Még élénken él bennem annak a 40 év előtti tavaszi délelőttnek az emléke, amikor Babarczy, Titó és én leültünk, hogy megbeszéljük a jövő évadi színházi jegy – és bérletárakat. Titó, mint szervezési osztályvezető alacsonyabb árakat szeretett volna, én mint gazdasági igazgató magasabbakat. Így hát – mint mindig – Babarczynak kellett bölcsnek lenni. A megbeszélés után Titó meghívott bennünket egy unikumra.
Részlet a cikkből:
Az ár fogalma
„Az árak és árrendszer alapvető kérdései hagyományosan és […] mondhatni, kizárólagosan a közgazdász érdeklődési, ill. illetékességi körébe tartoznak. Az árnak a köznapi értelemben vett gazdálkodás szféráján túlmenő a társadalmi élet egészében betöltött tényleges vagy potenciális szerepe különösebb tudományos figyelmet sohasem keltett[i].” A színházi ár a színházi szolgáltatás igénybevételének pénzben kifejezett értéke. Nem olyan nyilvánvaló a pénz szerepe, hiszen több, hiteles forrásból is tudjuk, hogy a közönség a vándorszínházaknak gyakran pénz helyett termékekkel – elsősorban élelmiszerrel – fizettek.
Árképzés
A színház árpolitikája vagy árstratégiája alapján általában a szervezési osztályvezető (az értékesítésért közvetlenül felelős vezető) készíti el az első javaslatot, amely produkciónként tartalmazza a következő évad előadásszámait, bérlet- és jegyárait.[ii] A javaslat a bérletezést megelőző 1-2 hónapban készül el, azért ilyen korán, hogy legyen elegendő ideje azt a gazdasági igazgatónak véleményezni, majd az igazgatónak elfogadni. A szervezési osztályok érdeke általában az árak lehető legalacsonyabb „belövése”, annak érdekében, hogy viszonylag könnyen érjenek el magas teljesítést és ezáltal jövedelmet. Ezzel szemben a gazdasági igazgató már objektívebb előrejelzéssel véleményezi az árjavaslatot, még akkor is, ha az árazás időpontjában még nincsenek birtokában a közösségi[iii] támogatás adatai. Végül tehát az igazgatónak kell döntenie arról, hogy kinek a javaslatát, milyen esetleges módosításokkal fogadja el.
Az ár nagyságát befolyásoló, illetve meghatározó tényezőkAz ár két – néha több – oldal viszonyát kifejező kategória. Színház esetében az ár a közönség és a színház viszonyát fejezi ki[iv]. E viszony milyenségét (nagyságát és tartósságát) külső és belső tényezők határozzák meg.
[i]Lásd dr. Zimányi Zoltán kiváló tanulmányát a Szociológia 1982 2. számában. Zimányi idézett megállapítása sajnos érvényes a színigazdaságra is.[ii] Egyre gyakrabban előfordul, hogy a színházak marketing vezetői tartják kézben az árazás teljes folyamatát.[iii] Közösségi támogatáson értem az állami, önkormányzati támogatást, és az úgynevezett tao támogatást is.[iv] Természetesen még másfajta ár is létezik a színigazdaságban, de cikkünkben most csak egyfajta árról, a belépőjegy áráról szólunk.
A teljes cikk letölthető innen
A fotókért köszönet a www.fortepan.hu – nak!
Első megjelenés: Színpad 2018. 4. szám
