dr. Koncz Gábor Ph. D. egyetemi magántanár, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója, a Magyar Comenius társaság alelnöke eredeti tanulmánnyal tisztelt meg bennünket. Köszönet érte.
A hiánygazdaság évtizedei után kínálati piac alakult ki a mai magyar művészet és közművelődés világában. Tehát: túlkínálat van. Ezért is szükséges keresni a hatékonyság (egyáltalán: az eladhatóság) javításának új eszközeit. (1)
A csomóponti közművelődés azt jelenti, hogy oda vigyük a közművelődési kínálatot, ahol tőlünk és e kínálattól függetlenül is sokan megfordulnak. Tehát az állomások és főleg a plazák, bevásárlóközpontok egyes közművelődési szolgáltatások, kiállítások és főleg a folyóirat remittendák terjesztésének új szinterei lehetnek. (2) A fogyasztás-ösztönzés jó lehetősége lenne, ha az üdülési csekk mintájára és tapasztalatai alapján bevezetnénk a kulturális csekket. (3)
A termelési-alkotási oldal forrásai között egyre fontosabb a mecenatúra, a közvetett, láthatatlan és rejtett finanszírozás. A továbbiakban ezek használatának néhány gazdaság-technikai fogásáról lesz szó.(4) Ez tehát egy konkrét, gyakorlati lehetőségeket felvető írás. Azt remélem, hogy a figyelmesen olvasók cégei (intézmény, vállalkozás, nonprofit szervezet) sok pénzt keresnek majd – én pedig gazdag leszek, legalábbis Weöres Sándor tanítása szerint: „Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.” (5)
A Szín-ben megjelent, A kultúra mai finanszírozási szisztémája Magyarországon című tanulmányom sémáit itt nem ismétlem meg; párhuzamos olvasást javaslok (www.mmi.hu és www.mka.hu). (6) Az ott vázolt kik-, hogyan- és mit finanszíroznak kérdéskörből most a hogyan egy szeletét emelem ki. Az intézmények, tevékenységek és produktumok állami (önkormányzati), profit-, nonprofit- és háztartási forrású közvetlen finanszírozása mellett egyre jelentősebb a közvetett (ezen belül a láthatatlan) és rejtett finanszírozás. Tekintettel arra, hogy a mecenatúra közvetlen és közvetett módon is megvalósul, a tárgyalást ezzel kezdem, ismét utalva az alap sémák tanulmányozásának lehetőségére!
Mecenatúra
• Évente egyszer, egy-egy kis falu református gyülekezetének kurátora igencsak meglepődik a persely nyitogatásakor; meglepően nagy összeget talál. Bizonyára Dr. H. Á., a híres orvos járt arra… Jelentős egyházi múltú családból származik. Az egyházhoz való viszonya a maga módján alakul; alkalmi templomba járó. Lelkiismereti kötelezettségét tudományos racionalitással oldja meg. Kiszámolta, ha minden vasárnap (tehát 52-szer) és legalább minden nagy ünnepen (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) templomba menne, egy év alatt összesen mennyit tenne a perselybe. Ezt az összeget évente egyszerre teszi be, éppen ott és akkor, amikor ennyi van nála …
• Az úr este érkezett. Halkan, egyszerűen, határozottan adta át a nagy összeget a családsegítő szolgálat vezetőjének. Kérte, hogy senki ne tudjon róla; igazolást nem kér. „Ismeretlen befizető adománya” rögzítette a könyvelés.
• – János bácsi, elfogyott a pénz – mondta a falu református papja a nagydarab, józanul okos, gazdálkodó kurátornak a templom felújítás kellős közepén.
– Nagytiszteletű úr, ezt nehogy bevallja, elmegy a kedve a népnek… Térült-fordult; kisvártatva letett félmilliót.
– Tessék folytatni az építkezést és hirdetni a gyűjtést! Ebből ötvenezer máris adomány, a többit majd visszaadja …
A mecenatúra viszont – szolgáltatás elvárása nélküli támogatás, adomány. Lehet pénzbeni, természetbeni és tevékenységi (tehát önkéntes munka). Adhatják magánszemélyek, csoportok, szervezetek, vállalkozások. Megvalósulása lehet közvetlen, tehát személy és személy, vagy személy és szervezet stb. közötti. Lehet továbbá közvetett, tehát az állami jogi szabályozás keretei között megvalósuló. (Erről lásd a következő részt.)
