A 40 nagysikerű kaposvári egyperces után, a gazdasági igazgató az Operettszínházban eltöltött 7 évvel folytatja történeteit. Dőljenek hátra, készítsenek elő egy pohár bort: kezdődhet az időutazás! Megtudhatják, mit is jelent az Operett – szexparadicsom, és hogyan kapta meg 2. büntetését a gazdasági igazgató!
A meghallgatás
Ócsai Józsefet, aki a gazdasági igazgató egyetemi kollégiumi szobatársa és jó barátja volt, kérte meg újra a gazdasági igazgató, hogy keressen neki állást a fővárosi színházi világban. (Emlékezzünk, négy évvel ezelőtt, 1979-ben Ócsai volt az, aki szolnoki gazdasági igazgató korában segített barátjának, a bútorgyári import-anyaggazdálkodónak, a leendő gazdasági igazgatónak, hogy megtalálja kaposvári állását.) Ócsai beszélt Henye Andreával (a Fővárosi Tanács művészeti osztályvezetőjével), aki két állást is felajánlott: a Szabadtéri Színházakat és az Operettszínházat. A gazdasági igazgató gyorsan döntött: nem szeretett nyáron dolgozni, így az Operettet választotta. Meghallgatásán (hogy színháziasan fejezzük ki magunkat) Keszler Pál igazgató mellett a művészeti osztály két munkatársa Krausz Marika és Zelinka Tamás is részt vett. A megbeszélés oldott és könnyed hangulatban zajlott. A végén – a gazdasági igazgató fiatalságára utalva – felajánlották, hogy tanácsadónak szerződtetik a gazdasági igazgató mellé Lázár Gyurit, a Madách ügyvezető igazgatóját. – Á, nem kell, mondta büszkén a gazdasági igazgató! Azóta, legalább százszor megbánta már az elmaradt beszélgetéseket Gyurival. De nincs mit tenni, ez már nem pótolható…
Operett, mint szex paradicsom
A nyolcvanas évek közepén Vogel Erikkel szerződött a gazdasági igazgató. Erik akkor már közel volt a nyolcvanhoz, de irigylésre méltóan friss és kreatív. A szerződés aláírása után megkérdezte a gazdasági igazgatót, tudja-e, hogy mi volt 50 évvel ezelőtt az irodája. Nem tudta, a gazdasági igazgató. – Itt egy dzsungel volt. És tudod-e, hogy mi volt a titkárság helyén? – Persze ebben is tudatlan volt a gazdasági igazgató. – Itt a falnál fotelok és dohányzóasztalok álltak, szemben velük pedig egy nagy ketrec. – A nézőközönség a Moulin Rouge-ból egy titkos körlépcsőn jött fel és egy halom pénzért azt látták a dzsungelben és a ketrecben, amit ma egy nyugati pornó moziban láthatsz, de élőben! A gazdasági igazgatónak többször eszébe jutott ez a történet, amikor boákkal és tollakkal felékesített primadonnák sírását és/vagy kacagását hallotta a titkárság falán át.
Keszler Pál igazgató
Az Operettszínház igazgatója volt abban az időszakban, amikor a gazdasági igazgató ott dolgozott. 1980-ban vette át az igazgatói posztot dr. Malonyai Dezsőtől, és közel 10 évig, a rendszerváltásig töltötte be ezt a feladatot. Korábban ORI igazgató, ő hívta Magyarországra, Satchmo-t (Armstrong-ot), Aznavour-t, Bécaud-t, hogy csak a híresebbeket említsük. Rendkívül türelmes és jó szándékú vezető volt, aki elsősorban pártfeladatnak tekintette az igazgatóságot. Aczél György gyakran magához hívatta, és nem tudni miért, Grófomnak nevezte. Épp egy ilyen megbeszélés után mondta, tőle szokatlan érzelemmel, hogy újra játszhatja a színház a Hegedűs a háztetőn-t. Pali bácsi gyomra miatt nem ivott alkoholt, így az ajándékban kapott üvegeket, íróasztala bal oldalában tartotta. Ha náthás volt a gazdasági igazgató, mindig töltött egy-kép kupica 12 éves kóser szilvát. Mivel látta milyen jót tesz a gazdasági igazgatónak, Karácsonyra mindig egy-egy palack szilvát adott ajándéka. – Na, lépjünk a távozás hímvesszejére, pardon, akarom mondani hímes mezejére – ezek voltak napi búcsúzó szavai a munkaidő végén.
Moszkva
A 80-as évek közepén vendégszerepelésre hívták a színházat Moszkvába. Előtte a színház vezetése (az igazgató, a főrendező és a gazdasági igazgató) kimentek tárgyalni a felvételekről. Nem volt ez igazi tárgyalás, hisz a feltételeket már rég eldöntötték odafenn, de mégis úgy illett, eljátsszák, hogy itt két egyenértékű partner megállapodásáról van szó. A főrendező (Horváth Zoltán) és a gazdasági igazgató türelmetlenkedtek, hogy nem fogadták őket azonnal, de az igazgató Keszler Pál bölcs ember volt, aki tudta, ami késik, nem múlik. Sokat sétáltak a városban, sőt végigsétáltak az Arbat-on is, amelynek egy része már akkor is sétáló utca volt. Kávéztak egy híres keleti kávézóban, ahol előttük forralták fel háromszor a kávét, úgy ahogy illik. (A gazdasági igazgató akkor már olvasta Szolzsenyicin legfontosabb műveit, Rózsás János fordításában iskolás füzetbe kézzel leírva, de még nem olvashatta Ribakov regényét, az Arbat gyermekeit, hisz az csak néhány év múlva jelenik csak meg magyarul.) A tárgyalások végül megtörténtek, a szerződések megköttetek. A gazdasági igazgató szlavofil beállítottsága nem változott meg, de örült, amikor felszálltak a hazafelé tartó repülőgépre.
A második fegyelmi
A gazdasági igazgató a nyolcvanas évek végén kapta második „fegyelmijét”. Híre kelt, hogy a kormány liberalizálja a színházjegyeket. Régóta várt erre a színház és a gazdasági igazgató, így január elsejével megemelték az árakat. A kormányrendelet azonban nem született meg, így a színház és vele a gazdasági igazgató szabálysértést követett el. Fel is fedezte ezt a Népi Ellenőrzés, és meg is írta jelentésében. A liberalizálás is bekövetkezett néhány hónap múlva, ám a gazdasági igazgatót így is megbüntették. Hogy mennyi volt a büntetése, arra már ő sem emlékszik.
Lejegyezte. dr. Venczel Sándor sukoro@gmail.com, +36-20-953-9352
A fotókért köszönet a www.fortepan.hu – nak!
