Tények 2005. címmel jelent meg a Színházban dr. Venczelnek az a tanulmánya amely először hasonlította össze a fővárosi színházak gazdálkodását. Most a 2008. évi adatokkal ismerkedhetünk meg.

A magyar színigazdasági szakirodalomban még nem alakultak ki azok a mindenki által elfogadott módszerek, amelyekkel egy adott színház működését a lehető legteljesebben lehetne értékelni. Vannak mérőszámok az épületek működtetési paramétereire, valamint a színház alapvető tevékenysége mennyiségi mérésére, ám a művészeti tevékenység minőségének mérésére nincsenek olyan mutatószámok, amelyeket mind a színházi szakma, mind a színházakat fenntartó szervezetek bizalommal elfogadna.

A Chikán Attila és Wimmer Ágnes által szerkesztett Üzleti fogalomtár (Alinea Kiadó, 2003, 22.) szerint: „A benchmarking termékek/szolgáltatások és folyamatok összehasonlító elemzése a legközelebbi versenytársakkal vagy az iparág, illetve adott vállalati folyamat legjobbjaival. A benchmarking a vállalati teljesítmények összehasonlításának egyik eszköze, amelyet rendszeresen, strukturált formában valósítanak meg.”

A színházak köre

Nem változtattunk a 2005-ös évértékelésünkben (Tények 2005. SZÍNHÁZ, 2006. december) szereplő színházak körén. Továbbra sem foglalkozunk az állami, a báb- és a befogadó színházakkal, így tanulmányunk témája kilenc fővárosi színház 2008. évi gazdálkodásának egymással, illetve a 2005-ös adatokkal való összehasonlítása. Közülük négy továbbra is költségvetési intézményként, öt pedig nonprofit kft.-ként dolgozik.

Források

Az elemzésben szereplő valamennyi adatot a színházak hivatalos statisztikájából merítettük. A statisztikákat az Oktatási és Kulturális Minisztérium munkatársa, Kacsirekné Lukáts Melinda bocsátotta rendelkezésünkre. Az adatok forrása a 198/2001. (X. 19.) Korm. rendelet alapján előírt OSAP 1447/02. számú Jelentés a színházak tevékenységéről (továbbiakban Statisztika). A statisztikában előforduló néhány ellentmondást az érintett színházak gazdasági igazgatóival személyes tisztáztuk. Köszönet érte.

Statisztikai módszerek

Az elemzésben először összevetjük a színházak 2008. feladat-, illetve teljesítménymutatóját (az előadásszámot, a fizető nézőszámot) a férőhelyek számával, majd a legfontosabb gazdasági jellemzők (kiadás, közösségi támogatás, jegybevétel) egységnyi mutatószámokra eső hányadát hasonlítjuk össze. Az összehasonlítás során nem értékeljük a kapott arányokat, ám ahol az arányok jelentős mértékben eltérnek a megszokottól vagy az átlagostól, ott erre felhívjuk a figyelmet. Fenti mutatószámokat összehasonlítjuk a színházak ugyanilyen, 2005-ös mutatóival.

A legtöbb színház több színpaddal, illetve játszóhellyel is rendelkezik. A Madách és az Örkény öt helyszínen is játszott, a Vígszínháznak és a Katonának három-három, a Radnótinak és a Mikroszkópnak egy-egy, a többieknek két-két játszóhelye van; összességében huszonegy kőszínházi játszóhellyel rendelkezik a kilenc vizsgált színház. A Katona Sufnija 40 fő befogadására alkalmas, a legnagyobb Vígszínház pedig 1032 férőhelyes. 2005-höz képest csak annyi a változás, hogy egy játszóhellyel több van, mivel az Örkény már az előcsarnokban is tart előadást.

