Bármilyen hihetetlen is, de a 92. életévébe lépett tavaly decemberben Lázár Egon, a magyar színházi élet doyenje, a színházi gazdálkodás legnagyobb művésze. Munkássága, színházi élete már ma a legendák közé tartozik. Neve összeforrt a Vígszínházzal. Ma is tanácsadóként segíti a színház munkáját.
Nagy-nagy köszönet Sirató Ildikónak és a Színpad főszerkesztőjének, hogy hozzájárultak a Lázás Egonnal készül interjú közléséhez!
„– Ami az anyagiakat illeti, a tavalyi év utolsó két hónapja óta, tehát amikor is a színházi törvény életbe lépett, lényegesen könnyebb a színházak pénzügyi helyzete, mint ezt megelőzően volt. Nagy lehetőséget biztosít ez a törvény arra, hogy külső cégek adománya révén a színház pénzhez jusson. Ez a változás a múlt év végét és az elmúlt félévet kifejezetten kedvezően érinti a folyamatos működést és főleg a színház műszaki ellátottságát illetően. Sok olyan eszközhöz juthattak a színházak – juthatott a Vígszínház is – amiről eddig álmodni is alig mertünk volna. Sorrendet nem akarok fölállítani, de mindenképpen a színpadtechnika és ezen belül a világítás- és a hangtechnika került preferált helyzetbe és vásárolhatunk az elavult keverőpult helyett újat, intelligens lámpákat, és egyéb olyan technikai felszereléseket,amelyeket én magam nem is értek, csak bámulom. Kifejezett örömömre szolgált, hogy a hosszú színházi pályafutásom utolsó hónapjaiban, sok mindenre igennel válaszolhattam,amire eddig nemet kellett mondanom. Természetesen a nagy kérdés az, hogy a továbbiakban is ilyen módon működhet-e ez a törvény, hogy a továbbiakban is lesz-e a színházaknak joguk és módjuk arra, hogy a bevételük 80%-áig adományt fogadhassanak el és ezt a saját javukra fordíthassák. Bízom benne, hogy így lesz.
– Akkor ez azt jelenti, hogy most eljött a Kánaán a színház-finanszírozásban?
– Ezt azért nem lehet tudni, mert a színházi finanszírozás bázisa a fenntartó, a gazda, a mi esetünkben a fővárosi önkormányzat, más színházaknál is az önkormányzat, illetve állami színházaknál az aktuálisan felelős (sok-sok néven nevezhető) minisztérium szándékától és lehetőségeitől függ. Ha a pluszforrásainkat illetően konkrét számot kell, hogy mondjak, a Vígszínház a 2009-es évben, összesen 112 millió forinthoz jutott különböző vállalatok nyereségéből származó adományként. Azonban a fővárosi önkormányzat úgy döntött, hogy a színházak így szerzett pénzét visszavonja, illetve zárolta és újból fölosztotta, hogy a kisebb színházak is kaphassanak belőle, azok, amelyek nagyon csekély bevételűek lévén, nem juthatnak ilyen adományhoz. Így az újraosztás után 90 millió forint jutott a Víg- és a Pesti Színháznak. Szívből remélem, hogy ebben a naptári évben is arányosan hasonló összeghez juthatunk hozzá, mert hála istennek a Vígszínház jól megy, a látogatottságunk rendkívül magas, és mivel a színházi törvény a nézők számát veszi alapul a felosztható pénzt illetően, ezért mi nagyon jó helyzetben vagyunk. A tavalyi nézőszámunk több mint 350 ezer volt.
– Ez – úgy tudom – rekord nézőszám. Tehát a normatív és a plusz-forrásokat tekintve eléggé biztosnak látszik a színház finanszírozása. És lehet fejleszteni is.”
Az interjú folytatását letöltheted innen: LázárEgon-interjú.pdf
Első megjelenés: Színpad 2010. 3. szám
A leadfotó www.vasarnapihirek.hu 2013. január 23
Belső fotóért köszönet a www.fortepan.hu – nak!
