A címben használt idézet a francia operaszerzõ, Gounod: Faust címû mûvének librettójából való. A teljes mondat így hangzik: „Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, járja koldus és király, a sátán örül.” Úgy éreztem, ezen sorok jól jellemzik ezt az államháztartás konszolidációjával, és egyes közszolgáltatást nyújtó területek átalakításával terhes idõszakot.
Elhangzott a MKT Vándorgyűlésen 2007. 09. 21-én
1. Bevezetés
Előadásom célja a magyar színházi ágazat bemutatása, a rendelkezésre álló 20 perces időkereten belül. Gondolataim megfogalmazásakor igyekszem a magyar közélet szokásos sérelmi, szerzett jogokon alapuló szemléletén túllépni. A nyelvhasználatban pedig a „new public management” és a gazdasági élet kifejezéseit alkalmazom.
Az előadás 3 jól elkülöníthető részből áll:
• A Szegedi Szabadtéri Játékok bemutatása, avagy egy sikeres BPR (Üzleti Folyamatok Újraszervezése).
• A Főváros 2007 évi költségvetése kapcsán kialakult színház-finanszírozási vita.
• A magyar színházi ágazat egésze, VÍZIÓ.
Az EU jelenti már jó ideje az ország számára a benchmark-ot. Ennek megfelelően a szegedi részben teszek egy kitekintést Ausztriára. Fontos azonban tudni, hogy az EU-n belül a kultúra teljes mértékben nemzeti kompetencia. Így közös szabályok nem, „csak” az egységesülő piac versenye az, ami hat rá.
2. Szegedi Szabadtéri Játékok
A Játékokat 1931-ben rendezték meg először a Dóm téren. Mára a magyarországi nyári színházi piacnak egyértelműen a piacvezetője. 2007 évi 70.000 nézőszámával és 363 millió Ft jegybevételével önmaga több bevételt hoz, mint a többi nyári színház összesen. Ha a kőszínházakhoz viszonyítjuk, akkor nézőszámával a 47 kőszínházból a 20 hely környékén lenne a Katona és a Debreceni Csokonai társaságában.
| Megnevezés | Országos átlag | Szeged |
| Átlaghelyár | 1.500 Ft. | 5.000 Ft. |
| Jegybevétel/ összkiadás | 18 % | 50 % |
| Jogi forma | Költségvetési intézmény | Kht |
| Foglalkoztatás | Közalkalmazott (EKHO) | Megbízás (ÁFA/EKHO) |
A táblázat adataiból jól láthatóan az országos átlagot mind az helyár mind a jegybevételi arányt illetően 3-szorosan meghaladja. Jellemzője még, hogy állandó társulattal nem rendelkezik. A nyári időszakra, darabszerződésekkel létesít jogviszonyt a művészekkel. A Kht apparátusa 7 főállású dolgozóval rendelkezik. Már induláskor teljes mértékben kiszervezésre került pl. a jegyértékesítés, könyvelés!
2.1. Benchmarking: Salzburg-Szeged
Ha nemzetközi összehasonlításban szeretném jellemezni a szegedi nyári színházat, talán az osztrák kulturális piachoz érdemes hasonlítanom. Az osztrák nyár egyértelmű piacvezetője a Salzburgi Nyári Fesztivál, amelyet jelentős állami, tartományi és helyi támogatás segít. Kompromisszum nélküli világszínvonalra törekszik. Mellette az üzleti alapon, bár jelentős magán és céges támogatással működő Mörbish és St Margarethen említhető a maguk több ezres nézőtereivel.
| Megnevezés | Salzburg | Szeged |
| Állami támogatás | 12 mio euro | 1,2 mio euro |
| Jegybevétel/összkiadás | 50% | 50% |
| Egy nézőre jutó állami támogatás | 100 | 16 |
| Átlaghelyár | 50/100 | 20 |
Nézőszámában kétszeres, államháztartási támogatásban 10-szeres a különbség Salzburg javára. Ami figyelemre méltó, hogy a jegybevételi arány azonos, mindkét esetben 50%. Azaz a nézők a költségek felét fizetik. A táblázat ellentmondásának a feloldását az a tény adja, hogy Ausztriában a jegybevétel és állami források mellett jelentős magán és céges mecenatúra működik. Ez Magyarországon szinte teljesen hiányzik.
A Mörbish-sel és St Margarethen-nel való összehasonlítás érdekessége, hogy vásárlóerő paritáson számolva lényegében azonosak az árak. Azaz a magyar és osztrák néző kb. azonos „hasznosságról” mond le, amikor jegyének árát kifizeti. Alapvető különbség azonban a működésben, hogy míg Szegeden 16-17 előadás 4-5 különböző produkciót takar, addig a két osztrák helyszín egy-egy produkciót játszik egész nyáron.
