A nyolcvanas évek második felében vagyunk. A gazdasági igazgató pályázatot ír, megismerkedik Erzsébet asszonnyal és Gáspár Margittal, vállalkozásba kezd a Kongresszusi Központtal és producere lesz a magyar színháztörténet legdrágább produkciójának!
1. Nincs ismeretlen táj
A gazdasági igazgató 2. kézirata a „Nyílt levél kollégáimnak” után. A Népművelési Intézet pályázatot írt ki 1983-ban a kultúra vidéki megjelenésének bővítése érdekében. A gazdasági igazgató a színházak vidéki tájolásáról írta meg dolgozatát, amelyben több javaslatot is megfogalmazott a színházak és művelődési házak együttműködésére vonatkozóan. (A címet egy akkoriban divatos reklámfilmből vette kölcsön.) A zsűriben – az egypercesekben már többször említett – dr. Koncz Gábor és dr. Marschall Miklós is szerepelt. Hogy-hogy nem a gazdasági igazgató 2. helyen végzett úgy, hogy 1. díjat nem adtak ki. (Próbálta kideríteni, hogy miért így történt, ám azóta sem sikerült.)
32 év múlva került újra a gazdasági igazgató kezébe a dolgozat. Újraolvasta és megállapította, hogy minden szava igaz. Ezt ki kellene adni! – gondolta, és felhívta a színigazdasági honlap főszerkesztőjét, aki megígérte, hogy lehozza a munkát…
2. Erzsébet asszony
El kell ismernünk, a gazdasági igazgató jókat mulatott magában, amikor először találkozott Erzsébet asszonnyal, akinek utolsó férje a Spéter nevet viselte. Erzsébet asszony arcplasztikája, öltözete, befőttes-gumival összefogott irattára, gazdálkodási stílusa egy kaposvári színházban nevelkedett gazdasági igazgatónak nevetséges volt. Mindezt azonban olyan jól leplezte, hogy Erzsébet asszony felkérte, hogy legyen gazdasági jobbkeze. Így is történt, a gazdasági igazgató több éven át segítette a díjkiosztók megszervezését.
Azt azonban máig sajnálja, hogy nem tanult eleget Erzsébet asszonytól. Pedig lett volna mit: a pontosságot, a tervezettséget, a jóféle erőszakosságot, a pénzzel való fukarságig megfontolt gazdálkodást, az önmenedzselést, a marketinget. Mindezt akkoriban elfedte Erzsébet asszony külseje, erőszakos stílusa, amerikai modorossága. De mire erre rájött, már késő volt. Ám naponta eszébe jut Erzsébet asszony, a tőle kapott coca-colás üveget imitáló konyhai telefon 30 év után is kitűnően működik!
3. Margitka
A gazdasági igazgató a nyolcvanas évek második felében elvégezte a színművészeti főiskolán a színházelméleti szakot. Szeretett újra iskolás lenni: hallgatni Hegedűs Géza, Ungvári Tamás történeteit, Osztovits Levente elemzéseit, Lengyel tanár úr kissé unalmas felolvasásait. Diplomamunkája témájául az Operettszínház 1949-1956 között aranykorát választotta. Elsőként Gáspár Margitot, a kor igazgatóját kereste meg, aki Keszler Pál ajánlására fogadta is a gazdasági igazgatót. Háromszor látogatott el Benczúr utcai lakásába, ahol Margitka mindig felkészülve várta kávéval, cigarettával és likőrrel. A többórás hangfelvételből leírt szöveg megjelent a Színház c. folyóiratban és a szinigazdaság.hu honlapon is, majd a 2000-es évek elején hangjáték is készült belőle.
A gazdasági igazgató itta Margitka szavait, aki maga volt a XX. századi történelem. Első férje olasz gróf, szeretője a világhírű futurista festő Marinetti volt, belépett az olasz fasiszta, majd a magyar kommunista pártba. Remekműveket írt, köztük a „Láthatatlan királyságot”. Sokszor mondta a gazdasági igazgatónak: ezt csak magának mondom, meg azt is: majd később bővebben elmondom!
Margitka öt évig élt még, de a gazdasági igazgató többet nem kereste meg, pedig minden héten elhatározta, hogy elmegy Margitkához folytatni a beszélgetést. Máig sajnálja, és már hiába kér bocsánatot Margitkától!
4. Mulató Istenek
A gazdasági igazgató által menedzselt kísérleti gazdálkodás egyik nagy sikerű és nagy bevételű produkciója volt! Még meg sem nyílt a Kongresszusi Központ a BAH csomópontnál, amikor az Operettszínház vezetése látogatást tett Köves Tamásnál a központ igazgatójánál. A találkozás eredményes lett: a közös produkció egy olyan vacsora lett, amelyben a színpadon élő operettmuzsika szórakoztatta a körasztaloknál vacsorázó – főleg nyugati vendégekből álló – közönséget. Szerették a művészek is, hiszen többletfeladatként külön gázsi járt a produkció után.
5. Csúcsprodukció: Ének az esőben
A szocializmus utolsó musical produkciója, amely kiállításában, kommunikációjában már egy új világot ígért. Kalmár Péter, aki előző évben végezte a főiskolát, 25 évesen rendezte meg az Operettszínház máig legdrágább darabját! A gazdasági igazgató persze nem akarta megadni a kért keretösszeget, ám KP írásban hozott ígéretet arra, hogy a produkciót szponzorálni fogják. Mivel először fordult elő színházi gyakorlatában a gazdasági igazgató hitt a szponzori ígérvényben, így a produkció 10 millió forint díszlet- és jelmezköltséget kapott, amely 2016-os áron 120,8 millió forintot jelent!
A szponzoráció elmaradt, ám a produkció létrejött. Gene Kelly Kaliforniából gratulált a rendezőnek, a produkciót pedig 5 éven át játszotta nagy sikerrel a színház. Ám a gazdasági igazgató tovább már nem hitt a szponzori ígérvényeknek.