Minden százas kategóriában van egy-két játszóhely, csupán a hatszáz és a nyolcszáz férőhelyes osztályban nem találunk nézőteret. A nézőterek 76 százaléka ötszáz férőhely alatti, ám ezek – éppen méretük miatt − csak a férőhelyek 44 százalékát adják. Az ötszázas kategóriába a József Attila és a Pesti Színház tartozik, hatszáz férőhely fölötti nézőtere csupán a Madách, az Operett és a Víg nagyszínpadának van. A főváros színházai esténként 6828 nézőt képesek fogadni. (Elméletileg − hisz a teljes kihasználást a kereslet, az egyeztetések, az áthallások nem teszik lehetővé.) Legkevesebb férőhellyel a Mikroszkóp rendelkezik (175 szék), a legtöbbel természetesen a Vígszínház (1710 szék). Második a sorban a Madách Színház, harmadik az Operett.

A továbbiakban nagyszínháznak nevezzük a 900 férőhely feletti színházakat (Víg, Madách, Operett), középszínházaknak az 500–899 közöttieket (József Attila, Centrál, Katona), és kisszínházaknak az 500 férőhely alatti színházakat (Új, Radnóti, Mikroszkóp). Egy-egy színház férőhelyén a továbbiakban a színház összes férőhelyét értjük. 2008-hoz képest nem történt lényegi változás: az összférőhely 152 székkel nőtt, az átlagos férőhely pedig 17 székkel.

Előadásszámok

A főváros kilenc kőszínháza 3108 előadást játszott 2008-ban, amely 5 százalékkal kevesebb, mint 2005-ben. Az átlagos előadásszám 345, ennél a három nagy játszik csak többet. Ne feledjük, a három nagynak összesen tíz játszóhelye van, ez az összes játszóhely közel fele. Az előadások több mint felét (1626-ot) a három nagyszínház (Operett, Madách, Víg) abszolválta: a 21 játszóhely közel fele az övék, a többi hat színház osztozott az előadások másik felén. A József Attila, a Katona és az Új Színház játszott még 250 előadás felett, a többiek előadásszáma 220 alatt volt. A két kisszínház és a Centrál együttesen 605 előadást tartott, ami kevesebb, mint a Madách előadásszáma!

2005-höz képest a Madách, a Katona és a József Attila előadásszáma csökkent 18-20 százalékkal, a Mikroszkópé és a Radnótié lényegében változatlan maradt, a többieké 4-6 százalékkal nőtt. Kiemelkedő mértékben – 32 százalékkal, azaz 68 előadással − nőtt az Új Színház előadásszáma.

Nézőszámok

1 448 546 néző látta a kilenc színház 3108 előadását. A nagyok – megegyezve 2005-tel − ennek 72 százalékát hozták (1 047 000 fő), ez férőhely-részesedésüknél (63 százaléknál) jóval magasabb arány. Egy színház, a József Attila Színház produkált még százezer néző felett (több mint százkilencezret). A legmagasabb nézőszám rangot − ha csak 987 fővel is − az Operett (357 246 fő) elhódította a Madáchtól, ami a legmagasabb átlagos férőhelynek és a harmadik legnagyobb előadásszámnak köszönhető. Második a Madách (356 259 néző), amely előadásszámban az első, férőhelyben pedig a harmadik. A férőhely- és előadásszámból következően a második helyet a Vígszínház érdemelné, ám kihasználtsága alacsonyabb a Madáchénál és az Operettszínházénál is. A középmezőnybe a már említett József Attilán kívül a Katona és a Centrál tartozik. Az utolsó harmadban található három kisszínház együttesen alig hozza az Operettszínház nézőszámának 41 százalékát!

2005-höz képest közel 72 ezerrel, egy középszínház látogatószámával csökkent a kilenc színház nézőszáma. Három színház (két kis- és egy középszínház) nézőszáma emelkedett csak: az Új Színházé 12 százalékkal, a Centrálé és a Mikroszkópé 5-5 százalékkal. Érdekes, hogy a három nagy mindegyikének csökkent a nézőszáma: a Madáché 7, a Vígé 5, az Operetté 2 százalékkal. Két középszínház nézőszáma csökkent a legjobban: a Katonáé 12, a József Attiláé 15 százalékkal. A Radnóti nézőszáma változatlan maradt.