Kuti Éva szerkesztésében ill. szerzőségével mindezek hazai jellemzőiről, tendenciáiról kitűnő, a jegyzetekben feltüntetett, módszertanilag is alapos, gazdag bibliográfiával felszerelt és friss ismereteket, fontos következtetéseket tartalmazó könyvek jelentek meg. Az „Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció” kötet egyik lényeges, bevezető tétele az, hogy a jótékonyságot, mint önzetlen segítségnyújtást a társadalmi integráció elősegítőjének, eszközének vélik. „… a társadalmi integrációt a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket orvosló közösségképző erőnek tekintjük.” (7) Megállapítják, hogy „A természetbeni és pénzbeni adományozásba, valamint az ellenszolgáltatás nélküli önkéntes tevékenységbe és véradásba 2004-ben (legalább valamelyik, de sokszor több különböző formában is) a 14 éves és idősebb népesség közel négyötöde bekapcsolódott. Ez azt jelenti, hogy csaknem 7 millió ember tett valamit, ha esetenként csak csekélységet is, a tágabb közösség érdekében… A jótékonyság mára már nem csak utcai, vagy templomi adakozást jelent, hanem egyének tudatos, rendszeres, adott esetben nagyobb összegű segítségnyújtást is. Önkénteseket sem csak a hagyományos önkéntes tevékenységnek számító ebéd- vagy ruhaosztásnál találunk, hanem a kórházakban, állami intézményekben, táborokban, szinte az élet minden területén. Folyamatosan növekszik a pénzt, a természetbeni hozzájárulást és a szabadidőt felajánló egyének száma. Az önkéntes tevékenység lassanként rendszeresebbé válik. Szintén egyre gyakoribb, hogy ugyanaz a személy több különböző formában is segítséget nyújt…”(8) Ám az is fontos, feladatokra ösztönző kutatási eredmény, hogy „…az adományozás és az önkéntesség mai is a középrétegek privilégiumaként írható le.”(9)
E kötet tudományosan megalapozott következtetései és saját szubjektív tapasztalataim összegzésével az alábbiakat ajánlom a magunk, mint a civil világ, a nonprofit szektor iránt elkötelezettek figyelmébe:
• Az adományokat fogadó szervezetek és magánszemélyek esetében sem kellően tudatosult az, hogy az anyagi és tárgyi adományok mellett egyre fontosabb és értékesebb az önkéntes munka, vagy ahogyan mostanában nevezik, az önkéntes tevékenység. Továbbá: az egyszerű, fizikai jellegű személyes közreműködésen túlmenően nagy értéket jelent a szellemi, tanácsadási, oktatási közreműködés.
• A Magyar Kultúra Alapítvány (MKA) 1992 óta tartó működésének első éveiben jelentős pénz adományokkal támogatta a külhoni magyarság kulturális rendezvényeit. Később sikerült bizonyítani, hogy az MKA segítsége „több mint pénz”! A külhoniak budapesti bemutatásával megadtuk a világot jelentő deszkák első pallóit; az elkelés, a megrendelés, az ismertté válás lehetőségét. A tapasztalatcserék szervezésével, a kinti programok generálásávál multiplikátor hatásokat generáltunk. (10)
• A hivatkozott kötetek is hangsúlyozzák, hogy az információs korban a tanácsadás jelenti és jelentheti a lényeges előrelépés lehetőségét. Első olvasásra engem is nagyon meglepett, aztán pedig igencsak felrázott Varga Csaba fejtegetése: „Az új korszak megérkezése független attól, hogy Magyarországon a politikai, a gazdasági vagy a területfejlesztési gondolkodás még mélyen beágyazott nemcsak a posztszocialista (szocializmus utáni) hanem a szocializmus kereteiben is (többnyire nem magas színvonalon) megvalósuló ipari korszak tervezési és fejlesztési szemléletébe. Kivétel nélkül minden kistérségben a közeljövő és a jövő kétszeresen is fejben dől el. Először azért, mert egy-egy kistérségi elit csak akkor képes felmérni helyzetét és megterveztetni stratégiáit, ha képes az ipari kor gondolkodásán és jövőképén túllépni. Másrészt ha a tudásalapú kor mindenek előtt a tudástól függ, akkor egy-egy kistérség helyzete és várható fejlődése szintén elsősorban a tudástól függ, vagyis nem elsősorban a kistérség aktuális állapotától vagy pénzügyi forrásaitól.”11
