A kulturális intézmények egy része jelenleg közhasznú társasági formában mûködik. Az átalakulási folyamat 1997-ben kezdõdött, amikor a Mikroszkóp Színpad Kht. és a Vidám Színpad Kht. jogelõd nélkül létrejött, és 2004. július 1-én zárult, mikor Budapest Fõváros Önkormányzata, mint a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelõs szerv létrehozta a Madách Színház Kht.-t.
Jelenleg tíz kulturális közhasznú társaság működik (nyolc színházi és két egyéb társaság), ezek a következők:
Budapesti Fesztiválközpont Kht., Petőfi Csarnok Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ Kht., Mikroszkóp Színpad Kht., Vidám Színpad Kht., Szabad Tér Színház Kht., Thália Színház Kht., Trafó- Kortárs Művészetek Háza Kht., József Attila Színház Kht., Új Színház Kht., Madách Színház Kht.
A színházi épületek maguk egyetlen esetben sincsenek a kht.-k tulajdonában, azokat a fővárosi önkormányzat a közszolgáltatási szerződés keretében, meghatározott feltételekkel a kht.-k ingyenes használatába adta. Természetesen átalakulásukkor a kulturális intézmények profilja, infrastruktúrájának, működési feltételeinek helyzete eltérő volt, ezek a különbségek a közszolgáltatási szerződésekben tükröződtek. A kht.-k biztonságos működésének feltétele az ingyenes használatba adott ingatlanvagyon karbantartásának, felújításának biztosítása. Ezért az átalakulás során elkészült a rendelkezésre bocsátott ingatlanvagyon állapotfelmérése, az éves közszolgáltatási szerződések rögzítették a vagyonkezelési feladatokat, azok tárgyi, pénzügyi feltételeit, a szerződő felek jogait és kötelességeit.
Ami a finanszírozás felújítási és karbantartási vonatkozásait illeti a Fővárosi Önkormányzat fejezetszintíű tervezési rendszerben minden kht. külön címkódon szerepel és felújításai pontosan ugyanúgy bírálódnak el a költségvetés véglegesítése során, mint az intézményeké. A kht.-k esetében a karbantartás kérdését jogilag a Polgári Törvénykönyv előírásain alapuló, vagyonkezelési elemeket is tartalmazó közszolgáltatási szerződés rendezi. Ennek megfelelően a Ptk. szerint a karbantartás az önkormányzati vagyont ingyenesen használó kht. kötelezettsége, a közhasznú támogatás tartalmazza a fővárosi hozzájárulást a karbantartáshoz, ugyanúgy, ahogy az intézmények esetében a működési támogatás szolgál forrásul a karbantartási feladatok ellátásához. Nincs különbség a tekintetben sem, hogy a Főváros az alapfeladat ellátásához szükséges önkormányzati ingó, ingatlanvagyont milyen módon bocsátja az intézmények, illetve a kht-k rendelkezésére. A kulturális intézmények, illetve a kht-k az önkormányzati vagyontárgyakat ugyanolyan jogcímen (haszonkölcsön) használják, azzal, hogy az ingyenes használat alapja az intézmények esetében a vagyonrendelet, míg a kht-knál a közszolgáltatási szerződés.
A kht-k a Fővárosi Önkormányzat kizárólagos, illetve a Mikroszkóp Színpad esetében 51%-os többségi tulajdonában állnak.
Az első két kht. (a Vidám Színpad Kht. és a Mikroszkóp Színpad Kht.) még vegyes tulajdonú kht.-ként jött létre, e kht.-k ügyvezetői egyben tulajdonostársak is lettek. (Az ügyvezető tulajdonrészét a Vidám Színpad Kht. esetében a Fővárosi Önkormányzat később kivásárolta.) Az elképzelés, amely a kht. vezetőjének érdekeltségét úgy kívánta megteremteni, hogy 49%-ban a társaság tulajdonosává tette, nem vált be, így a továbbiakban csupán egyszemélyes, önkormányzati tulajdonú kht.-k alapítására került sor, melyek esetében az ügyvezető érdekeltsége a éves alapbér 100%-nak megfelelő prémium révén a teljesítmény elvárásokhoz kötődött (nézőszám, előadásszám, bemutatószám, saját bevétel, pénzügyi stabilitás, stb.). Az ügyvezető személye e működési forma sikerességének az egyik záloga, a tulajdonos mérlegelésének e területen maradéktalanul érvényesülnie kell, és ez a követelmény csak az egyszemélyes kht.-k esetében biztosított.
