Bolvári-Takács időutazásában újabb unikummal lepi meg a színigazdaság olvasóit. Az 50-es évek elejére varázsol bennünket, két szovjet balett bemutatója a téma. Természetesen kevés a pénz, de a párt és a kormány megsegíti az Operát . Döbbenetes összegekről van szó: mai áron több száz millió forintba került a két bemutató!
A Magyar Állami Operaházban 2015. november 28-án új koreográfiával mutatták be Csajkovszkij: A diótörő című balettjét. A hatvanöt éve műsoron levő Vaszilij Vajnonen-féle változat helyébe Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiája lépett.Jelen közleményünkkel azonban a 65 évvel ezelőtti premierre emlékezünk, a Diótörő mellett a Párizs lángjai színpadra állítási körülményeinek és a darabok költségvetésének ismertetésével, eddig publikálatlan levéltári források alapján.
A budapesti Operaházban a Diótörőt – mint gyermekbalettet – 1927. december 21-én, Brada Ede koreográfiájával mutatták be és 1945-ig tartották műsoron, évi egy – karácsonyi – előadással. Vajnonen Leningrádban 1934-ben állította színpadra a művet, ez azonban Budapestre – érthető világpolitikai okokból – nem jutott el.
A hazai közönség a második világháború után a szovjet művészettel először a népművészet vonatkozásában találkozott. 1945 augusztusában az Ukrán Állami Ének- és Táncegyüttes, 1946 januárjában a Mojszejev-féle Szovjet Állami Néptánc Együttes, 1947 januárjában az Alekszandrov Ének- és Táncegyüttes lépett fel Budapesten.
A szovjet balettművészek elképesztően magas színvonalú tudásával a nézők az 1949. augusztus 14–28. között Budapesten megrendezett Világifjúsági Találkozón szembesültek. Szólisták műsoraira, duettekre a korábbi években – 1947 augusztusában és 1949 februárjában – volt ugyan példa, de most a Moszkvai Nagy Színház (Bolsoj) együttese lépett fel az Operaházban és a Városi (ma: Erkel) Színházban. Három részes estjükön három balett – A hattyúk tava, A bahcsiszeráji szökőkút és a Párizs lángjai – egy-egy felvonását mutatták be.[vi] A VIT művészeti versenyein az operaházi művészek közelről érzékelhették a jelentős stílusbeli és technikai különbségeket.
A sajtóban sorra láttak napvilágot a szovjet tapasztalatok átvételére buzdító cikkek. Ortutay Zsuzsa a szovjet tánckultúráról és a szovjet balett kialakulásáról, Duka Margit a szovjet úttörő táncszakkörök munkájáról értekezett. Merényi Zsuzsa beszámolt leningrádi ösztöndíjas tapasztalatairól, a Vaganova-féle balettmódszertan alkalmazásáról, a pártirányításról és a kollektív szellemről, a néptánc oktatás fontosságáról és a Népi Művészetek Háza működéséről.
A teljes tanulmány letölthető innen:
A lead- és a belső fotókért köszönet a www.fortepan.hu – nak!