• A feladat tehát szerintem az, hogy a szellemi, módszertani segítséget, a kapcsolati tőkét aktivizáljuk. Ehhez alkalmazzuk a címtár módszert, kötelezően az A betűnél kezdve; s csak aztán ugrálva a saját regiszterünkben. Az iskolatársak, volt munkatársak, rokonok és már jóemberek felhívása, felkeresése megnyitja a szinergiát: 1+1>2; tehát ötlet-ötletet szül, s rövidesen eljutunk ahhoz, aki tényleg gazdag, mert szétszórja kincseit…
• Rémületes, hogy a 2×1%-os SZJA felajánlás lehetőségét mennyire nem használjuk ki. El kell gondolkozni ennek lehetséges okain. (Például az egyházakhoz kapcsolódó inaktívak nem rendelkezhetnek; a minimálbéresek és a pozitív adóalap nélküliek nem rendelkeznek; sok jogosult nem rendelkezik; sok rendelkező nem írja alá a borítékot; akiknek a munkahelye tölti ki az adóbevallást… stb.) Ha a felajánlások növekednének, akkor a Nemzeti Civil Alapprogramon keresztül a nonprofit szektorba áramló pénz akár duplázódhatna is. (Gratulálni kell a zseniális kitalálóknak; az állam nem 1%-ra egészíti ki a felajánlást, hanem megduplázza. Tehát elemi érdek az agitálás!
Feladatunk az, hogy a lokális, tehát munkahelyi és ugyanakkor cél-szervezetekhez kötődő akciókat dolgozzunk ki és szervezzünk a felajánlások érdekében. Ezt a polgármesterek segítségével ki kell terjeszteni a helységre és kistérségre is. A sokba kerülő és nem mérhető hatású országos kampányok mellett a személyes lokalitásra kell helyezni a hangsúlyt.
A közvetett és rejtett finanszírozásnál lesz még szó az adományozásról, ám itt szükséges hangsúlyozni, hogy nagyon hiányzik a köszönet. Az adományt (az önkéntes munkát, a tanácsot is!) meg kell köszönni. Lehet szóban, ám jó lenne oklevéllel, gyermekrajzzal, levéllel, mecénások találkozójának megszervezésével, ünnepségen megemlítéssel… Ki kell dolgozni a helyi módszereket!
Közvetett finanszírozás
A közvetett állami finanszírozás megvalósulhat az elkülönített alapokon keresztül, mint pl. a Nemzeti Civil Alapprogram vagy a Nemzeti Kulturális Alap. (12)
Fontosak a jogi szabályozás keretében meghatározott előírások. A legkülönbözőbb törvények és jogszabályok rendelkeznek kulturális feladatokról. Közvetlen pénzügyi vonatkozása van például a 2001. évi LXIV. törvénynek (a kulturális örökségvédelméről). A 23. paragrafus rendelkezik arról, hogy a fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző régészeti feltárás teljes költségét, de legalább 9 ezrelékét régészeti feltárásokra kell fordítani. Ez az összeg ugyan még mindig nem elegendő, ám számottevően nagyobb mint a korábban e célokra fordítható fedezet.
Ennek valamint a külföldi (pl. franciaországi) tapasztalatok elemzése alapján ki kell dolgozni a kulturális ezrelék bevezetésének lehetőségét. Az építési beruházási ráfordítások további 9 ezrelékét kötelező legyen a szóbanforgó (vagy az NKA-n keresztül más) beruházás keretében megvalósuló műalkotások, művészeti díszítés, művészileg megtervezett parkosítás, a létesítménnyel és környezetével összefüggő információs rendszer kialakítására fordítani. Ez egyrészt megrendelést, foglalkoztatást jelentene a művészek, tervezők, szervezők számára. Másrészt jelentősen növelné a beruházások virtuális értékét, kulturáltságát.
