Az utolsó történetekben megismerkedünk Rajhona "Mindjárt más" teázójával, megtudjuk, hogyan lett meteorológus a gazdasági igazgató, azt is, miért is jelenti fel a párttitkár, választ kapunk arra, iszik-e az igazgató, és 1983 májusában (30 évvel ezelőtt!) sor kerül a híres utolsó beszélgetésre is.

36. Mindjárt más

A színház, mint azt már többször mondtuk, szeretett Nagykanizsán vendégszerepelni. Mivel a város a gazdasági igazgató szülővárosa is volt, ezért nagy örömmel tartott a társulattal egy havas decemberi napon. Farmotoros Ikarusszal utaztak, jókedv uralkodott a buszon. Rajhona Ádám kiváló színész odaült a gazdasági igazgatóhoz, és kedvesen megkérdezte tőle: Ugye te kanizsai vagy? – Igen, az vagyok. – És ismered a Mingyár Mást? – Nem, nem ismerem – mondta szomorúan a gazdasági igazgató. – Jó, akkor elviszlek! – közölte határozottan. Így is történt. Ádám, a gazdasági igazgató és Pányoki együtt mentek a Fő utcai (akkor még Lenin úti) teázóba, ahol Ádám három teát rendelt három kis rummal bélelve. Belekortyoltak a forró teába. Ádám elvigyorodott és nagy hangon megkérdezte: Na, ugye Mindjárt Más?

37. Megússzák a tanfolyamot

A gazdasági igazgató már a harmadik évad végének örült, amikor Babarczy igazgató úr összebeszélt Vajna Palival és leültek beszélni a gazdasági igazgatóval. (Talán a Mecsek vendéglőben ebédeltek.) Babarczy elkezdett beszélni. Soha még ilyen körülményesnek és szemkerülő nem volt. – Az a helyzet Sanyikám, hogy szeptember elején vár valami rád. A gazdasági igazgató kérdőn nézett csak rá – korán megtanulta, hogy a szótlan nézésnek mekkora az ereje. – Szóval valamelyikünknek be kell vállalnia. – mondta, az utolsó szót szinte suttogva Babarczy. – A gazdasági igazgató most már megszólalt: - Mit? – Hát, tudod, már régóta húzom az időt, de… - mondta Babarczy és meg sem várva a gazdasági igazgató reakcióját gyorsan folytatta: - És te vagy köztünk a legfiatalabb és nincs is családod. – Nem értette a gazdasági igazgató, de inkább hallgatott. – Szeptemberben a párt indít egy tanfolyamot a kulturális vezetőknek, és te veszel részt rajta. – fejezte be gyorsan Babarczy a színház igazgatója. A gazdasági igazgató erre csak annyit tudott mondani: Na, ne! (Megúszta a tanfolyamot, mivel szeptembertől behívták katonának, melynek során egy dunántúli kisvárosban okleveles meteorológus lett.)

 Kaposvár modern4

38. A párttitkár följelent

Egy esős novembervégi délelőtt Babarczy igazgató úr feldúltan érkezett vissza a városi tanácsról. Berontott a gazdasági igazgató szobájába, majd szinte köpve a szavakat, így szólt: - Csak, hogy tudd. A D. Sanyi följelentett. – Engem? Miért? – kérdezte megdöbbenve a gazdasági igazgató. – Hát azért, mert ahelyett, hogy az irodádban dolgoznál, egész nap a próbákon ülsz! Erre már mosolygott a gazdasági igazgató – tudta nincs nagy baj. Babarczy azonnal magához rendelte a párttitkárt, aki ijedten meg is érkezett. (A párttitkár egyébként mindig ijedt volt.) Babarczy magukra zárta az ajtót. A gazdasági igazgató néhány percig Babarczy különleges suttogó ordítását hallotta, majd D. Sanyi kullogott ki megszégyenülten az irodából. Soha többé nem jelentette föl a gazdasági igazgatót.

39. Mitől olyan részeg!

Hallomásból ismert történet, de elmondható, így el is kell mondani. Már igazgató volt Babarczy, a gazdasági igazgató pedig még nem a színházban dolgozott, így csak a 78/79-es évadban történhetett, hogy Babarczy nagyon izgatott volt valami miatt. (Nem volt ez ritkaság akkoriban.) Gyakran lerohant az irodájából a színészbüfébe, ahol kért egy kólát, fölhajtotta, és visszaviharzott első emeleti irodájába. A rohangálás szinte egész nap folytatódott, mire estefelé a büfésnő (talán Ilonkának hívták) megszólalt az egyik Babarczy kirohanás után: - Nem tudom, hogy lehet ez? Az igazgató úr egész nap kólát iszik. Akkor mitől olyan p...a részeg?

40. A utolsó beszélgetés

A gazdasági igazgató már tudta, hogy családalapítás a körülmények miatt nem lehetséges Kaposváron, ezért úgy gondolta, az a tisztességes, ha bejelenti igazgatójának leendő távozását. A négy évvel korábbi felvételi beszélgetés – ajtóval szembeni sarokban dohányzóasztal fotelokkal - helyszínét foglalták el. A gazdasági igazgató hármas érvrendszert épített fel: elpanaszolta, hogy mennyire fáj neki, hogy nem mehetett a társulattal a Nancy-i Fesztiválra. (Babarczy közbevágott: Nem tudtam, hogy ez ilyen fontos neked.) Elpanaszolta, hogy leendő felesége nem talál állást Kaposváron. És végül utolsóként a nagy érv: És gyermekem fog születni! Babarczy rezzenéstelen arccal annyit mondott: De hát nincs is állás Pesten! Aztán még hozzátette: Nem tudnál lejárni Pestről, mint mi? Néhány hét múlva a gazdasági igazgató egy leselejtezett könyvespolccal, egy vízipálmával és néhány száz könyvvel Budára költözött.

Leadfotóért és belső fotűért köszönet a www.fortepan.hu - nak!