Bokor Roland azon szerencsések közé tartozik, akiknek álmaik vannak, és akik életüket álmaik megvalósításának szánják. A tánc nemzetközi menedzsereként nagy álmát valósította meg azzal, hogy létrehozta és immár 20 éve működteti a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettversenyt.

 

Néhány szó egy „magyar” balettversenyről

20 éve – 1994-ben - rendeztük meg először a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettversenyt. 2015. áprilisában kerül sor hetedik alkalommal a 10 napos eseménysorozat megrendezésére. Történetünk azonban 1990 végére nyúlik vissza, amikor egy new york-i barátunk segítségével kapcsolatba kerültünk a XX. század egyik legnagyobb tatár-orosz balettművészével. A kapcsolat eredményeként filmet készíthettünk Nureyev első karmesteri debütálásáról Bécsben. Nem sokkal ezután – sajnos már élete alkonyán – dirigensként (a sors fintora, hogy nem táncosként) lépett először a Magyar Állami Operaház színpadára. Csak ezt követően láthatta a közönség táncművészként 1992. februárjában a Cristoforo balett világpremierjén. A hosszabb budapesti tartózkodása alatt merült fel benne egy balettverseny megrendezésének gondolata. Nureyev külsőségeiben talán nagyképű, mindenen átgázoló, de zseniális figura volt, belül azonban nagyon is érző és érzékeny ember. Segítőkészsége mindenek előtt honfitársai felé irányult. A versenyt is azért akarta létrehozni, hogy a fiatal, kimagasló tehetségű „szovjet” táncosoknak is megadassék az a lehetőség, ami számára disszidálása után megnyílt. Arra gondolt, hogy azokat a táncosokat, akik még megkaphatták a magyar vízumot – de Bécsig már nem mehettek – talán egy nyugati impresszárió felfedezheti a budapesti versenyen és esetleg szerződést kínálhat nekik, megnyílhat előttük is a világ.

Mindig felmerül kevésbé kulturális beállítottságú emberek körében, hogy mire jó tulajdonképpen maga a verseny, különösen, ha még támogatni is illene egy ilyen nemzetközi eseményt. Nem új keletű ez a gondolat, hiszen éppen az idén ünnepelte 50. éves fennállását a híres Várnai Nemzetközi Balettverseny. Szófiában a Kulturális Minisztériumban egy zenei szakember, Emil Dimitrov fejéből pattant ki az ötlet, aki párhuzamot próbált vonni a sport és a művészet közé. Szerinte a művészi torna és a tánc, a balett nagyon közel áll egymáshoz és ha már a torna részese az olimpiai játékoknak is, miért ne lehetne szervezni egy balett „olimpiát” is. A gondolatot tett (és rendkívül nagy állami segítség) követte és 1964 nyarán megszületett a világ első balettversenye a csodálatos környezetben lévő várnai szabadtéri színpadon. Emil Dimitrov két ével ezelőtti haláláig vezette ezt a csodálatos programot, de emellett – mint miniszteriális munkatárs – Madame Masako Ohya japán milliárdos barátja segítségével létrehozta a Szófiai Nemzetközi Énekversenyt is, ahol 1973-ban az akkor 22 éves Sass Sylvia nyerte el a Grand Prix kitüntetést.

Steven MELENDEZ - Saori NAGATA 1

Steven Melendez és Saori Natagata

A mai napig megrendezett Nureyev versenyek minden alkalommal kimagasló művészi színvonalat képviseltek, mely nem a mi elfogultságunkat jellemzi, hanem a nemzetközi sajtó (írott kritikák, televíziós felvételek, internetes vélemények) jóvoltából a tánc- és színházi világ visszajelzéseit tükrözik. Nem is tévednek, hiszen a versenyek díjazottjai, finalistái szinte mind a világ nagy balettegyütteseinek megbecsült és ünnepelt művészeivé váltak. Természetesen nagyon büszkék vagyunk rájuk, de a lelkünkben nehezen érezzük ezt a fajta megbecsülést.

A magyar kulturális életben rendkívüli és egyedülálló az a tény, hogy Magyarországon – és a világon kizárólag csak nálunk – rendezhetjük meg a Rudolf Nureyev nevét viselő nemzetközi balettversenyt. Egy kissé elkeserítő azonban az, hogy a versenyt az USA-tól Ororszországig mindenütt lelkesedéssel fogadják, jól ismerik a nemzetközi szakemberekből álló zsűri tagjait, a fiatal versenyzőket és a győzteseket, míg itthon a táncos érdekeltségű embereken kívül szinte senki nem ismeri sem a versenyt, sem a névadó világsztárt.

A világon megrendezendő néhány hasonló balettverseny (Várna, Moszkva, Jackson Mississippi, New York, Seoul, Istanbul) az adott ország és város kiemelt kulturális programjának számít, hónapokon keresztül foglalkoznak vele televíziós programokban, vetélkedőkben, újságokban, utcai hatalmas posztereken. Részletesen foglalkoznak a korábbi versenyeken díjazott versenyzőikkel, azok pályafutásával, folyamatosan ébren tartva az esemény iránti érdeklődést. Kiemelten foglalkoznak a balettverseny támogatóival, szponzoraival, mindenféle „kis” hírrel folyamatosan jelentkeznek.

A Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny nem tartozik az olcsó és rentábilis programok közé. A versenyeinkre általában 21–24 ország 65–85 fiatal táncosa érkezik a jövendő világhír reményében. Az eddigi versenyeken több mint 400 fiatal tehetség vett részt. Kiadásaink minimálisan 25 – 35 millió forintot tesznek ki, ami tartalmazza ezeknek a fiataloknak a szállás és ellátási költségeit; a zsűri tagok utazási és szállásköltségeit, tiszteletdíjaikat; a verseny fordulóinak és gálaestjének helyszínbérleti díjait, műszaki költségeit; a versenydíjakat; a műsorfüzetek, szórólapok, poszterek nyomdai költségeit; a külföldi és hazai reklámkiadásokat; és egyéb a versenyhez kapcsolódó események (balett mesterkurzus, filmvetítés sorozat, szakmai konferencia stb.) költségei. A balettverseny lényegében minimális bevételt eredményez. A korábbi években jelentősebb támogatást kaptunk állami szférából és szponzoroktól egyaránt, de az utóbbi években csökkent az elnyerhető állami támogatás, a szponzorok pedig lényegében eltűntek. Csak mellékesen, de meg kell említenünk, hogy például a Jacksonban megrendezésre kerülő USA International Ballet Competition alkalmanként a washingtoni szenátustól 2 millió dollár támogatást kap.

Mi pedig a fiatal táncosok világsikere és a magyar kultúra nemzetközi elismertsége érdekében a túlélésért küzdünk!

Bokor Roland

a Nureyev Balettverseny alapító-igazgatója