Kié a Magyar Táncművészeti Egyetem? - teszi fel a kérdést Bolvári-Takács az egyetem rektora, majd válaszol is: a hallgatóké, a szülőké, a pedagógusoké és az államé. Dolgozatában az alapítványi működés tartalmi, jogi, szervezeti, gazdálkodási vonatkozásaival összefüggésben foglalja össze gondolatait.

Június hónapban jelent meg a Pepita című folyóiratban Tarnócai Éva kiváló interjúja lapunk főszerkesztőjével. Tavaly volt 40 éve, hogy színházi pályára lépett, 25 éve, hogy megjelent a Páholypótszék 1. kötete, 20 éve,  hogy a 2. kötet is napvilágot látoott és 13 éve, hogy működik a szinigazdasag.hu. Itt az ideje, hogy elkészüljön egy újabb számvetés.

Klebelsberg Kuno jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, kis ideig belügy-, majd közel 10 évig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban fejezte be, majd jogi tanulmányokat folytatott a  budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. 

Még élénken él bennem annak a 40 év előtti tavaszi délelőttnek az emléke, amikor Babarczy, Titó és én leültünk, hogy megbeszéljük a jövő évadi színházi jegy - és bérletárakat. Titó, mint szervezési osztályvezető alacsonyabb árakat szeretett volna, én mint gazdasági igazgató magasabbakat. Így hát - mint mindig - Babarczynak kellett bölcsnek lenni. A megbeszélés után Titó meghívott bennünket egy unikumra.

Bármennyire is népszerű, Shakespeare neve közgazdasági szakdolgozatok címében első hallásra szokatlannak hangzik. Mi köze a világ leghíresebb drámaírójának a gazdasághoz vagy az üzleti élethez? Lehet-e bármilyen gazdasági következtetést levonni az ő életműve alapján, illetve vannak-e pénzügyi hatásai az általa megírt irodalmi alkotásoknak?

Székesfehérváron a Pelikán fogadóról ismert épület homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy a valamikori fogadóban, a XIX század elején színházterem működött és a vándorszínészet legendás alakjai léptek fel benne, mint Déryné, Kántorné és Laborfalvi Róza, majd később, vándorszínész korában Petőfi is megfordult a városban és játszott a fogadó színpadán.

Marcsa Barbara  ragyogó szakdolgozatát ajánljuk olvasásra és elmélyedésre. Marcsa lényegében már kész kulturális menedzserként bemutatja nekünk azt a statégiai és cselekvési folyamatot, amelynek eredményként létrejön a Gólem Színházból a Budapesti Zsidó Előadóművészeti Központ. Sok sikert a megvalósuláshoz!

A múlt század 90-es éveiben a színházi világ támogatásának egyre fontosabb formája lett a szponzoráció, ám a TAO támogatások hatására jelentősége mára kissé csökkent. Mivel biztosra vehető a torzító és visszaélésekre alkalmat adó finanszírozási forma bukása, ezért újra fel kell készülni a színházaknak a szponzorok megnyerésére. Ebben segít dr. Venczel tanulmánya.