Ugyancsak lényegesek a jogi szabályozás által adott lehetőségek. Például a többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (személyi jövedelemadó tv;) rendelkezik az üdülési csekk-ről, amely a munkáltatónál költség, a kedvezményezettnél a bruttó minimálbér összegének megfelelően, adómentes juttatás. Ennek mintájára és tapasztalatai alapján, a lakossági kulturális részvételi aktivitás, kulturális fogyasztás bővítése érdekében, javaslom kidolgozni és bevezetni a kulturális csekket.
Ezzel együtt célszerű kidolgozni annak módszereit, hogy a munkahellyel nem rendelkezők illetve a szerény anyagi helyzetű munkahelyeken dolgozók (ahol a munkáltató nem vállalja a kulturális csekk finanszírozását), továbbá az egyéni vállalkozók és őstermelők, a nyugdíjasok, gyesen lévők, tanulók a már működő alapokon (Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Civil Alap) és alapítványokon keresztül miként juthatnak kulturális csekkhez.
A külföldi és hazai művelődés-gazdaságtani kutatások bizonyították a lakossági kulturális fogyasztás (vásárlás) tovagyűrűző fogyasztási, stimuláló hatását és multiplikatív jellegét. (Az üdülési és kulturális ráfordítások multiplikatív hatásáról ma is vannak hazai kutatások)
Azt feltételezzük, hogy a kulturális csekk nem csupán növeli a kulturális fogyasztást, hanem addicionális, majd az igények változása miatt további pótlólagos keresletet támaszt a kulturális cikkek és szolgáltatások iránt. Tehát: jelentős állami bevételeket is generálhat, a megnövekedett értékesítésen keresztüli ÁFA és más adó és járulék hatások miatt.
A mai magyar kulturális szféra egyrészt méret-gazdaságtalan, tehát több kibocsátásra képes, mint a tényleges produktum és produkció (output). Másrészt ebben a szférában már ma is jelentős a túlkínálat. E kettőt csak kis részben tudja a potenciális dinamikus egyensúly felé közelíteni az EU piac. Szükség van a belföldi fogyasztás élénkítésére.
A kulturális csekk lényeges lépés lehet a leszakadó rétegek, a többoldalúan hátrányos helyzetűek, a hátrányos helyzetű településeken élők, a nyugdíjasok relatív kulturális felzárkóztatása vagy legalábbis a leszakadás mérséklése érdekében is.
A kulturális csekk bevezetése jól kommunikálható, nemzetközileg is kedvező visszhangot kiváltó kulturális politikai tett lenne. A bevezetés szakmai vitái során az értelmiség és szervezeteik aktivizálása szükséges és pozitív hatású.
Anyagilag a leginkább mérhető és a legnagyobb közvetett finanszírozási lehetőség a jogi szabályozáson, az adórendszeren belüli kedvezmények sokasága. Az alábbi felsorolást célszerű személyre és szervezetre vonatkozóan elemezni.
• Az SZJA keretében a 2×1%-os felajánlás.
• Az adómentes személyes juttatások: üdülési csekk, közlekedési költség, iskolakezdési támogatás, felnőttoktatási támogatás, önkéntes nyugdíj- és egészségbiztosítási befizetés, étkezési jegy, 3×6250 Ft ajándékutalvány. Mindezek évi nettó 400.000 forintot jelenthetnek. Ha ez nettó bér lenne, a cégnek (a lebonyolítási költséggel együtt) a háromszorosába, tehát 1,2 millió forintba kerülne!
• A profitorientált cégek a pénzbeni és eszköz ill. szolgáltatás adományok egy részével (meghatározott szabályok szerint) csökkenthetik az adóalapjukat. A műalkotások vásárlására fordított összeg egy részével is ugyanez tehető. A vállalkozási tevékenységet nem végző nonprofit szervezetek az ÁFA egy részét visszakérhetik. Rémületes, hogy mindezeket milyen nagy mértékben nem vesszük igénybe és nem is tudunk róla…
• Külön kiemelem azt, hogy az 1997. évi CXXIV. törvény, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről kimondja: „Az egyház, egyéb egyházi jogi személy a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenysége támogatása érdekében részére visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz vagy térítés nélkül nyújtott szolgáltatás alapján jogosult…” Az 1990. évi. XLIV. törvény alapján ez a lehetőség 1991-ig a nem egyházi nonprofit szervezetek számára is nyitott volt. Később ezt törölték.
