A BGF könyvtárában találtam erre a nagyszerű dolgozatra. Jónás Anna írta, akinek nagy nehezen, de sikerült megszereznem email-címét. Kétszeri próbálkozás után sikerült utolértem: belegyezett, hogy munkája megjelenjen a színigazdaságban. Magáról nem kíván semmit közölni, igazi alternatív személyiség!

Részlet Jónás Anna tanulmányából: 

"3.2. A nemzetközi alternatív színház

Az angolszász régiókban Fringe Theatre (Nagy Britannia) illetve Off-off Broadway (Egyesült Államok) néven ismert alternatív színjátszás helyzete a világ más országaiban sok szempontból különbözik a magyar társulatokétól.

3.2.1. Amerikai Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban két alapvető színházi forma létezik: a forprofit avagy a a Broadway-típusú színház és a nonprofit avagy művész színházi típus. A Broadway színházak óriási haszonnal dolgoznak, sztárjai milliomosok. A nonprofit színház, mint például a Cleveland Play House játszik Csehovot és musicalt, kortársat és klasszikust, ensuite szisztémában nyolc-tíz bemutatót produkál egy szezonban, melyhez tízmillió dolláros költségvetéssel rendelkezik. Nincsenek állandó társulatok, a színészeket külön-külön válogatják össze a produkciókra az úgynevezett „audition” (próbajáték) keretében.

Az Egyesült Államokban már ismertek és mindennaposak azok a fogalmak, melyekkel a magyar színházi kultúra csak ismerkedik és használóit úttörőknek, és kísérletezőknek tekinthetjük még. Az Off-Off-Broadway társulatairól – a magyar alternatív társulatokkal ellentétben – már rendelkezünk felmérésekkel és kimutatásokkal.
Az Off-Off Broadway társulatainak átlagos költségvetése és reklámköltései18

3.2.2. Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyságban működik Európában a költségvetési támogatásoktól leginkább független színházi struktúra. Itt közel 930 színtársulat működik, közülük azonban csak 74 kap rendszeres támogatást az Arts Counciltól, az Egyesült Királyságban a művészeti köztámogatások újraelosztásáért felelős szervtől. Ráadásul a legtöbb társulat utazószínházként működik, és stabil próbahely nélkül dolgozik (touring companies), míg csak kevés van köztük, mely saját előadóteremmel rendelkezik (building companies). Három csoportot különböztethetünk meg a brit színházak között: 1. nagy szervezetek, 2. kisebb, független társulatok (The Fringe), és a 3. West End „kereskedelmi” színháza.

Elsősorban a magán adományok és az alapítványi mecenatúra jellemzi Nagy Britanniában a színház finanszírozást és kisebb szerephez jut az állami támogatás. A cégek és vállalkozások főként olyan művészeti projekteket támogatnak, amelyek a társadalmi perspektívákba illeszkednek.

3.2.3. Németország

Németországban a helyzet teljesen más, itt a színházat szinte kizárólag a helyi önkormányzat, a város vagy a tartomány tartja fenn és finanszírozza. Itt nem jellemző a színházépülettől független működés, a társulatok állandóak és repertoár rendszerben működnek.

Ugyanakkor Németországban a színházak saját bevételei legfeljebb a 15%-ot érik el, Angliában ez az arány többnyire 80%. A nagy színházi struktúra működési költségei kimerítik a kulturális költségvetést, és a független művészek és „alternatív” társulatok egyedi projektjeire alig jut támogatás. Illetve az állandó épülettel működő társulatok uralkodó volta miatt hatalmas hiány van a befogadói színházak hálózatában.

Németországban az állandó társulattal rendelkező színházak (Ensembletheater) mellett működnek a turnészínházak (Tourneetheater), melyek egy sztárra felépített, kommersz előadásokat mutatnak be. Végül létezik még a Landestheater, utazó színház, amely stabil társulattal rendelkezik.

3.2.4. Olaszország

Az olasz színház egyedisége az országon belüli kivételes mozgékonyságában rejlik. Az ország területén teljesen elszórtan található színházak sűrű rendszert alkotnak, a lakott területek összes csomópontja rendelkezik valamilyen színházteremmel. Itt a turnészínház az elterjedt játszási forma.

A milánói Piccolo Teatro példája alapján egy 59 „teatri stabili”-t magában foglaló hálózat jött létre, melyben három csoportot különíthetünk el:

  1. az állandó, közkezdeményezésre született színházak, melyek régiós és helyi szinten tartják fenn a nemzeti színházkultúrát,
  2. állandó, magán- vagy vegyesen köz- és magánkezdeményezésből született színház, melyek befogadó színházként is működnek és művészeti koncepció alapján dolgoznak
  3. az újító színházak, melyek elsősorban kísérleti, kutatási illetve ifjúsági és gyermekszínházi területen működnek, és főleg támogatásokból élnek.

A stabili-k hálózatával párhuzamosan működnek az önkormányzati színházak, melyek között a hagyományos színház a jellemző, mely vegyes produkciós skálát jelent, melyben az opera és a tánc is megtalálható."

A teljes dolgozat letölthető innen: Jónás_Anna_-_Alternatív_marketing.pdf

Egy jó kép

A fotóért köszönet a www.fortepan.hu - nak!

alt