Még mindig 1979-83 között vagyunk: tovább zajlik az élet K. színházában. Megtörténik az első revízió, eladják B. Julit, visszatér Tamás a fővárosból, és megkapja a gazdasági igazgató első fegyelmijét. Gyönyörű évek voltak!
16. Az első revízió
Élete első revízióját is K. városában élte át a gazdasági igazgató. A nyitó értekezleten türelmetlenül ült a székén a főrevizor, alig bírta kivárni a tárgyalás végét. A gazdasági igazgató, hogy lássa igazgatója, hogy milyen áldozatokra is képes ő, meghívta a főrevizort egy italra a színház büféjébe. Ment is vele boldogan a főrevizor! Gyorsan megivott néhány fröccsöt, így aztán már megnyugodva árulta el, hogy jövő héten kezdenek csak. Mindezt nagyon titokzatosan mondta, mélyen a gazdasági igazgató szemébe nézve. Nem értette ezt a gazdasági igazgató, de nem zavarta különösen. Ittak még néhány nagyfröccsöt, aztán mindenki ment a dolgára. Azóta több revízión is átesett a gazdasági igazgató, ám a revizorok bűvös tekintete meg sem közelíti azt a régi tekintetet.
17. A strigula
K. városának revizorai elkészültek a jelentés-tervezettel. A szabályok szerint megküldték ezt a színház vezetésének. B. igazgató szokása szerint beleolvasott, aztán látva, nincs benne semmi komoly fenyegetés, átadta a gazdasági igazgatónak olvasásra. A gazdasági igazgató mondatról, mondatra elemezte a dolgozatot, végül a revízió kritikája hosszabb lett, mint maga a revíziós jelentés. A bírálat két nagy poénra épült fel: 1. A revízió néhány centiméterrel elnézte a nagy szürke könyvben a K. színházra vonatkozó előírásokat, így a színházon az Operaház feladatmutatóinak teljesülését kérte számon! 2. A revízió túlszolgálatokat számolt el egy bizonyos „Strigula” című darabra! Régi színházi emberek, de talán még a maiak is tudják, hogy a strigula nem egy előadás, hanem plusz szolgálatszám a művészeknek és művészeti dolgozónak bizonyos alapfeladatok teljesítése esetén. A színház megküldte észrevételeit. Ezzel a történetnek vége.
18. Juli eladása
A Magyar Televízió autója még a próba megkezdése előtt érkezett K. színházához. A felvételvezető lázasan kereste az igazgatót, de B. még nem érkezett meg a fővárosból. A gyártás el akarta kérni B. Julit, mert nem sikerült egy felvétel, és már csak aznap volt forgatási lehetőség. B. igazgató helyett a gazdasági igazgatóval tárgyalt a felvételvezető, aki pénzt ígért a színháznak, ha aznap estig kiengedik Julit. Meg is állapodtak a pénzben. Nem írtak alá semmilyen szerződést, hisz úriemberek között ez nem szokás. Néhány óra múlva megérkezett B. igazgató: dúlt-fúlt mérgében, „Hogyan mondhattatok le – ráadásul pénzért cserébe! – egy színpadi próbát!” – Na és hol az a pénz? – kérdezte, miután megnyugodott kissé. A gazdasági igazgató bevallotta, nincs készpénz, majd utalják! Erre aztán harsány röhögésbe kezdett B. igazgató. A Tévé, a Tévé? (Persze nem jött meg a pénz – a gazdasági igazgatónak dupla szomorúság!)
19. Ha fel tudok állni
Nagyon örült a gazdasági igazgató, amikor J. visszatért a fővárosból K. városába. Már az első néhány napok egyikén – egy József Attila előadás után – beültek a sarki presszóba unikumozni. Nem sokat beszélgettek, de értették egymást. A gazdasági igazgató jól tudott hallgatni, és ezt J. is szerette. Hallgatott, akkor is, amikor 1980-ban a balatonboglári Vörös Kápolna mellett J.-vel játszotta a Csata nevű szerencsejátékot kártyával és J. elnyert tőle majdnem egy százast! Hallgatott akkor is, amikor J. így szólt a színészbüfében: „Ha föl tudok állni, odamegyek a büféhez, és iszom még egy unikumot. Ha nem tudok fölállni, akkor hazamegyek.” Így történt.
20. Az első fegyelmi
A gazdasági igazgató első fegyelmijét a múlt század nyolcvanas éveinek a legelején kapta. Súlyos bűne az volt, hogy a színház gépkocsijával utaztatta Dégi Pistát Miskolc és K. városa között, és azt a menetlevelek is bizonyították. (Dégi Bereményi klasszikus darabjában játszotta Halmi apját. Sajnos, pillanatok alatt összebarátkozott a Színház tér kártyásaival – és ez később komoly fejtöréseket okozott a gazdasági igazgatónak.) Az akkori szabályok nem engedték, hogy tiszteletdíján kívül a vendégművész más költségtérítésben is részesüljön. A gazdasági igazgató 2000 forintos pénzbüntetést kapott. A továbbiakban a menetlevélen az ő neve szerepelt. Néha valóban utazott, többségében azonban nem. Így aztán papíron beutazta a gazdasági igazgató az egész országot. Jó volt ez így.
