultúrpolitikai, sem művészeti-szakmai szempontokat. Természetesen ezeket is figyelembe veheti egy támogatási rendszer, ám összekeverni azokat gazdasági tényezőkkel súlyos hiba.
A Fővárosi Önkormányzat által készített tanulmányban (Színházi Koncepció) sajnos többször is fellelhetjük ezt a hibát. A házfenntartás normatív finanszírozásában talán még használható a férőhely (befogadóképesség) mint norma, ám ennek szorzószámokkal való torzított változata már végképp alkalmatlan a produkciós költségek meghatározására. A harmadikként javasolt nézőtámogatás kategóriája már végképp egy meghatározhatatlan dimenziójú rendszerbe vezet bennünket. Az olvasónak egyre inkább az az érzése, hogy a tanulmány szerzői előre tudják, hogy melyik színháznak mennyi pénzt szánnak, és ehhez próbálnak meg szorzókat és paramétereket találni.
Félre mindenféle szorzóval! A gyakorlat és a hitelesen meghatározható (normázható) kiadások és bevételek legyenek azok az eszközök, amelyekkel a támogatást meghatározzuk. Természetesen kiegészítheti ezt a szigorúan szubjektív módszerekkel meghatározható művészeti-szakmai támogatás. Egyébként meg, hagyjuk a blöfföt másra.
Dr. Venczel Sándor
Színházi közgazda
A lead-fotót szerző készített Berkeley-ben a Modern Művészetek Műzeumában 2008 márciusában.