Kihasználtság mutatók

Az egy előadásra jutó nézőszám

Az egy előadásra jutó nézőszám természetesen függ a férőhelyszámtól, a játszóhelyek számától, valamint a nézőszám nagyságát meghatározó sikertől. Az átlagos nézőszám 466, amely felett csak a három nagy van: első az Operett (773 néző), második a Víg (637 néző), harmadik a Madách (557 néző). A három kisszínház egy előadásra jutó együttes nézőszáma (642) kevesebb, mint az Operettszínházé!

Az egy férőhelyre jutó nézőszám

E mutatószám azt mutatja, hogy egy évadban hányan ültek egy adott széken. Amennyiben harmincnyolc hetes évaddal és heti hat előadással számolunk, úgy a mutató optimális nagysága 228. 2005-höz képest, amikor a tényleges átlag megegyezett az optimálissal, 16 nézővel csökkent az egy férőhelyre jutó átlagos nézőszám (212), ami így is közel heti hat nézőt jelent egy ülőhelyre! A sorrend 2005-höz képest lényegében nem változott: első továbbra is az Operett (354), követi a Madách (237), harmadik a Radnóti (231). A középmezőnybe a Víg, a József Attila és a Mikroszkóp tartozik, az utolsó harmadba a Katona, az Új Színház és a Vidám. A mutatószámot természetesen kellő óvatossággal kell kezelni, mivel magában foglalja a színházhoz tartozó valamennyi férőhely előadásszámát. Vagyis a kis férőhelyű stúdiókban viszonylag kevés előadást játszó színházaknál természetesen alacsonyabb a mutató.

Egy előadás átlagos kihasználtsága

Kihasználtságmutatónk nem felel meg a megszokottnak, mivel az összes játszóhelyre együttesen számolja a kihasználtságot, oly módon, hogy az egy előadásra jutó nézőszámot osztjuk el az átlagos férőhellyel. (Ez utóbbi az egyes játszóhelyek előadásszámmal súlyozott átlagát jelenti.)
Rendkívül magas az egy előadás kihasználtsága: 90,8 százalék! A várakozásnak megfelelően a kisszínházak kihasználtsága lett a legnagyobb. Első a Radnóti Színházé, amely esténként a telt ház mellé még átlagosan 16 pótjegyet is elad (246 néző, 107,1 százalék). A Radnótit követi a Mikroszkóp (98,1 százalék) és az Operett (94,3 százalék). Meglepetésre a legalacsonyabb kihasználtságú a Vígszínház (83,2 százalék).

2005-höz képest 0,3 százalékkal nőtt a kilenc színház átlagos kihasználtsága. Három színház őrizte meg 2005-ös pozícióját: a Radnóti, a Centrál és a József Attila Színház, javított az Operett, Madách és Mikroszkóp, visszaesett a Katona, az Új Színház és a Víg. Legjelentősebb a növekedés a Madáchnál (8,4 százalékpont), legnagyobb a visszaesés a Vígnél (8 százalékpont).

Kiadások

A színházak összkiadása 9 milliárd 54 millió forint volt, ami összességében is kevesebb a három nagy állami színház (Operaház, Nemzeti, Magyar) 10 milliárd 138 millió forint összkiadásánál! (Emlékeztetőül: ez utóbbi összeg 2005-ben 8 milliárd 894 millió forint volt.) A kilenc fővárosi színház kiadásainak 67,6 százalékát (6 milliárd 125 millió forintot) a három nagy teszi ki – sorrendben: az Operett, a Víg és a Madách. Csak ők hárman kapnak többet az 1 milliárd 6 milliós kiadási átlagnál. A legkisebb összkiadás a Radnótit, a Centrált és a Mikroszkópot terheli. (Az összkiadásban természetesen nem veszzük figyelembe a felújítási és felhalmozási kiadásokat.)

