A nagysikerű kaposvári és operett-színházi sorozat után a gazadsági igazgató folytatja feljegyzéseit. A legújabb egypercesek az 1987/88-as évadra kalauzolnak minket, amikor már javában recsegte a szocializmus bástyái. Az olvasáshoz egy jó pohár zöldszilvánit ajánlok!
71. Hogyan lett igazgató a gazdasági igazgató
A legnagyobb hazai filmfesztivál zsűrijében vett részt Babarczy. Olyan jól sikerült a szereplése, hogy Kővári, a Filmfőigazgatóság főigazgatója felkérte, hogy legyen az Objektív Stúdió igazgatója. Babarczynak ez nagyon tetszett, de nem akarta otthagyni a kaposvári színházat sem. Így kellett neki egy vezető, aki papíron igazgató a tényleges igazgató mellett. Íratott a gazdasági igazgatóval egy tanulmányt az önálló filmstúdiók kialakításáról. Ez, és a Kaposváron együtt töltött négy év eredményezte azt, hogy a gazdasági igazgató elvállalta, hogy az Objektív Stúdióvállalat Igazgató legyen. Babarczy tanácsára tanácsadóként maradt az Operett Színházban, „Jól jöhet még ez egy esetleges visszaúthoz.” – javasolta szó szerint.
72. Ki csináltasson bélyegzőt?
Az Objektív Stúdió lassan összeállt. A gazdasági igazgatót felvette a főkönyvelőt, majd létrejött a gazdasági osztály. A gazdasági igazgató, mint igazgató aláírt, de pecsételni nem tudott, mivel a régi bélyegzők már érvénytelenek voltak. Kérdezte a gazdasági igazgató a Filmfőigazgatóság embereit, hogy mit tegyenek, ám választ ők sem adtak. (Ne feledjük a szocializmusban szinte mágikus erővel bírt egy állami bélyegző!) Gondolt egyet a gazdasági igazgató és megkereste Jákó Vera férjét, aki bélyegzőkészítéssel is foglalkozott és megrendelte a stúdió bélyegzőit. (Ne feledjük: Jákó Vera férje hozta be külföldről az Operett Színház fénymásolóját is.) Az első bélyegző első lenyomata a gazdasági igazgató, (akkor még igazgató) saját személyi igazolványát illette, aláírni pedig a gazdasági igazgató (akkor még igazgató) írta alá saját azonosító dokumentumát.
73. Bankválasztás
A MAFILM valami miatt nagyon erőltette, hogy a leváló stúdiók a Magyar Hitel Bankkal kössenek szerződést. A gazdasági igazgató és főkönyvelője azonban úgy gondolta megversenyezteti a bankokat, és azt választják, amelyik a legjobb feltételeket biztosítja. Már a 3. banknál rájöttek, hogy nincs itt semmiféle verseny, hiszen a bankok ugyanolyan feltételekkel nyújtják szolgáltatásaikat. Nem volt mit tenni a szimpátia döntött, így választották a Magyar Külkereskedelmi Bankot, ahol két fiatalember humorral, színházi és filmes műveltséggel próbálták meggyőzni őket cégük kiválóságáról. De végül a tea döntött: itt kapták a legjobb teát az összes bank között.
74. Személyi szám ellenőrzése
Feltűnt a gazdasági igazgatónak, hogy több száz statiszta szerződést kell aláírnia, miközben a forgatáson alig van egy-két tucat ember. Teljesen véletlenül megtudta egy pénzügyminisztériumi munkatárástól a személyi szám ellenőrzésének algoritmusát, így egy ködös őszi estén nekiállt kézi számolással ellenőrözni a számokat. Még az igazán pesszimista pénzügyes elképzeléseit is alulmúlta a valóság: csak néhány személyi szám egyezett. A következtetést mindenki levonhatja. Ekkor gondolta először azt, hogy „Nem biztos, hogy a filmgyártás az ő világa”. (Egy évvel később megismételtette munkatársaival az ellenőrzést az Operett Színház társulatában: természetesen kiderült, hogy a primadonnák, szubrettek és bonvivánok 3-5 évet is letagadtak életkorukból.)
75. Akváriumok az állatkertnek
A gazdasági igazgató kezébe került egy sok-száz nyugatnémet márkás számla, amely a stúdió legújabb filmjére lett szignálva. Megkérdezte a gazdasági igazgató: hová lett az a hatalmas akvárium, amiről a számla szól. Ráadásul a filmben sem szerepel! – tette hozzá bennfentesen. Lejátszott – mondta a gyártásvezető egyszerűen és magabiztosan. És miért játszott le? – kérdezte naivan a gazdasági igazgató, akkor igazgató. – Megfőttek az aranyhalak, nem bírták a lámpák magas hőfokát – magyarázta a gyártásvezető. – Majd jön a számla is – tette még hozzá kissé kajánul. Igaza lett: több ezer nyugatnémet márkát fizetett kis a stúdió az aranyhalak kölcsönzéséért és megfőzéséért. Ekkor gondolta a gazdasági igazgató másodszor azt, hogy „Nem biztos, hogy a filmgyártás az ő világa”. De legalább az állatkert jól járt!