2.2. A szegedi átalakulás 2001-2007
A Szegedi Szabadtéri Játékok hosszú időn keresztül a Szegedi Nemzeti Színház költségvetési intézménybe integráltan működött. A Szegedi Közgyűlés 2004 végén döntött az önálló működésről, és a piaci szempontok felé való eltolás szándékától vezetve a Kht jogi formát választotta.
A táblázat adatai jól mutatják, hogy a működés alapvető hatékonysági mutatói megváltoztak. Ez azért is érdekes, mert a budapesti színházak „Kht-sítása” látványos változást nem hozott. A Kht formában működő színházak működése, mutatói nem jeleznek nagy változást a korábbi, intézményi jellemzőkhöz képest. (Az elemzésnél a 2004-es évet érdemes kihagyni az árvízi évforduló torzító hatása miatt! Így a 2001-2003 és a 2005-2007-es évek az összehasonlíthatóak.)
A bázis időszakhoz képest a jegybevétel közel 3-szorosára nőtt (130-ról 364 millió Ft-ra). Az államháztartásból érkező támogatás az induló év többlete és a 2006-os választási év NKA-s többlete után 2007-ben már nominálisan azonos a bázis időszakkal. Így a játékok történetében először 2007-ben fordult elő, hogy a jegybevétel meghaladja az államháztartásból érkező támogatásokat.
Mindezt 7 főállású emberrel, egy lakásban működő szervezettel. A kőszínházba integrált időszakban csak a gazdasági egységen belül 13 fő érezte úgy, hogy a nyáron végzett munkával hatalmas áldozatot hoz, és ezért komoly jutalomra tarthat igényt! Az értékalapú közelítést nem megkerülve, általános az a vélemény, hogy a szakmai színvonal és a nézőelégedettség is ugrásszerűen nőtt! (A nézőelégedettség átlaga 4,7 az 5 fokozatú skálán!)
3. Budapest, színházi vita 2007 eleje
A köztudottan halmozottan hátrányos helyzetű Fővárosban néz színházat a 4,5 millió néző több mint fele! Csak itt találhatóak a nemzeti intézmények (pl. a Játékszín?). Az államháztartásból az ágazatba érkező 27-28 md Ft több mint fele itt landol. Ezen belül a Fővárosi Önkormányzathoz 11 kőszínház és a Margitszigeti Szabadtéri tartozik. Ez közel 11 md Ft kiadást jelent.
Az ábráról jól látható, hogy az intézmények és a Kht-k a teljes kiadás felét saját bevételből fedezik. Az állam ad 3,7 md Ft támogatást, míg a Főváros 2006-ban 1,8 md Ft-tal egészíti ezt ki, amelynek forrása a saját bevétele.
3.1. Fővárosi költségvetés 2007
A Főváros 2007 évi költségvetésére két tény nyomta rá erősen a bélyegét.
• Az államháztartási restrikció miatt beszűkölő központi támogatások. (Nominálisan a 2006 évi bázison maradtak, a 7 % feletti infláció ellenére!)
• A mind pénzügyileg mind műszakilag átgondolatlan és előkészítetlen 4-es metró projekt pénzügyi kényszerpályára vitte a Fővárost.
A megoldás egy helyenként drasztikusan szűkülő működési költségvetés (lásd középfokú oktatás). Egy nagyméretű, de döntően a metróról szóló fejlesztési költségvetés. A megtakarítások és a vagyon felélése, eladósodás elindulása!
Az oktatási ágazatban a drasztikusan csökkenő gyermeklétszám miatt adva volt a helyzet és az indok a kapacitások csökkentésére. Azonban a színházak zsúfolt házak előtt játszottak, 90% feletti nézettséggel, sikeres bemutatókkal. Mára már azonban nyilvánvaló, hogy a több éves színházi konjunktúra 2006 őszén tört meg. Ennek feltételezhető okai:
• 2006 őszi politikai események.
• Restrikció kezdete, elszegényedés.
• Színházi jegyáremelések.
A Fővárosi koncepció első verziójában az összes terület közül a színházi esetében lett a legnagyobb csökkentés előirányozva. Szélső pontként az is felmerült, hogy az 1,8 milliós saját forrásból adott támogatás nullára csökken.
3.2. Ágazati diagnózis
Ahogyan az egyik színházi vezető fogalmazta, a fővárosi színházi finanszírozás magán hordozza Kádár korszaktól napjainkig elkövetett hazugságokat, lobbizást, bűnöket és erényeket! Mindenki számára nyilvánvaló, hogy szakmailag védhetetlen a belső elosztás. Ugyanakkor működik, jó házakkal zajlanak az előadások.