Az egy nézőre jutó kiadás

Teljesen más sorrendet kapunk, ha az egy látogatóra, illetve az egy férőhelyre jutó kiadást hasonlítjuk össze. Egy nézőre a Katonában jut a legtöbb, 11 300 forint (az adatokat itt száz forintra kerekítettük), második a Radnóti Színház (8300 forint/néző), harmadik az Új Színház 7800 forintos látogatónkénti kiadással. Mindhárom színház az átlagosnál kevesebb férőhellyel rendelkezik, így nézőszámaik is jóval az átlag alatt vannak. Viszonylag jelentős különbség van a három nagy között, hisz az Operett 7600 forintos nézőnkénti kiadása közel 62 százalékkal haladja meg a Madáchét (4700 forint), és több mint 43 százalékkal a Vígét (5300 forint). Az Operett jelentős kiadásait a zenés darabok rendkívül drága előállítási és játszási költségei okozzák; a Madách „lemaradását” valószínűleg az Örkény Színház „olcsóságának” köszönheti. Egy nézőt a legolcsóbban a Madách Színház „állít elő”; utána a Centrál és a Víg következik.
2005-höz képest alig figyelhetünk meg változásokat az egy nézőre jutó kiadások tekintetében. Az első öt hely változatlan, a József Attila és a Víg eggyel, illetve kettővel „előbbre” lépett, a Madách pedig három ranggal lépett az „utolsó” helyre.

Fenntartói támogatás

A statisztikának megfelelően fenntartói támogatáson a központi és az önkormányzati támogatás összességét értjük. Természetesen a nagyszínházak kapják a legtöbb támogatást. Az adófizető polgárok számára a legdrágább az Operett fenntartása (1 milliárd 72 millió forint). Második a Vígszínház (846 millió), harmadik a Madách (761 millió). A legkevesebbe a Centrál, a Radnóti és a Mikroszkóp kerül. A középmezőnyhöz két közép- és egy kisszínház tartozik. 2005-höz képest a sorrend nem változott.

Az egy nézőre jutó támogatás

Jelentősen megváltozik a fenti sorrend (a Centrált kivéve), ha az egy látogatóra jutó támogatás nagysága szerint rakjuk sorba a színházakat. A közösségnek a Katona egy nézője kerül a legtöbbe (6610 forint), utána az Új Színház következik (5971 forint), majd a Radnóti (5684 forint). A Víg, a Centrál és a Madách egy nézője kerül a legkevesebbe, támogatásuk 2535, 2337 és 2138 forint. A középmezőnybe a Mikroszkóp, a József Attila és az Operett tartozik.

2005-höz képest a támogatás nominálértékben 3,2 százalékkal csökkent, ami reálértéken 16,5 százalékos csökkenésnek felel meg. A nagyok – ha csak kismértékben is − növelték az össztámogatásból részesedésüket: 58,3 százalékról 59,7 százalékra. Abszolút értékben csak a Madách támogatása nőtt 6,7 százalékkal, ami valószínűleg az Örkény magasabb támogatásigényével indokolható. A többi színház támogatása 2−8,8 százalék között csökkent.
Az egy látogatóra jutó támogatás − a nézőszám 4, 7 százalékos csökkenése miatt − 1,6 százalékkal nőtt. Nőtt a Katona, a Madách, a József Attila és a Víg támogatása (6,6 és 14,9 százalék között), a többi színházé csökkent. Az Új Színház relatív támogatása a 2005. évi 81,7 százalékára csökkent.

2005 óta nem történt változás a támogatás abszolút nagyságrendjének sorrendjében. A relatív mutatószám sorrendjében négy színház tartja korábbi helyét, öt színháznál egy rangváltás történik. Az Új Színház és a Katona az 1−2,. a József Attila és az Operett az 5−6., a Centrál és a Vígszínház pedig a 7−8. helyét cserélte fel.  

