Egyik legkedvesebb színházi emléktárgyam Dégi Pista Latinovitshoz írt verse. 1979 őszén kaptam tőle. Pista egy délelőtt berohant hozzám kaposvári irodámba, előleget kért már sokadjára. Most már nem akartam adni, de Pista odavitt az ablakhoz és lemutatott...

Két borostás arcú, jól öltözött úriember sétált föl-alá a művészbejáró előtt, a Rákóczi tér szélén. - Ezek nem engednek el! - mondta szinte sírva, - nincs mit tennem, fizetnem kell. - Már megint kártyáztál? - dünnyögtem csak úgy magamnak. Rámnézett somolyogva, csillogó szemében a bizonyosság, adni fogok. - 5000 - mondta, mielőtt kérdeztem volna tőle.

Megkapta a pénzt, kifizette adósságát. Egy-két óra múlva visszajött. Átadott egy borítékot, benne a Latinovitshoz írt versével. - Ezt neked hoztam! Megölelt, megcsókolt, szürke hosszú kabátjában kisurrant az ajtón.

Az előadás legkedves előadásaim közé tartozik ma is. A drámát Bereményi írta, Gothár rendezte. Főbb szerepekben: Lukáts Andor, Eperjes Károly, Olsawszky Évike, Tarján Györgyi. Az Apa szerepében Dégi István. Bemutató: 1979. november 30.

 

Dégi verse

 

Leadfotó Ilovszky Béla munkája!