Az első 5 történet

Amiről most olvasni fognak, az több mint 32 évvel ezelőtt kezdődött és még ma sem fejeződött be: vagyis előbb-utóbb mindenkiből egyperces lehet:)

A lányok, a lányok – Felvételi beszélgetés – Reklámpóló – Az első este – Díszlettervező

A lányok, a lányok

A gazdasági igazgató még a tengerhez legközelebbi magyar városban dolgozott importanyag-gazdálkodóként, amikor megnézte városa művházában a színház egyik előadását. Gyönyörű nők varázsolták el érzékeit, akik egy Shakespeare művel bizonyították, hogy lám a klasszikusokat is lehet élvezni. Munkába állása után első dolga volt megkeresni a darabban látott lányokat, ám óriásit csalódott, amikor bemutatták a darabban szereplő színésznőket és statisztákat. Rájött, hogy hiába törekszik a színház a valóság és a színpad közti különbség eltüntetésére, a nőknél ez a kísérlet sikertelen: a darabbeli gyönyörű és kívánatos nők helyett csak szürke, kis ázott verebeket látott a színház büféjének félhomályában. Gyorsan ivott egy unikumot.

Felvételi beszélgetés

A gazdasági igazgató, aki N városában importanyag-gazdálkodó volt, panaszkodott egyetemi barátjának, unja már a bútorgyári állást, izgalmasabbra vágyik. Egyetemi barátja, aki egy alföldi színház gazdasági igazgatója volt, javasolta, olvassa el a Magyar Közlönyt, gazdasági igazgatót keresnek egy dunántúli színházba. A leendő gazdasági igazgató megírta pályázatát, majd behívta az igazgató ismerkedésre. A leendő gazdasági igazgató izgalma csak akkor csillapodott, amikor az igazgató kérésére, hogy mutassa diplomáját, elmesélte, hogy az a Színművészeti Főiskolán van, mivel már kétszer is a harmadik fordulóban esett ki a filmrendezői felvételiről. Ez látszólag imponált az igazgatónak. A leendő gazdasági igazgató így már meg merte kérdezni, mi az esélye elnyerni az állást, mire az igazgató azt mondta: „Tudja, maga túl civilizáltnak tűnik ehhez a beosztáshoz.”

Reklámpóló

A gazdasági igazgató már több hete K város színházánál dolgozott, amikor a nyári színház büféjében arra lett figyelmes, hogy a színház festője már jócskán az alkohol hatása alatt olyanokat mondott róla, amit többi munkatársa is csak pironkodva tudott hallgatni. Többször is próbálták jelezni a festőnek, hogy ez a szőke, magas fiatalember az új gazdasági igazgató, ám a festő nem értett a jelekből. A gazdasági igazgató nem akarta még nehezebb helyzetbe hozni a festőt, így bevallotta, hogy ő az új főnök. Erre a festő nagyon elszégyellte magát, és megfestette az ország első olyan pólóját, amely színházat reklámozott. Hordta is a gazdasági igazgató majdnem tíz évig.

Díszlettervező

A gazdasági igazgatótól megkérdezte a nagyoperett kijelölt díszlettervezője, hogy mennyi pénz van a produkcióra. A gazdasági igazgató azt mondta, mindegy. Erre a díszlettervező odament a talponálló pultjához, és hozott még három unikumot. A harmadikat a szkenikának hozta, aki nagyon büszke volt arra, hogy ő az ország egyetlen női szcenikusa, vagyis szcenikája. Megitták az italt. Most a szcenika próbálkozott megtudni a keretet. Erre a gazdasági igazgató azt mondta, hogy 111 ezer 111 forint, nem megmondtam! Aznap este még sokat ittak és beszélgettek, de a díszlettervező úgy megsértődött, hogy több hónapig nem beszélt a gazdasági igazgatóval, aki még ma sem tudja mit rontott el.

Az első este

Az igazgató már több hete nem beszélt a gazdasági igazgatóval, aki azt hitte, ez így természetes. Egyébként neki sem volt beszélnivalója az igazgatóval, mindketten végezték a dolgukat. De egy este az igazgató meghívta magához a gazdasági igazgatót. Fölbontottak egy üveg bort, és az igazgató elővett egy fenyegető tanácsi levelet, amely a béralap túllépését vetítette elő. A gazdasági igazgató ezt könnyedén megcáfolta. Leültek a szőnyegre, bekapcsolták a tévét, és nézni kezdtek egy magyar tévéjátékot. Közben megérkezett a főrendező, aki lelkesen invitálni kezdte őket az egyik színészlakás bulijába. „Menjünk?” – kérdezte az igazgató a gazdasági igazgatót és hosszan a szemébe nézett. „Menjünk” – mondta a gazdasági igazgató.

AJÁNLJUK