Jegybevétel

A kilenc színház összes jegybevétele több mint 3 milliárd 653 millió forint. Ennek több mint 78 százalékát a nagyok termelik meg. Az első helyen álló Operett jegybevétele huszonegyszerese az utolsó Mikroszkópénak. (De még a nyolcadik helyezett Radnóti Színházénak is több mint tizenkétszerese!) A jegybevételi különbségek elsősorban a férőhelyek, illetve a nézőszámok nagyságát, másodsorban pedig a jelentősen eltérő jegyárakat tükrözik. A magasabb átlagjegyárral dolgozó Operett jegybevétele megelőzi a Madáchét (valószínűleg az Örkény Színház diszkrétebb helyárai miatt). A 1−4. helyig a sorrend (Operett, Madách, Víg, József Attila) tükrözi a nézőszámot; az 5−6. helyen a Centrál megelőzi a jelentősen alacsonyabb helyárral működő Katona József Színházat, a 7−8−9. hely újra a nézőszám sorrendjét tükrözi (Új Színház, Radnóti, Mikroszkóp).

2005-höz képest 16 százalékkal nőtt a színházak jegybevétele, ami a 4,7 százalékos nézőszám-csökkenés és a 21,8 százalékos tényleges jegyárnövekmény eredménye. (Reálértéken ez 4,8 százalékos növekedést jelent.) A József Attila és a Katona kivételével valamennyi színház növelte jegybevételét. Különösen nagy növekedést tapasztalhatunk az Új Színházban (+82,9 százalék), a Centrál Színházban (+66,9 százalék) és a Vígszínházban (+50,4 százalék).

Az egy látogatóra jutó jegybevétel

Előzetes várakozásainknak megfelelően az Operett és a Madách vezet 3550, illetve 2540 forintos átlagjegyárral. (Az egy főre jutó jegybevétel lényegében a megvalósult átlagjegyárat jelenti. Papíron az átlagjegyár ennél valamivel alacsonyabb, hisz tapasztalataink szerint a megmaradó jegyek többsége az olcsóbb kategóriából kerül ki.) Meglepetésre a harmadik helyen a Centrál Színház áll 2450 forintos átlagárral. A középmezőnyben a Víg, a Katona és a Mikroszkóp foglal helyet 2100−1980−1920 forintos átlagjegyárakkal. Az utolsó harmadban a Radnóti, az Új és a József Attila található (1700-1870).

Jelentős változásokat jegyezhetünk fel a megvalósult jegyárak sorrendjében. Az 1−2. hely a viszonylag alacsony helyáremelkedés ellenére is változatlanul az Operetté és a Madáché. Harmadik helyre jött fel a 2005-ös 7. helyről a Centrál Színház 59%-os jegyáremelkedéssel. Ugyanilyen nagyságú emelkedéssel a 8. helyről a 4.-re kapaszkodott a Vígszínház. Forintra megegyező (1979 forintos) megvalósult helyárral a 3-ról az 5. helyre csúszott a Katona. 21%-os növekedéssel a Mikroszkóp az 5-ről a 6-ra esett vissza, míg a Radnóti 11%-a csak a 7. helyre elég a 2005-ös 4. helyhez képest. A 2005-ös különösen alacsony helyára miatt az Új Színházat rendkívül magas 63%-os növekedése is csak egy hellyel hozta feljebb: az utolsóról a 8-ra. Legkisebb, 8,5%-os növekedése miatt a József Attila a 6. helyről 2008-ra az utolsó lett.


Összefoglalás

A következőkben a feladat- és a pénzügyi mutatók alapján megrajzoljuk az egyes színházak gazdálkodási arculatát. Ne feledjük: minden jelzőnk és értékelésünk kizárólag a működésre, illetve a gazdálkodásra vonatkozik. A művészi munka értékelését továbbra is a kritikusokra hagyjuk.

