Még élénken él bennem annak a 40 év előtti tavaszi délelőttnek az emléke, amikor Babarczy, Titó és én leültünk, hogy megbeszéljük a jövő évadi színházi jegy - és bérletárakat. Titó, mint szervezési osztályvezető alacsonyabb árakat szeretett volna, én mint gazdasági igazgató magasabbakat. Így hát - mint mindig - Babarczynak kellett bölcsnek lenni. A megbeszélés után Titó meghívott bennünket egy unikumra.

Bármennyire is népszerű, Shakespeare neve közgazdasági szakdolgozatok címében első hallásra szokatlannak hangzik. Mi köze a világ leghíresebb drámaírójának a gazdasághoz vagy az üzleti élethez? Lehet-e bármilyen gazdasági következtetést levonni az ő életműve alapján, illetve vannak-e pénzügyi hatásai az általa megírt irodalmi alkotásoknak?

Székesfehérváron a Pelikán fogadóról ismert épület homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy a valamikori fogadóban, a XIX század elején színházterem működött és a vándorszínészet legendás alakjai léptek fel benne, mint Déryné, Kántorné és Laborfalvi Róza, majd később, vándorszínész korában Petőfi is megfordult a városban és játszott a fogadó színpadán.

Marcsa Barbara  ragyogó szakdolgozatát ajánljuk olvasásra és elmélyedésre. Marcsa lényegében már kész kulturális menedzserként bemutatja nekünk azt a statégiai és cselekvési folyamatot, amelynek eredményként létrejön a Gólem Színházból a Budapesti Zsidó Előadóművészeti Központ. Sok sikert a megvalósuláshoz!

A múlt század 90-es éveiben a színházi világ támogatásának egyre fontosabb formája lett a szponzoráció, ám a TAO támogatások hatására jelentősége mára kissé csökkent. Mivel biztosra vehető a torzító és visszaélésekre alkalmat adó finanszírozási forma bukása, ezért újra fel kell készülni a színházaknak a szponzorok megnyerésére. Ebben segít dr. Venczel tanulmánya.  

1985-ben a Színikritikusok Díjának szavazásán még kimagasló kaposvári előadás nélkül is taroltak a vidéki színházak. Szolnok, Eger, Tatabánya, Pécs színházaiban is volt egy-egy kategóriagyőztes teljesítmény. 2015-ben az összes (!) lehetséges szavazatnak csak alig 6 százaléka jutalmazott vidéki színházakban realizálódott teljesítményt.

Amikor Marschall barátom még a múlt század végén arra akart rávenni, hogy valljak neki a színházi élet korrupcióiról, magam számára is meglepő határozottsággal mondtam nemet. Elsősorban azért, mert kívánsága szerint a példáknak konkrétaknak és név szerintieknek kellett lenniük, és mint tudjuk, a le nem leplezett vagy...

Horváth Adél 2013-ban védte meg szakdolgozatát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Muzikológia szakán.  A ragyogó stílusú munka nem csupán a szorosan vett szakmai érdeklődőknek, de a színháztörténet naív barátainak is szól. A színház iránt elfogult olvasóknak ajánlott, sőt kötelező mű. Köszönet a szerzőnek, hogy hozzájárult tanulmánya közléséhez!