A BGF könyvtárában találtam erre a nagyszerű dolgozatra. Jónás Anna írta, akinek nagy nehezen, de sikerült megszereznem email-címét. Kétszeri próbálkozás után sikerült utolértem: belegyezett, hogy munkája megjelenjen a színigazdaságban. Magáról nem kíván semmit közölni, igazi alternatív személyiség!
Részlet Jónás Anna tanulmányából:
„3.2. A nemzetközi alternatív színház
Az angolszász régiókban Fringe Theatre (Nagy Britannia) illetve Off-off Broadway (Egyesült Államok) néven ismert alternatív színjátszás helyzete a világ más országaiban sok szempontból különbözik a magyar társulatokétól.
3.2.1. Amerikai Egyesült Államok
Az Egyesült Államokban két alapvető színházi forma létezik: a forprofit avagy a a Broadway-típusú színház és a nonprofit avagy művész színházi típus. A Broadway színházak óriási haszonnal dolgoznak, sztárjai milliomosok. A nonprofit színház, mint például a Cleveland Play House játszik Csehovot és musicalt, kortársat és klasszikust, ensuite szisztémában nyolc-tíz bemutatót produkál egy szezonban, melyhez tízmillió dolláros költségvetéssel rendelkezik. Nincsenek állandó társulatok, a színészeket külön-külön válogatják össze a produkciókra az úgynevezett „audition” (próbajáték) keretében.
Az Egyesült Államokban már ismertek és mindennaposak azok a fogalmak, melyekkel a magyar színházi kultúra csak ismerkedik és használóit úttörőknek, és kísérletezőknek tekinthetjük még. Az Off-Off-Broadway társulatairól – a magyar alternatív társulatokkal ellentétben – már rendelkezünk felmérésekkel és kimutatásokkal.
Az Off-Off Broadway társulatainak átlagos költségvetése és reklámköltései18
3.2.2. Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban működik Európában a költségvetési támogatásoktól leginkább független színházi struktúra. Itt közel 930 színtársulat működik, közülük azonban csak 74 kap rendszeres támogatást az Arts Counciltól, az Egyesült Királyságban a művészeti köztámogatások újraelosztásáért felelős szervtől. Ráadásul a legtöbb társulat utazószínházként működik, és stabil próbahely nélkül dolgozik (touring companies), míg csak kevés van köztük, mely saját előadóteremmel rendelkezik (building companies). Három csoportot különböztethetünk meg a brit színházak között: 1. nagy szervezetek, 2. kisebb, független társulatok (The Fringe), és a 3. West End „kereskedelmi” színháza.
Elsősorban a magán adományok és az alapítványi mecenatúra jellemzi Nagy Britanniában a színház finanszírozást és kisebb szerephez jut az állami támogatás. A cégek és vállalkozások főként olyan művészeti projekteket támogatnak, amelyek a társadalmi perspektívákba illeszkednek.
3.2.3. Németország
Németországban a helyzet teljesen más, itt a színházat szinte kizárólag a helyi önkormányzat, a város vagy a tartomány tartja fenn és finanszírozza. Itt nem jellemző a színházépülettől független működés, a társulatok állandóak és repertoár rendszerben működnek.
Ugyanakkor Németországban a színházak saját bevételei legfeljebb a 15%-ot érik el, Angliában ez az arány többnyire 80%. A nagy színházi struktúra működési költségei kimerítik a kulturális költségvetést, és a független művészek és „alternatív” társulatok egyedi projektjeire alig jut támogatás. Illetve az állandó épülettel működő társulatok uralkodó volta miatt hatalmas hiány van a befogadói színházak hálózatában.
Németországban az állandó társulattal rendelkező színházak (Ensembletheater) mellett működnek a turnészínházak (Tourneetheater), melyek egy sztárra felépített, kommersz előadásokat mutatnak be. Végül létezik még a Landestheater, utazó színház, amely stabil társulattal rendelkezik.
3.2.4. Olaszország
Az olasz színház egyedisége az országon belüli kivételes mozgékonyságában rejlik. Az ország területén teljesen elszórtan található színházak sűrű rendszert alkotnak, a lakott területek összes csomópontja rendelkezik valamilyen színházteremmel. Itt a turnészínház az elterjedt játszási forma.
A milánói Piccolo Teatro példája alapján egy 59 „teatri stabili”-t magában foglaló hálózat jött létre, melyben három csoportot különíthetünk el:
- az állandó, közkezdeményezésre született színházak, melyek régiós és helyi szinten tartják fenn a nemzeti színházkultúrát,
- állandó, magán- vagy vegyesen köz- és magánkezdeményezésből született színház, melyek befogadó színházként is működnek és művészeti koncepció alapján dolgoznak
- az újító színházak, melyek elsősorban kísérleti, kutatási illetve ifjúsági és gyermekszínházi területen működnek, és főleg támogatásokból élnek.
A stabili-k hálózatával párhuzamosan működnek az önkormányzati színházak, melyek között a hagyományos színház a jellemző, mely vegyes produkciós skálát jelent, melyben az opera és a tánc is megtalálható.”
A teljes dolgozat letölthető innen:
A fotóért köszönet a www.fortepan.hu – nak!
