2007. november 22-én tartja ülését a Fõváros Kulturális Bizottsága, amelyen többek között a Színházi Reform elõterjesztését is megtárgyalják. Munkájukhoz szeretnénk segítséget nyújtani dr. Venczel által meghatározott finanszírozási alapelvek 13 pontba sorolásával. 

ALAPELVEK A KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁS MEGHATÁROZÁSÁHOZ


1. A színházak alapfeladatai pontos meghatározása.

2. Az alapfeladatok teljesítéséhez szükséges kiadások és bevételek meghatározása és számbavétele.

3. A támogatás: a kiadás és a bevétel különbsége.

4. Tehát a közösségi támogatást úgy határozzuk meg, hogy a közösség által elfogadott kiadásokból levonjuk a közösség által elvárt bevételeket.

5. A kiadások és bevételek számbavételi módszerének meghatározása.

6. A kiadások és a bevételek egy része normázható, más része egyedi módszerekkel állapítható csak meg.

7. A normázás és az egyedi meghatározások a színházzal együttműködve, a színházzal egyetértésben történjenek.

8. Az elmúlt három év teljesítései jól mutatják a házfenntartási kiadásokat, amennyiben ezt nem fogadjuk el, úgy átvilágítás szükséges.

9. Az elmúlt három év bevételei jól mutatják a színházak által elérhető bevételeket, amennyiben ezt nem fogadjuk el, úgy átvilágítás szükséges.

10. Igazi szakmai feladat a produkciós költségek nagyságának meghatározása - erre a mai színházgazdászok képesek.

11. A tisztánlátást komolyan zavarhatja, ha közgazdasági módszereket más módszerekkel keverünk, például: szorzószám, korrekció, stb.

12. A támogatás, a kiadás és a bevétel közgazdasági kategóriák, így hiteles meghatározásukhoz közgazdasági módszerek szükségesek.

13. A művészeti teljesítményt nem a kiadások és bevételek eltorzításával (lásd szorzószámok és korrekciók) hanem külön kell értékelni, és külön alapból kell finanszírozni.

Budapest, 2007. november 22.

 

Dr. Venczel Sándor
színházgazdász