Hosszú szünet után a gazdasági igazgató - kiheverve nyudíjba vonulásának gyötrelmeit - újabb egypercesekkel tesz örömtelivé a nyugdíjban vagy még állásban lévő kollégái szabad perceit. Így hát - Kaposvár, Objektív Filmstúdió, Operettszínház után - újra élvezhetjük a gazdasági igazgató operai történeteit. Jelmondata válozatlan: Ne olvassatok a sorok között!

Operabál

 A gazdasági igazgató régi vágya volt, hogy az Operában bált rendezzen, mégpedig Operabált. Tudta, hogy olyan sokba kerül, hogy az Operaház nem tudja megrendezni, így legalább egy tucat céggel tárgyalt, hátha valakit rá tud venni a több tízmilliós befektetésre. Sajnos mindenki kihátrált. Ekkor támadt a gazdasági igazgatónak az az ötlete, hogy a BOAVI rendezze meg.

Az 1996-os első bál óriási sikerrel zárult: mindenki büszke volt arra, hogy lám-lám már Operabált is tudunk rendezni, így aztán 2009-ig rendben és polgárian zajlottak a bálok. Az Operaház 2013 óta regnáló főigazgatója - nem lehet tudni miért - megszüntette az éves operabált, helyette tematikus bálokat rendeznek. Hogy miért jobb ez így - ki tudja? Az érdekek hálója gyötrelmesen bonyolult. 

  1. Az utolsó mondatok Tanár úrral

A gazdasági igazgató már a legnagyobb magyar színházban (nevezzük nevén: az Operában) dolgozott, amikor a múlt század kilencvenes éveinek közepén éppen Karácsony előtt megjelent egy Krúdy válogatása Pesti Szalon címmel. (Kiadó: Pesti Szalon) Nagy örömében azonnal dedikált is egyet a színház megbízott főigazgatójának, hogy lássa, nem is olyan szakbarbár a gazdasági igazgatója. A megbízott igazgató, nevezzük nevén Vámos László, a Tanár Úr, belenézett a könyvbe, huncutul elmosolyodott, kissé félrefordította a fejét, és halkan, teli jósággal azt mondta: - Sándor, egyet megígérhetek: az első közgazdasági művemet neked fogom dedikálni! Ezen mindketten mosolyogtak, majd Boldog Ünnepeket kívántak egymásnak. Ez volt utolsó találkozásuk. Vámos László néhány hét múlva még rendezett egy előadást Veronában, aztán meghalt. A gazdasági igazgató legszebb perceiben azon ábrándozik, de jó is lenne olvasni Vámos László neki dedikált közgazdaságtani művét!

Opera igazgatosag 1990

Az Operaház igazgatósága 1990-ben

  1. Egy elmaradt randevú Madonnával

A gazdasági igazgató még az egykori Rockszínház előadásában látta az Evitát, a Városmajorban. Hogy őszinték legyünk, nem nagyon tetszett neki a mű, ahogy általában nem tetszettek neki a musicalek. Pardon, rockoperák! Így aztán nem nagyon izgatta az sem, hogy az Operában forgatnak egy Evita című filmet. Csak egy dolog izgatta, minél több pénzt szeretett volna bérleti díj címén legombolni a gyártástól. Az amerikaiak érdekeit képviselő magyar cég vezetője többször is próbált célozgatni neki arra, hogy itt forgat a házban Madonna, milyen jó reklám lenne az Operának, ha összejönnének. (Ne feledjük: a gazdasági igazgató, akkor megbízott főigazgató volt három hónapig.) A gazdasági igazgató kötött egy fölöttébb előnyös szerződést az Operának, aztán elment találkozni barátaival az Admirálba, a Duna partra. A pletykák szerint Madonna italba fojtotta bánatát az elmaradt randevú miatt – de sose feledjük: az okok nem mindig pontosan meghatározhatók ilyen esetben.

  1. Japán vendégjáték

 Nem igazán szeretett külföldi vendégjátékokra járni a gazdasági igazgató. Dologtalanul sündörögni a művészek és műszakiak között – nem az ő világa volt. (Különösen ironikus volt a balett-táncosok által kitalált elnevezés, amely pingvineknek hívta a színpad környékén kezüket hátuk mögött összefogó igazgatósági semmittevőket!) Japánt azonban nem hagyhatta ki, hisz az ország kultúrájában már régóta szerelmes volt. Az egyhetes út tele volt élményekkel, de a legnagyobb tanulsággal egy színpad-műszaki történet szolgált. Íme:

A gazdasági igazgató éppen elmerült a legújabb technikával felszerelt színpadon folyó díszletépítő munkálatok megfigyelésében, amikor észrevette, hogy a bal kettes járásnál összegyűlt egy magyar-japán megbeszélés. Megérezve, hogy itt valami tenni- és talán még dönteni valója is lenne, odament és megkérdezte, mi a gond. A japánok főnöke többszörös bocsánatkérés után szinte szégyenkezve mutatta, hogy bizonyos díszletelemek nem azon a helyen vannak, ahol az általunk megküldött tervrajzok mutatják. – Mekkora a különbség? – kérdezte a gazdasági igazgató. A japánok azonnal mutatták, hogy két helyen a különbség eléri a 30 és 40 centimétert is! – Jelent ez veszélyforrást? – kérdezte tudására büszkén a gazdasági igazgató. - Ó semmi, semmi baj! – mondta a nemzetközi csapat egyhangúan. - Akkor maradjon minden úgy, ahogy van! – mondta legmegnyugtatóbb hangján a gazdasági igazgató. A magyarok fellélegezve tovább folytatták az építést, a japánok pedig értetlenül ácsorogtak még néhány percig a tetthelyen, irigykedve és ámulva azon, hogy a magyarok milyen hatékonyan tudnak egyeztetni a tervek és tények között.

  1. A harmadik fegyelmi

A gazdasági igazgató harmadik fegyelmije a 90-es évben zajlott le Ütő Bandi igazgatása alatt. Történt, hogy a gazdasági igazgatót megkereste egyetemi társa Lupis Jóska, azzal az ajánlattal, hogy vegyenek tőle állampapírt. Volt éppen 30 millió forint szabad pénzeszközük, így néhány %-os kamatláb felárral létre is jött a tranzakció. (Természetesen a gazdasági igazgató körülnézett a piacon – mindenkitől pozitív véleményt kapott a Lupis Brókerházról.) Néhányszor még megismételték az évadban az üzletet, így jónéhány millióval gazdagodott az Opera.

Ám egyszer csak vége lett mindennek: Lupis besétált a gazdasági rendőrségre és feljelentette magát! A cég - csak a bennfentesek által ismert okokból - csődbe ment. Jó néhány központi költségvetési intézmény és állami cég látta kárát, így az Opera is. Létrejött a fegyelmi bizottság. Elnöke Vámos főrendező úr a gazdasági igazgató és a jogtanácsos meghallgatása után úgy döntött, hogy a gazdasági igazgató ártatlan, hiszen nem sértett jogszabályt, és befektetése mögött az Opera érdekei álltak. Így aztán kapott egy ejnye-bejnye levelet.Egy-két év múlva az Opera – felsőbb nyomásra – eladta a károsultak által létrehozott részvénytársaságbani tulajdonát. Hiába tiltakozott a gazdasági igazgató azzal, hogy a Lupis által megvásárolt ingatlanok néhány év múlva aktuális értékük többszörösét fogják érni, a fenntartó minisztérium ragaszkodott a résztulajdon értékesítéshez.