• Amikor hatályban volt, Mányi Aranka, a Magyar Kultúra Alapítvány munkatársa megszervezte, hogy egy székeket gyártó nagyvállalat a hibás és kifutó szériájú konferencia székeit egy iskolai, kezdő alapítványnak adja. Az ezer darab székből az Alapítványtól 350 darabot megvásároltunk. Így lett az iskolai Alapítványnak induló tőkéje – és az iskolának ténylegesen és képletesen is volt mire ülni …
• A rendszerváltáskor átalakuló könyvkiadók jelentős készleteit vettük át és alapítványon keresztül közvetítettük hazai és külhoni iskoláknak és könyvesboltoknak… Nagy lehetőség volt a lejárat közeli, csomagolt, konzerv élelmiszerek átvétele, és azonnal fogyasztó tagságú szervezetekhez való eljuttatása. Hasonlóan jelentős segítség a gyógyászati segédeszközök átvétele. Ugyancsak anyagi forrás lehet az elfekvő készletek átvétele és önkéntesek bevonásával történő térítése, értékesítése.
• A Családsegítő szolgálat megrendezi a rászorultak karácsonyát. Ha a bolttól egyben, nagyösszegben rendeli meg az élelmiszer csomagokat, nyilván lehet kedvezményt elérni. Ámde az élelmiszeren kívül valódi ajándékot is illik beletenni. A gyönyörű szalvétát ajándékozó cégnek ez kitűnő reklám. Nem mintha a szegények szaladnának vásárolni, ámde az ünnepségen ezzel terítve észreveszi a polgármester, az orvos, a rendőrkapitány és a konkurens vállalkozó…
Nos, mindezen lehetőségek ismét élhetnek, még ebben az évben is! Ugyanis a többször módosított 1966. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról fogalmi részében az adományt így határozzák meg: „az adomány a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére a közhasznú szervezetekről szóló törvényben nevesített közhasznú tevékenység, a kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közfeladat (a továbbiakban: közhasznú tevékenység) támogatására, valamint a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére az ott meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy…” [… eleget teszünk a részletezett feltételeknek…]
Bizony, jelentős lehetőség ez. A feladat tehát az ismerősökön, a lokalitáson keresztüli tájékozódás, felmérés és az áramlási, értékesítési csatornák kialakítása.
Láthatatlan támogatások
Kuti Éva: Kinek a pénze? Kinek a döntése című könyvében hívta fel a figyelmet arra, hogy ezek a jelentős közvetett költségvetési támogatások nem mérhetőek. „Az ezek révén kapott állami támogatások egyáltalán nem jelennek meg a statisztikai adatokban, gyakorlatilag „láthatatlanok”. A hatályos szabályozás szerint a közhasznú és kiemelkedően közhasznú nonprofit szervezeteknek nem kell társasági adót fizetniük a közhasznú és cél szerinti tevékenységük után. Szintén adómentes a vállalkozási tevékenység, ha annak bevétele nem éri el az adótörvényben meghatározott plafont. … A társasági adó fizetésére nem kötelezett nonprofit szervezetek számos más, a szervezet szintjén megtakarításként jelentkező kedvezményben is részesültek. Nem kellett megfizetniük a helyi adókat és a gépjárműadót, valamint teljes személyes illetékmentességet élveztek. Még szélesebb kör (a szektor társasági adót fizető része is) mentesült az ajándékozási illeték és a bírósági nyilvántartásba vételre irányuló eljárás illetéke alól. Az alapítványoknak és közalapítványoknak nem kellett vámot fizetniük az olyan „ellenérték nélkül beérkező” (tehát adományként kapott) vámáru után, amelyet az alapító okiratban foglalt közérdekű céljuk elérése érdekében kívántak felhasználni. Szintén vámmentességet biztosított a szabályozás a sportegyesületek és sportszövetségek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő sporteszközök, felszerelések és sportruházati cikkek számára.”(13)
• Figyelem! Nem semmi, amiről itt szó lehet! Egész kórházakat, szociális otthon berendezéseket, irodai felszereléseket, könyv- és ruha készleteket, gyógyászati segédeszközöket stb. lehet így behozni. Sőt a szállítás is lehet adomány, leírható értékű közvetett (vagy esetleg a később tárgyalandó rejtett) támogatás.