A vegyes tulajdonú kht.-k kedvezőtlen tapasztalatainak birtokában a Fővárosi Önkormányzat csak abban az esetben hozna létre vegyes tulajdonú kulturális kht.-t, ha a tulajdonostárs vállalná a kht.-nak nyújtott éves működési támogatás tulajdonrész arányában biztosított összegét. Ez is jelzi, hogy a Fővárosi Önkormányzat szerint a kulturális kht.-k esetében a közfeladatot ellátó társaság tulajdonlása egyben fenntartási kötelezettséget is jelent. Természetesen nem nyújthat megoldást a Főváros számára az az elképzelés, miszerint a „befektető” tulajdonostárs nem közvetlenül a kht-t támogatná közszolgáltatási szerződés keretében, hanem a kht. által esetlegesen a működés során létrehozandó vállalkozásokat. (Jelenleg egyetlen kht-nak sincsen tulajdonában társaság.) Míg a kht. közvetlen támogatása esetén a gazdálkodás során elért nyereséget a közhasznú feladatellátásra kell visszafordítani a törvény alapján, addig nem egyértelmű, hogy a többségi tulajdonlású kft-ből immár kivehető nyereség (a kft-nél már felosztható a nyereség és a legfőbb szerv döntésének megfelelően a tagok részére részben vagy egészben kiosztható osztalék formájában) adott esetben milyen módon lenne visszafordítható a kht. közhasznú feladatának ellátására.
A Fővárosi Önkormányzat 2006-ig törekedett a támogatások értékállóságának a megőrzésére, a kht.-k biztonságos működésének ez volt az alapja. Ennek megfelelően született az a közgyűlési határozat, hogy a kulturális kht.-k támogatása a kulturális ágazat intézményei számára, a tárgyévi évet megelőző évben biztosított működési támogatás átlagos növekményének legalább 50%-ával nőjön és végső soron a kht.-k részére ingyenesen átadott ingatlanvagyon állapotának függvényében az 50 és 100% közötti sávban kerüljön meghatározásra. A támogatás valorizációjának alapja ennek megfelelően az átalakított kulturális intézmények esetében az előző évi költségvetési rendeletben szereplő működési támogatás volt. (Ezt a támogatási összeget a színházi kht.-k esetében kiegészítette évközben a központi költségvetés által biztosított, kht.-ra jutó művészeti támogatás.)
E rendszer egészen 2006-ig azt eredményezte, hogy a kulturális szervezetek közhasznú társasági működési formája gazdaságilag hatékonyabbnak bizonyulhatott, mint az intézményi forma, hiszen a valorizáció a kht.-k összességének esetében a kulturális intézmények támogatásnövekedésének 50 és 100%-a között mozgott. A kulturális intézmények támogatásának csökkenésekor, vagyis 2006-tól kezdve, a működési formának ez az előny megszűnt.
A közhasznú társaságként és az intézményi formában működő kulturális szervezetek összehasonlítása a működés gazdaságossága szempontjából csaknem lehetetlen, hiszen az átalakítási folyamat hét évig zajlott, így az összehasonlításnak nincsen egységes időbeli alapja. Emellett a Fővárosi Önkormányzat nagyrészt azon kulturális szervezeteket alakította át közhasznú társasággá, melyek saját bevételüket (akár a jegybevétel, akár a vállalkozási tevékenység nyeresége révén) erőteljesen képesek voltak növelni.
A közhasznúsági forma előnye a kulturális szervezetek szempontjából a lényegesen szabadabb gazdálkodás, a fenntartó szempontjából pedig, hogy a költségszemléletű számviteli és beszámolási rendszer révén tiszta és megbízható képet alkothat a kulturális szervezet helyzetéről.
A társaságok közhasznúsági jelentése és számviteli beszámolója tartalmilag meg kell, hogy feleljen a vonatkozó 2000. évi C. törvény és a 224/2000. (XII. 19) Korm. rendelet előírásainak. A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény úgy rendelkezik, hogy a közhasznúsági jelentésnek magát a számviteli beszámolót is tartalmaznia kell.
Mindenekelőtt ki szeretném emelni, hogy a finanszírozás oldaláról a központi költségvetési és az önkormányzati támogatás szempontjából a mai elvek és gyakorlat nem tesz különbséget az intézményi és a közhasznú társasági forma között. Ma már költségvetési elv, hogy a színházi szférában a közhasznú társasági formában működő, közfeladatot ellátó szervezetek is jogosultak a költségvetési intézményekhez hasonlóan a központi támogatásra.