Budapesti Operettszínház

Továbbra is az egyik legerősebb színház a fővárosban. A 2005-ös 2. helyről előrerukkolt az 1. helyre, vagyis a legtöbb nézőt hozza Budapesten (és tegyük hozzá: Magyarországon is). Megőrizve 2005-ös pozícióját az egy előadásra és egy férőhelyre jutó nézőszámban ugyanúgy első, mint a jegybevétel abszolút nagyságában és relatív mutatóiban. Abszolút kiadásban és támogatásban is első. Nem változott az egy nézőre jutó kiadás sorrendjében sem, továbbra is a 4. Az egy nézőre jutó támogatásban a 2005. évi 5. helyről feljött a 6. helyre. Éves férőhely-kihasználtságban mind 2005-ben, mind 2006-ban kiemelkedően első! (Emlékeztetőül: éves férőhely-kihasználtságon az egy férőhelyre jutó látogatószámot értjük.) Stabil, kiegyensúlyozott színház, meglepetést egyik mutatószámban sem okozott. Kiadási tartalékai kimerülőben vannak, bevételei talán még tudják követni az inflációt.

Centrál Színház

A 2005. évivel megegyezően nézőszámban a 6., férőhelyben az 5. legnagyobb színház. Az egy férőhelyre jutó látogatószámban továbbra is az utolsó (114 néző/férőhely/év). Kiadásait tekintve változatlanul az utolsó előtti helyen áll, amely elsősorban a fenntartói támogatásai ugyanilyen (8.) sorrendjének köszönhető. (A színház valószínűleg még mindig az előző vezetés alkuinak negatív hatását nyögi.) Mind relatív támogatás-, mind relatív kiadásmutatója a 7. helyről a 8.-ra esett vissza. Jegybevétele a 6. helyről az 5.-re; relatív mutatója ennél erősebben javult: a 7. helyről a 3. helyre erősödött. Kiadásban egyáltalán nem, de bevételekben − a férőhely-kihasználást növelve − még tartalékkal rendelkezik. Az Új Színházzal együtt a legtöbb javuló mutatót megvalósító színház.    

József Attila Színház

Mutatószámai szerint a színház a középmezőnyben foglal helyet. Közvetlenül a nagyok után a 4. legtöbb férőhelye és nézője van. Minden támogatásmutatóban − hasonlóan 2005-höz − az 5−6. helyen áll. Nominális jegybevétele továbbra is 4., az egy látogatóra jutó jegybevétele azonban − komoly meglepetésre − a 6.-ról az utolsó helyre csúszott vissza. Nominális kiadásmutatója továbbra is az 5., míg relatív kiadásmutatója a 7.-ről a 6. helyre változott. Éves férőhely-kihasználása az 5. helyről a 6.-ra esett vissza, így ebben tartalékai még vannak. Mutatószámaiban biztos színház, tartalékai a bevételben még vannak.

Katona József Színház

A 6. legnagyobb férőhelyű színház nézőszámban az 5. Budapesten. A nominális kiadásban a három nagy után továbbra is a 4., az egy látogatóra jutó kiadása 2008-ban is a legnagyobb. Támogatásban is a 4. helyen áll, relatív támogatásmutatóban − a nézőszám- és a támogatáscsökkenés miatt − a 2. helyről az 1. helyre jött fel. Jegybevételben egy rangot csúszott: összességében a 6. Relatív jegybevétel-mutatóban az előkelő 3. helyről az 5. helyre esett vissza. (Az egyetlen színház, amelynek 2008. évi valóságos jegyára forintra megegyezik a 2005-ös jegyárral!) Az egyik legizgalmasabb gazdaságú színház, hisz mutatószámai rangsorában az utolsó helyen kívül minden rang megtalálható. Éves férőhely-kihasználásban továbbra is a 7. Tartalékai ebben és kiadásaiban vannak, ám ezek felfejtése a mai struktúrában valószínű nem segítené művészi színvonala megtartásában. Bevételeiben is vannak már tartalékai, amelyeket színvonalas kommunikációval talán elő lehetne hozni.