Mivel a Főváros „jó politikushoz” méltóan kinyilatkoztatta, hogy minden színházat meg akar őrizni, ezért a csökkenő támogatás miatt eleve vesztes-vesztes mérkőzésbe vitte bele önmagát és a színházakat is. Az egy nézőre jutó színházankénti támogatás számai (Ft/néző) jól mutatják a szakmailag védhetetlen helyzetet.
- Új színház 7311
- Budapest Báb 6205
- Radnóti 5654
- Katona 5648
- Thália 4250
- Madách 1808
- Vidám 1994
- Vígszínház 2387
- József Attila 3107
- Operett 3541
- Margitsziget 763
- NEMZETI 11893
- Pesti Magyar 7079
Természetesen ha ránézünk az alsó két tárcaszínház (Nemzeti, Pesti Magyar) számaira, akkor nyilvánvaló, hogy itt is fejétől avagy minisztériumától bűzlik a hal.
” A törvények és az alapító okiratok nem határozzák meg termék- vagy szolgáltatás szinten a közszolgálati feladatokat, ezért az állam nem a feladatokat finanszírozta, hanem a részvénytársaságok működését.” (ÁSZ jelentés a közmédiumok finanszírozásáról 1997-2006)
A színházi törvény alapvető feladata így adottnak tekinthető, miközben a kinevezések és a munkaügyi szabályok csiszolgatása köti le a figyelmet és az erőket.
Az egy nézőre jutó támogatás számai természetesen alkalmasak voltak arra, hogy megosszák a szakmát. A politikai és szakmai mérkőzés nem meglepő módon a szerzett jogok és a bázisszemlélet diadalát hozta. A 200 milliós csökkentést a fűnyíróelvnek megfelelően leosztották az egyes színházakra. A Főpolgármester javaslatával szemben így a párttársa által vezetett Kulturális Bizottság javaslata kapott többséget az ellenzék egyöntetű támogatásával. Ezzel megjelent egy olyan törésvonal, amely valószínüleg a teljes ciklust végigkíséri.
4. Jövőkép
A magyar színházi világ
• Közvetve és közvetlenül kb. 10.000 embert foglalkoztat.
• 27-28 md Ft állami támogatást használ.
• Teljes kiadása és bevétele 40 md Ft körül van.
• A 4,5 millió nézőjével a magyar kultúra zászlóshajójaként működik (magyar filmet 1 millió körüli néző néz évente). Ez a színházi nézőszám világviszonylatban is jelentős!
Így az állami költségvetés egészében nem láthatóan kis méretű, az összegszerűséget illetően. Ugyanakkor a média világa jól mutatja, hogy milyen könnyű rombolni, a filmipar pedig arra példa, hogy milyen sokba kerül egy rombolás után az újbóli piacralépés költségeit megfizetni! A jövőről gondolkozva szerencsés lenne, ha egy társadalmi konszenzuson nyugvó, országos vízió kulturális területre vonatkozó részeként tudnánk végiggondolni a magyar színházművészet helyét, céljait, működését, finanszírozását.
Ennek a programnak a hiánya és ezen előadás keretei miatt így csak vázlatosan szeretném néhány gondolatomat megosztani.
• A magyar színházak nagyobb részét meg kell tartani kultúra közvetítőként, azaz a színházi tevékenységet társadalmi közös szükségletként (is) kell definiálni.
• Cél a 4,5 millió néző hosszú távú megőrzése! Két célcsoportot tartok kiemelendőnek és jelentős pénzügyi eszközökkel támogatandónak: gyermek és ifjúsági előadások, vidéki közönség (tájolás).
• A finanszírozásban a támogatás GDP-hez rögzített, középtávú garantálása 3 éves átlagos látogatottsági adatokhoz kötve.
• A garantált középtávú forrásoknak az újraelosztása intézményfinanszírozás helyett feladat és/vagy normatív néző finanszírozással.
• A finanszírozásnak szervezet semlegesnek is kell lennie. Ezen túl a projektfinanszírozásnak átlátható pályázati keretek közötti bevezetése is indokolt! (Megfelelő kontrolling mechanizmusok működtetésével.)
• ” A tett halála a bizottság és a törvény!” Így nem kell feltétlenül ezekre várni!
És ami talán reményt adhat, hogy a világ egyik vezető cége (Google) saját víziója középpontjába nem a profitot, hanem az értéket állítja.
„Nem az a fontos, hogy pénzt keressünk, hanem hogy megváltoztassuk a világot!”