Az egyesületnek és az alapítványnak az adóköteles bevételeik utáni társasági adót csak a tárgyévet követő május végéig kell megfizetnie. Tehát a tárgyévi januári profit adója még 16 hónapig nála van. Ez a közgazdaságtani értelemben vett cash flow igazi és egyes esetekben igen jelentős forrása. Magyarán tehát célszerű olyan szerződéseket kötni, hogy a vevő, a bérlő előre fizessen!
Ez az állami quasi támogatás a nonprofit cég szemszögéből képzetes bevétel, a költségvetésből nézve opportunity cost, azaz bevételről való lemondás, feláldozott haszon. A társadalom szempontjából azonban nem mérhető, sőt mérhetetlenül fontos, tovagyűrűző hatású közösségi haszon.
• Mindezek kalkulálása a tudatosítás miatt fontos. Mibe kerülne, ha ezért is fizetni kellene? Tehát: miért érdemes alapítványt, egyesületet vagy újabban nonprofit célú gazdasági társaságot gründolni. És bizony itt most nagyon is számolni kell! A közhasznú társaságoknak (kht) 2007. dec. 31-ig meg kell szűnni. Alaposan mérlegelni kell, hogy mivé alakuljanak át?! Szóba jöhet ugyanis a költségvetési intézmény, az alapítvány, a nonprofit célú kft vagy rt! Vigyázat, jól dönteni nehéz – kétszer mérj, egyszer vágj …
Rejtett finanszírozás
• A szobafestő-mázolónak nagyon tetszik az óvónő, vagy /és nagyon nem tetszik az alapítványi óvoda mocskos fala. Kifesti ingyen. Számvitelileg a költségek a vállalkozást terhelik; tehát annak más szolgáltatásai drágulnak. Az alapítványi ráfordítások nem növekszenek, a szolgáltatások értéke viszont igen. Közgazdaságilag a munka új értéket teremt, a nemzeti jövedelem nő. Sőt! Jó érzések generálódnak! (Ámbár elfogadható kegyes csalással.)
• A szocializmusban gyakori volt, hogy a tánccsoportot a hadsereg szállította és étkeztette; ez bizony kulturális nemzetvédelem volt. Ma is van ilyen …
• Megrémültem, amikor Ügyészség felirattal jött a boríték… Benne a baráti kör meghívója. Már nem lepődök meg, hogy önkormányzatok, hivatalok, vállalatok borítékjában érkezik a külhoni magyar felhívás, pályázat, lebonyolítási kérelem.
• Egyrészt nonprofit támogatás, másrészt lopjuk a papírt, a fénymásoló festéket, a telefont… A rejtett támogatás tehát itt növeli, ott csökkenti a költségeket. Kegyes csalás. Értéke különösen a munkaidőben végzett tanácsadás, szervezés terén igen jelentős. Szerényen, csendben, mértéktartóan szervezzük; adjuk és vegyük igénybe…
A hivatkozott kötetek ezzel nem foglalkoznak. Kuti Éva záró tanácsát tehát a többire (a mecenatúrára, a láthatatlan és közvetett finanszírozásra) vonatkoztassuk: „a felvázolt összefüggések átgondolása segítséget jelenthet azoknak a nonprofit szervezeteknek, amelyek elszánják magukat arra, hogy szisztematikusan áttekintsék a működtetés, finanszírozás és finanszírozhatóság kérdéseit. Nagyon valószínű, hogy a finanszírozási problémák megoldásához is az ilyen „önismereti” programok útján lehet eljutni. Szükség van arra, hogy leltárt készítsenek kihasznált és kihasználatlan lehetőségeikről, szervezeti erényeikről, gyengeségeikről és tartalékaikról, így eljussanak az érettségnek abba az állapotába, amelyben már ki tudják dolgozni a hosszú távú fenntarthatóság stratégiáját.”14
Az elszánás nagyon fontos, mert – Musilt idézve – „Ha nyitott ajtókon szerencsésen akarunk bejutni, ügyelnünk kell arra a tényre, hogy keretük szilárd: ez az alapelv… valóságérzékünk következménye. Ha azonban létezik valóságérzék, és létjogosultságában ki kételkedne, kell lennie olyasvalaminek is, amit lehetőségérzéknek nevezhetünk. Akiben ez él, nem mondja például: Itt ez vagy az történt, történik majd, kell történnie; hanem rájön: Itt valami történhetne.”15
Jegyzetek
1.) A szerző Dr. Koncz Gábor Ph.D., egyetemi magántanár, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója, a Magyar Comenius Társaság alelnöke. E-mail: mka@mail.datanet.hu ; Honlap: www.mka.hu. Az itt tárgyalt témakör Csomóponti közművelődés címmel, gyakorlati példákkal illusztrált előadásként, elhangzott az I. Durkó Mátyás Konferencia és Jubileumi Szakmai Találkozó (Debrecen, 2006. szeptember 26-27.) kulturális menedzsment szekciója keretében, 2006. szeptember 27-én.
