Bármennyire is népszerű, Shakespeare neve közgazdasági szakdolgozatok címében első hallásra szokatlannak hangzik. Mi köze a világ leghíresebb drámaírójának a gazdasághoz vagy az üzleti élethez? Lehet-e bármilyen gazdasági következtetést levonni az ő életműve alapján, illetve vannak-e pénzügyi hatásai az általa megírt irodalmi alkotásoknak?
William Shakespeare nevét valószínűleg a világ minden táján ismerik. Műveit több mint száz nyelvre lefordították, drámáit a Föld minden színházi kultúrával rendelkező országában előadták, sőt, általában folyamatosan műsoron van valamelyik. Nyilvánvalóan ő minden idők legsikeresebb írója.
Bármennyire is népszerű, Shakespeare neve közgazdasági szakdolgozatok címében első hallásra szokatlannak hangzik. Mi köze a világ leghíresebb drámaírójának a gazdasághoz vagy az üzleti élethez? Lehet-e bármilyen gazdasági következtetést levonni az ő életműve alapján, illetve vannak-e pénzügyi hatásai az általa megírt irodalmi alkotásoknak? Látni fogjuk, hogy Shakespeare maga is kiváló üzletember volt, és a világ gazdaságára gyakorolt hatása óriási – „Shakespeare is a really good business”, mondja Guy Roberts, a Prague Shakespeare Company vezetője, egyik előadásában.
Azonban nem csak pénzügyi vonatkozásai vannak az író életművének. Shakespeare többek között azért ennyire népszerű, mert az „Avoni Hattyú” – ahogy hazájában nevezik – fantasztikus jellemábrázoló. Karakterei hitelesek, döntéseik következetesek, és emiatt a valóságra ismerünk általuk: „És tükrünk szétszórt szilánkjait Shakespeare úr ragassza, foltozza itt” – énekli Cseh Tamás Bereményi Géza sokatmondó szövegében.
Mert Bereményi Géza kiválóan megfogalmazza, hogy Othello hiszékenységében vagy Macbeth erkölcstelenségében magunkat látjuk a színpadon, és a drámák szereplői által önmagunkra ismerhetünk, illetve életünk apró szeleteire, amikor emberként, sőt, olykor vezetőként döntést kellett hoznunk, illetve hatással voltunk egy kisebb-nagyobb közösségre.
Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy találhatunk-e párhuzamot a drámákban lezajló események és napjaink gazdasági történései között. Kifejtem, hogy a leadershipről nem csak a királydrámákban beszélhetünk, hanem Shakespeare egyéb műveiben is. Hiszen Júlia, aki egy jómódú család sarjaként egyik-pillanatról a másikra figyelmen kívül hagy minden szabályt és „törvényt”, aminek betartására a család kötelezi, és feleségül megy a
dinasztia halálos ellenségének fiához; mi több, mindezt megtervezi, megszervezi, és a végén ő maga is végzetes döntést hoz, nyugodtan nevezhető leadernek.
Látni fogjuk, hogy Niccoló Machiavelli milyen hatással volt az íróra, illetve milyen gazdasági és leadership témákkal foglalkozott műveiben. A drámákban található leader karaktereket autokratáknak illetve self-leadereknek nevezem, attól függően, hogy külső vagy belső vezetőkként tekintünk rájuk (esetleg mindkettőként). Megkülönböztetek autokrata és a demokrata jellemvonásokat, megvizsgálom, hogy mi a különbség a képesség és a készség között. A self-menedzsereket osztályozom a Maslow-piramis alapján, megvizsgálom kommunikációs képességeiket, illetve dolgozatom végén foglalkozom a time-managementtel Hamlet esetében.
Igaza van Guy Robertsnek, amikor azt állítja, hogy Shakespeare jó üzlet? Kísérletet teszünk majd rá, hogy megtaláljuk azt a szilánkot, amely a közgazdaság tudományán keresztül világít rá életünk fontos pillanataira.
A teljes szakdolgozat letölthető innen:
