Folytatódik nagy sikerű sorozatunk Kaposvár Aranykoráról: szó esik egy legendás apácaszöktetésről, egy baráti estéről, Aser próbáiról, egy hóvirágos estéről, furcsa nyomatokról, és sok másról, amiről csak szólhat az élet…
29. Éjszakai élet K. városában
Ezt a történetet is csak hallomásból ismeri a gazdasági igazgató, de olyan kedves történet, és olyan sokszor elmesélte már, hogy egyre bizonytalanabb a mesélőt illetően. Ma úgy emlékszik rá, hogy M. S. a nagytermészetű színész volt az, akitől hallotta, ő pedig valamelyik éjszakán a Dorottya bárjában hallotta egy mulatós vendégtől. Elég az hozzá, hogy egy vidéki úriember érkezett a Dorottya Szállóba. Kivett egy szobát, majd tétovázva, nagyon keresve a szót, megkérdezte a portástól: Mondja, van maguknál éjszakai élet? A portás ránézett, még egyszer fölmérte, hogy érdemes-e az úr ilyen nagy tudásra, majd így válaszolt: Van uram, de ma éjszakára Pestre kellett utaznia.
30. Aser próbál
Az egyik legtöbbet mesélt történet, talán a legjobban érzékelteti K. városa színházának munkastílusát, társulatának hangulatát. A. rendező (ne titkoljuk tovább nevét Aser Tamásról van szó) elkísérte az általa rendezett előadást N. városába. Sikeresen lement az előadás – N. városának lakói szerették K. város színházát, de nem csak ezért, de tetszett nekik a színdarab is nagyon! Az előadás után indult haza a társulat a farmotoros Ikarusszal. A 72 kilométeres út közepén megálltak egy cigarettaszünetre. A. is leszállt és szokása szerint elkezdte magyarázni, hogy melyik jelenet miért volt tökéletlen és legközelebb mit kellene jobban játszani. Ott rögtön az árokszélen el is próbálták a jelenetet. Visszaszálltak a buszra és csöndben hallgatták a farmotor altató zúgását. Egyszer csak megszólt valaki (talán Csákányi Eszter) De hát Tamás, nem lesz több előadás, ez volt az utolsó!
Ismeretlen szerző: A hóvirágos Marat halála előtt 1.
31. Egy este szakmáról és barátságról
Egy téli nap délutánján (1980-ban vagy 1981-ben) telefon érkezett a fővárosból, hogy a Művelődéskutató Intézet két ifjú munkatársa másnap este tiszteletét tenné a gazdasági igazgatónál. Harmadnap reggel előadást tartanak, így már előző nap estéjén megérkeznek. Így is történt: megérkezett dr. Koncz Gábor és dr. Marschall Miklós, akik már addig is jócskán vetettek és arattak a művelődésgazdaságtan mezején. A gazdasági igazgató mindkettőt ismerte már, afféle majdnem barátokként gondolt reájuk, ha ideje engedte. Az este könnyen indult és gyorsan elszállt. A Klubban (máshol művészbüfének nevezik) töltötték az estét, boldogan és elégedetten. A gazdasági igazgató örült, hogy gyakorlati tapasztalatai az elméletben is igazolásra találtak, az ifjú tudósok pedig felettébb elégedettek voltak, hogy lám-lám a gyakorlat igazolja feltevéseiket. Még határköltségekről is szó esett közöttük. Záróráig voltak a Klubban, ami annyit jelent, hogy utolsónak távoztak. Alkoholtól, fiatalságtól és barátságtól mámorosan váltak el egymástól a szálloda előtt. A gazdasági igazgató még ma sem felejti azt az estét.
32. Vörös-barnás nyomatok
A gazdasági igazgató minden estéjét a Klubban töltötte: nem tehetett mást, szeretett ott élni. Az élettel együtt járt persze a rex és az unikum. Egy ilyen varázslatos este végén a színház egyik művésznőjével mentek hazafelé. Nagyokat beszéltek a világról, a színházról, a művészetről. Addig-addig beszélgettek, amíg a művésznő Ady utcai színészházi szobájában kötöttek ki. Nem volt ez furcsa egyáltalán, akkoriban ez volt a természetesebb. Előkerült egy üveg unikum is: iszogattak. Egyszer csak felcsillant a művésznő szeme, elővett egy A3-as dossziét, és furcsa Rorschach tesztekre emlékeztető vöröses-barnás nyomatokat tárt a gazdasági igazgató elé. Hiába törte a fejét a gazdasági igazgató, csak nem találta el az igazat. Végül a művésznő súgta meg a különös nyomatok eredetét, amely lényegében a művésznő nőiségéből fakadt. Kicsit még beszélgettek, aztán a gazdasági igazgató szomorúan hazament. Azóta is próbálja elfelejteni azt az estét.
Ismeretlen szerző: A hóvirágos Marat halála előtt 2.
33. Van valami elvámolni valója?
Varazsdra indult vendégszerepelni K. város színháza. A csoportos szereplő (csopi, statiszta) sajtot próbált meg átcsempészni a határon, hogy kint majd drágán eladja, vásárol belőle Zrinski vinjakot, amit itthon drágán elad, így egészíti kis szerény fizetését. Hosszasan gyakorolta magában a választ, nehogy eltévessze, ha megkérdezi a vámos: Van valami elvámolnivalója? – Nincs! A határig motyogta maga elé: Nincs, nincs! Jött a vámos. Szigorú, szúrós szemű őrmester volt, hüvelykujját az övébe dugva, egyenként ment oda a buszon a színészekhez, és halkan megkérdezte: Van valami elvámolni valója? Amikor odaért hősünkhöz, mélyen szemébe nézve tőle is megkérdezte: Van valami elvámolni valója? – Van, van – mondta a csopi, aztán előbb dühös lett, de később a többiekkel együtt megkönnyebbülten nevetni kezdett.
34. Legenda
Legenda, amelyet sokszor hallott már a gazdasági igazgató, és amelyik olyan szép, ha nem igaz, akkor is érdemes megőrizni. A. rendező (most már tudjuk kit takar e rövidítés) vonattal utazott Bécsbe. Szokása szerint beült a sarokba és olvasni kezdett. Egyszer csak beült a vele szembe lévő ülésre egy finom, költői, sápadt fiatal nő, de inkább kamaszlány. Aser (akkor még így írta a nevét) meglátott valami érdekeset, valami eredeti a lányban, beszédbe elegyedett vele. Kiderült, hogy egy okos, művelt és érzékeny lányról van szó, aki Bécsbe utazik, hogy ott apáca legyen. (Fiatalabbaknak: akkor, a hetvenes években még tiltották apáca- és szerzetesrendek működését Magyarországon.) Elég az hozzá, hogy mire Győrbe értek, Aser meggyőzte Kari Györgyit, hogy ne legyen apáca Bécsben, legyen inkább színésznő Kaposvárott. Így is történt.
35. Máté sír
A gazdasági igazgatót egy kora tavaszi délutánon felhívta a Közgáz Közművelődési osztályáról egy ismerős hölgy, hogy szeretnének Kaposvárra jönni színházba, mit ajánl. A gazdasági igazgató természetesen a Marat halálát javasolta. Gyorsan meg is állapodtak az előadás napjában, amelynek délelőttjén 7 busz indult Budapestről 350 egyetemistával. (Gazdag Gyuszi le is filmezte a nagy utazást.) A gazdasági igazgató persze sok ismerőst is talált, így könnyen múlt az idő az előadásig. Óriási volt a siker! Tíz perc vastaps végén több száz csokor hóvirág repült a színpadra, szinte teljesen beborítva a meghatottan álló színészeket. A gazdasági igazgató akkor látta először sírni Máté Gábort.
Lejegyezte: dr. Venczel Sándor +36-209-539-352 sukoro@gmail.com
Leadfoto: www.fortepan.hu