2.) A Csomóponti közművelődés megjelent: Balipap Ferenc (szerk.) [2006]: Az illegitim andragógusképzés megteremtője. In memoriam Durkó Mátyás (1926-2005). Bp., Magyar Művelődési Intézet, 211-215. old. www.mka.hu/publikációk
3.) Többek között ezt a javaslatot is felvetettem: Merre van előre? Kulturális nemzetstratégia. In: Szín Közösségi Művelődés. A Magyar Művelődési Intézet folyóirata, 2007. június. 12/2-3. 67-75. old. www.mmi.hu/szin
4.) Ez a rész megjelent Mecenatúra. Közvetett, láthatatlan és rejtett finanszírozás a kultúrában. In: Szín Közösségi Művelődés. A Magyar Művelődési Intézet folyóirata, 2006. december. 11/6. 16-19. old. www.mmi.hu/szin Továbbá egy változata rövidítve elhangzott: „Értékünk az ember. Oktatás és kultúra helyzetképe Magyarországon. Pro Humanitate a mindennapi kultúráért, közművelődésért szakmai nap. Pécs, 2006. dec. 04. Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ.
5.) Weöres Sándor [1995]: Tíz lépcső. In: A teljesség felé. Bp. Tertium, 10. old.
6.) Koncz Gábor [2005]: A kultúra mai finanszírozási szisztémája Magyarországon. In: Szín, 10/6, december, 38-47. old. (www.mmi.hu és www.mka.hu)
7.) Kuti Éva (szerk.)[2005]: A „jótékonyság” vállalati stratégiája. Vállalati adományozás Magyarországon. Tanulmányok Bp. Nonprofit Kutatócsoport 139 old. A továbbiakban a következő kötetből idézek: Czike Klára, Kuti Éva [2006]: Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció. Bp. Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, 226 old. (Nonprofit kutatások 14. kötet, sorozatszerkesztő: Harsányi László)
8.) U.a. mint 7. jegyzet 18-19. old.
9.) U.a. mint 7. jegyzet 19. old.
10.) Lásd: Koncz Gábor [2001]: Épület és funkció. A Magyar Kultúra Alapítványról a szinergizmus értelmezésével. In: Szín 6/5. 16-24. old. (www.mka.hu)
11.) Varga Csaba: A kistérségi információs társadalom fejlesztése. In: e-Világ, 2004. november, 6. old.
12.) Erről lásd: Tasnádi Attila (szerk.) [2003]: A Nemzeti Kulturális Alapprogram 10 éve. Bp. MKA 222 old.
13.) Kuti Éva [2003]: Kinek a pénze? Kinek a döntése? Bp., Nonprofit Kutatócsoport, 115-116. old. (Nonprofit kutatások 12. kötet, sorozatszerkesztő: Harsányi László)
14.) U.o. mint 13. jegyzet, 123. old.
15.) Musil, Robert: A tulajdonságok nélküli ember. Bp. Európa Könyvkiadó, 1977. I. kötet, 18-19 .old.
In: Juhász Erika (szerk.) [2008]: Andragógia és közművelődés. A 2006. szeptember 26-27-ei Durkó Mátyás Konferencia és Jubileumi Szakmai Találkozó konferenciakötete. Debrecen, Felnőttnevelés, Művelődés Acta Andragógiae et Culturae sorozat 21. szám, 462-471. old.