Madách Színház

Legnagyobb színházi üzemünk egyike, amely az Operetthez hasonlóan monumentális gazdálkodást folytat. 2008-ban az Operett megelőzte nézőszámban, így néhány száz nézővel lemaradva a 2. helyen áll. Relatív nézőszámmutatókban továbbra is a 2. és 3. Összes kiadásban ismét a 2., ahogy az egy nézőre jutó kiadásban is maradt az 5. helyen. Fenntartói támogatásban 3.. ennek relatív mutatójában már 9. Éves férőhely-kihasználtsága továbbra is 2. Jegybevételben és relatív mutatójában a 2. Mutatóit − így az értékelést is − nagyban zavarja, hogy adatai tartalmazzák az Örkény Színház mutatóit is. Valószínűsíthetjük, hogy az Örkény Színház nélkül reálisabb képet kapnánk gazdálkodásáról. Kettéválásuk gazdaságilag felettébb indokolt. (Erre tudomásunk szerint 2010. január 1-jén sor is kerül.)

Mikroszkóp Színpad

A legkisebb nézőszámú és férőhelyű színház, amely nominális kiadásában, támogatásban és jegybevételben 2008-ban is az utolsó helyen áll. Relatív mutatói már „jobb” képet mutatnak, hisz kiadásban és a támogatásban továbbra is 4., illetve 5. Éves férőhely-kihasználásban feljött a 6. helyre. Relatív jegybevételben visszaesett a 6. helyre. Tartalékai már csak a jegybevételben vannak.

Radnóti Miklós Színház

Férőhely- és nézőszámban − továbbra is − az utolsó előtti, a 8. helyen áll. Az egy férőhelyre jutó nézőszámban ismét a 3., ami annak is köszönhető, hogy csak egy játszóhelyen játszik, így nincsenek egyeztetés és más problémák miatt kihasználatlan játszó- és férőhelyei. Az összes kiadásban változatlanul a 7., relatív mutatójában azonban − a Katona után − a 2. helyen áll. (Egy nézőt 8300 forintért „állít elő”.) Továbbra is a 7. legtöbb támogatást kapja, relatív támogatásmutatója ugyanúgy a 3. helyen áll, mint 2005-ben. Jegybevételben visszaesett a 8. helyre, az egy nézőre jutó jegybevétele a 4. helyről a 7.-re esett vissza. Tartalékai mind kiadásaiban, mind bevételeiben jelentősek.

Új Színház

A kisszínházak legnagyobbika: férőhely- és nézőszámban továbbra is 7. a kilenc színház között. Kiadásmutatói változatlanok: összes kiadásai a 6., relatív kiadásmutatója a 3. helyen áll. Továbbra is az 5. legtöbb támogatást kapja, az egy látogatóra jutó támogatásban azonban átadta helyét a Katonának: 2008-ban a 2. helyen állt (6000 forint/néző)! Jegybevételében helyet cserélt a Radnótival: feljött a 7. helyre. Relatív jegybevételi mutatója egy rangot (8.) emelkedett. Éves férőhely-kihasználásban változatlanul az utolsó előtti. Komoly tartalékai vannak mind kiadásaiban, mint jegybevételében. A Centrál Színházzal együtt a legtöbb javuló mutatót megvalósító színház.

Vígszínház

Abszolút mutatói nem változtak: a legnagyobb férőhellyel és a 3. legnagyobb nézőszámmal és jegybevétellel rendelkezik. Összes kiadásban és támogatásban a 2. helyen áll. Relatív mutatói már izgalmasabb képet mutatnak: relatív kiadás- és támogatásmutatója egy ranggal feljebb, a 7. helyre lépett, míg a jegybevétel relatív mutatója a 8. helyről a 4. helyre emelkedett! (Valós átlaghelyára 1300 forintról 2100 forintra emelkedett!) Éves férőhely-kihasználásban továbbra is a 4. (195 néző/férőhely/év).

A színházak gazdálkodási körülményei jelentősen romlottak 2005 és 2008 között. Csökkent az előadásszám, a nézőszám, a férőhely-kihasználtság, a közösségi támogatás. Ezzel szemben nőtt a jegybevétel és az összkiadás. És ami a legfontosabb: nőtt a színházak eltökéltsége, hogy az egyre romló gazdasági feltételek között is élő színházakban legyenek nézők a főváros polgárai.

dr. Venczel Sándor színházi közgazda

Első megjelenés Színház 2010. március

Leadfotó ismeretlen szerző műve: a József Attila Színház előcsarnoka