A nyolcvanas évek elején vagyunk K. városában: a gazdasági igazgató igazából is színre lép, kihallgat egy bimbózó horvát-magyar kapcsolatot, drukkol a színésznek az ívóversenyen, eljátssza első filmszerepét és megpróbál jól kamatozó kapcsolati tőkére szert tenni. Mindhiába…
21. Az első szerep
A gazdasági igazgató közgázos egyetemi színjátszó volt ifjúkorában. (Nem kisebb tehetségű fiatalember rendezte egy évig, mint M., a későbbi színész, aki a K. J. Színház igazgatója lett 2011-ben!) De sohasem vágyott rá, hogy valaha igazi színpadra lépjen. Mégis egyszer, az előadás előtt tíz perccel derült csak ki, hogy kevés a statiszta a Hajrá, Samu! című gyermekdarabban. (Írta Spiró.) Szerencsétlenségére éppen az ügyelőpult mellett álldogált, így nem volt mit tenni, a gazdasági igazgatónak is be kellett állni statisztálni. A jelenben játszódott a darab, így öltözködni sem kellett, sminkelni meg még kevésbé. Nem volt más feladat, mint drukkolni Samunak az iskolai tornaversenyen. A darabbeli tanár persze nem állotta meg, hogy a szerepből nem kilépve, csöppnyi kedves iróniával oda ne szóljon: Tiszteletem igazgató úr! Természetesen a statisztálásért egy fillért sem kapott a gazdasági igazgató. Hogy miért? Mert a gazdasági igazgató nem engedte!
22. I am csopi
K. város színháza az elsők között szerepelt külföldön. B. igazgató elődje Zs. igazgató felvette a kapcsolatot Varasd színházával, és évente-kétévente cserejátékra került sor. A társulat örömmel utazott Jugoszláviába, hisz akkoriban egy normál állampolgár csak három évente utazhatott külföldre. De sokat számított az is, hogy Varasdon nagyobb volt az árubőség, és jóval magasabb az életszínvonal, mint K. városában. 1979 júniusában a gazdasági igazgató még nem is volt gazdasági igazgató, de B. igazgató úgy gondolta ismerkedésnek jó lesz a varasdi vendégjáték. Így történt, hogy a gazdasági igazgató megilletődötten és eléggé hallgatagon üldögélt a színház művészbüféjében az előadás után, amikor meghallotta, hogy a szomszéd asztalnál K. színházának egyik csoportos szereplője tört angolsággal próbálja elmagyarázni helyzetét egy horvát kislánynak: I am csopi! Érted, I am csopi! A kislány bólogatott, bólogatott és huncutul mosolygott.
23. Hogyan győzte le a színész a maszekot?
M. S. színész úgy szerette az éjszakát, ahogyan huszonévesen szeretni lehetett a hetvenes évek közepén. Az egyik éjjel megismerkedett K. város egyetlen bárjában egy gazdag vállalkozóval (akkoriban inkább maszeknak nevezték), akivel nagyot ittak, nagyot ettek, és így tovább. Hajnalban a vállalkozó versenyt akart inni a színésszel, ám M. S. okosan másnapra javasolta a férfias küzdelmet. A következő nap este tízkor – az előadás után – kezdődött a nemes verseny, ha minden igaz, vodka volt a megállapodott ital, és egy havi gázsi a tét. Egymás után hajtották fel a feleseket, míg végül a vállalkozó a második palack után elaludt. M. S. a színész ivott még egy kortyot, csak úgy a maga örömére és hazament. Csak kevesen figyeltek fel arra, hogy a színész a verseny során egyre gyakrabban megy ki a dolgát végezni. Azt pedig senki sem tudta, hogy a WC tartályban egy üveg zsír volt gondosan elhelyezve nagykanállal. Így hallotta ezt a gazdasági igazgató 33 évvel ezelőtt, nem mástól, mint M. S. színésztől.
24. Részeg tanító
A G. Gy. a színház állandó vendégrendezője Bambini di Praga című filmje forgatásához díszleteket és jelmezeket kölcsönzött a színházból. Befejezték már a tárgyalást a gazdasági igazgatóval, aki nagy bátran azzal az igénnyel állt elő, hogy szívesen szerepelne a filmben! G. rendező mosolygott a bajsza alatt, majd határozottan igent mondott. Néhány nap múlva, a kor szokásai szerint taxi vitte a színészeket K. városából Budapest külvárosába, a forgatás helyszínére. Ott tudta meg a gazdasági igazgató, hogy ő fogja játszani a részeg tanító szerepét. Szövege nem volt, csak inni kellett neki sokat, majd összeesni az udvari kátrányos vizeldében, ahol aztán levizelik. Szép kis szerep! Mind a büfében, mind a stáb tagjai között nagy sikere volt a gazdasági igazgatónak! A színházban azonban csak néhányan gratuláltak: a többség nem ismert rá a vetítővásznon.
25. Tóth Jóska köszöntése
A gazdasági igazgató a nyolcvanas évek legelején egy esős tavaszi délelőtt elhatározta, hogy személyes kapcsolatokat alakít ki színháza fenntartójánál, K. városa tanácsánál. Megnézte hát a naptárat és látva, hogy közeleg József napja, bejelentkezett a Kulturális Osztály pénzügyi csoportvezetőjéhez. Tudván, hogy a hivatalnokok háklisak rá, kitisztította a cipőjét, vett egy üveg vörös bort, és bejelentkezés után megjelent T. J. irodájában. Illően felköszöntette a csoportvezetőt, leültek egy megkopott kárpitú ülőgarnitúrára. Próbálkozott a gazdasági igazgató a jókedvű beszélgetéssel, ám minduntalan a színházhoz lyukadtak ki. Nem lett volna baj, de nyilvánvalóan ég és föld különbség volt kettejük között a színházat illetően. A gazdasági igazgató kezdetben azt remélte, hátha a csoportvezető hoz valami szeszes italt, ami föloldja a kettejük közti feszültséget, ám nem így történt. Megitták a kávét, aztán nagyokat, de nem jókat hallgattak. Végül a gazdasági igazgató unta meg a jó kapcsolat teremtését célzó együttlétet, felállt, elköszönt és elment. Egyszer próbált még névnapot köszönteni a fővárosban, de az már egy másik történet.