A közhasznú társasági forma irányítási és ellenőrzési szempontból, mind a tulajdonos, mind az ügyvezető igazgató oldaláról az eszközök bővülésével jár, és rugalmasabb megoldásokat tesz lehetővé, mint az intézményi forma. Kétségtelen viszont, hogy mind a tulajdonosnak, mind a társaság első számú vezetőjének meg kell tanulnia hatékonyan alkalmazni ezeket az irányítási és ellenőrzési eszközöket és ezt a „tanulási” folyamatot nem lehet megtakarítani. Az irányítás terén mindkét vonatkozásban – a tulajdonos és a társaság között, valamint a társaságon belüli irányítást tekintve – előtérbe kerülnek az érdekeltségen alapuló ösztönző és szankcionáló módszerek. Az ellenőrzés oldaláról a közhasznú társasági működési forma valamivel szorosabb, folyamatosabb ellenőrzést tesz lehetővé, hiszen az éves kötelező számviteli törvény szerinti mérlegbeszámolón és közhasznú jelentésen túl a tulajdonos által megválasztott felügyelő bizottság és a könyvvizsgáló intézménye teszi lehetővé a folyamatos ellenőrzést.
A közhasznú társasági működési forma jellemzői:
| előnyök | hátrányok | |
| finanszírozás módja | a kulturális ágazat intézményeinek átlagos működési támogatásnövekedése a valorizáció alapja, ezt fenntartói döntés alapján a támogatás növekmény meghaladhatja (vagy kevesebb lehet az átlagos csökkenés mértékénél) | |
| a működéshez szükséges infrastruktúra biztosítása | azonos az intézményekével | azonos az intézményekével |
| az infrastruktúra karbantartása | azonos az intézményekével | azonos az intézményekével |
| az infrastruktúra felújítása | azonos az intézményekével | azonos az intézményekével |
| a működés ellenőrzése | folyamatosság miatt szorosabb ellenőrzés | az ellenőrzés költségei nagyobbak a Felügyelő Bizottsági tagok és a könyvvizsgáló tisztelet díja miatt |
| irányítási, felügyeleti döntések szabályozása | rugalmasabb rendszer | a testületi döntések hosszabb lefutásúak |
| foglalkoztatási forma, bérezés | a jövedelem emelési forrásokhoz hozzájárulnak a társaság vállalkozásai is |
Az éves mérlegadatok alapján a fenntartó képet kap arról, vannak-e tartalékai az adott kulturális kht.-nak. A beszámolók és az éves üzleti tervek alapján elég pontos kép rajzolódik ki év végi helyzetükről. A mérlegek és az üzleti tervek alapján szintén becsülhető, hogy rászorulnak-e tevékenységül átstrukturálására, netalán szűkítésére.
Az alapítói támogatások szerepe a kht.-k finanszírozásában (az alapítói támogatás aránya a kht.-k összes bevételén belül) széles skálán szóródik, 24 és 82% között mozog. (Ugyanilyen széles szóródást figyelhetnénk meg, ha az intézményi formában működő színházakat is bekapcsolnánk az elemzésbe.) A támogatásoknak az eltérő súlyát a kht.-k finanszírozásában részben az eltérő adottságok, feladatok magyarázzák (többek között pl. a színházak eltérő típusa, jellege, a saját bevétel növelésének, a vállalkozási tevékenység felfuttatásának eltérő lehetőségei, stb.), de kétség kívül az eltérésekben szerepet játszanak olyan korábbi fejlemények is, melyek hatása máig érezhető, holott a kiváltó – esetleg a vezetők személyében gyökerező – okok rég megszűntek már. A 24-82%-os alapítói támogatási sáv túl szélesnek tűnik, ilyen arányú eltéréseket nehéz indokolni. Egészen bizonyos, hogy e túl széles sáv miatt még a hasonló jellegű, adottságú színházaknak is igencsak eltérő intenzitású erőfeszítéseket kell tennie talpon maradásuk érdekében.
A kht.-k éppen az alapítói támogatásnak a bevételeken belüli eltérő arányai miatt különböző mértékben kényszerültek rá a saját bevétel növelésére (pl. több és vonzóbb előadás, a szezon megnyújtása, magasabb jegyárak, stb.).
