Folytatódik a magyar színháztörténelem első egyperces sorozata. A 11-15. sorszámú történetek még mindig K városába visznek vissza bennünket, egy olyan aranykorba, amelyben semmiből, csak színházból állt ez élet...

11. Svédgomba

A gazdasági igazgató egyszer volt csak fogadáson K város tanácsa dísztermében. Svédasztalos fogadás volt, tele az asztal finomabbnál finomabb ételekkel. Köztük volt a svédgomba is. A gazdasági igazgató, mint szegény sorban felnőtt vidéki gyerek, még soha nem evett svédgombát. Legyőzte otthonról örökölt finnyásságát, megkóstolta. Nagyon ízlett neki! Észrevette ezt G főrendező, aki figyelmeztette, vigyázzon a gombával, mert megárt belőle a sok. Nem így történt. Ellenben a gazdasági igazgató, örülvén, hogy sikerült legyőzni gátlásait, jócskán iszogatott a bőven feltálalt italokból. Az így táplált öntudattól is hajtva - hazafelé az éjszakai úton - kemény szavakkal illette a város vezetését. G főrendező próbálta nyugtatgatni és egyben bíztatni: „Hidd el, nem függ tőlük az életed! Te döntöd el, hogy ki leszel, vagy mi leszel!” Nagyon jól esett ez akkor a gazdasági igazgatónak!

 

Kaposvr_Vroshza

FOTO: FORTEPAN

12. Kuka

A gazdasági igazgató felesége gyakran elmesélte azt a történetet, amelynek végén a gazdasági igazgató és K., a színház szakszervezeti titkára erős alkoholos befolyásoltságban egy kuka mögé heveredtek. Hazafelé mentek éjszaka, talán már másnap hajnal is volt, amikor egyszer csak eltűntek az asszonyok szeme elől. Meg is lett ennek az eredménye: nem csak a hosszan tartó nevetésben, hanem a szakszervezettel való kapcsolat erősítésében. Habár abban soha nem volt semmi baj, hisz B. igazgató erősen kézben tartotta mind a szakszervezetet, mind a pártot! De azért olyan jó volt a kukák mögé heveredni!


13. Presszóban

A K városában töltött első napok egyikén B. igazgató, A. rendező és az új gazdasági igazgató beült K város első számú presszójába. Talán konyakot ittak, talán mást, elég az hozzá, hogy A. rendező elmesélte, hogy a főiskolán arra tanította osztályfőnöke, hogy eleve, minden megfontolás nélkül gyűlölje a gazdasági igazgatókat. Nem tudott mit mondani erre a gazdasági igazgató, csak nyelt és hallgatott. Aztán, hogy növelje megbecsülését, elmesélte, hogy még bútorgyári import-anyag gazdálkodóként meghozatta egyik nyugati partnerével Konrád „Az értelmiség útja az osztályhatalom felé” című művét. – Érdekel benneteket? Most A. rendező hallgatott nagyot. Összenézett B. igazgatóval, szemükben gyanú, hátha provokatőr a gazdasági igazgató. Néhány perc múlva döntöttek, hogy nem az, és elmesélték, kik a besúgók a színházban. Jól megjegyezte az estet és az elhangzottakat a gazdasági igazgató.


14. Esőnézőben a dombtetőn

A gazdasági igazgató pályafutásának legszebb pillanatai közé tartozott, amikor B. igazgatóval esőnézőbe mentek a hegyre. Így történt: a balatoni üdülőfalu dombja tetején egy vörösre festett kápolna tövében tartotta nyári előadásait a színház. Költségvetésük erősen függött a jegybevételtől, amely pedig ugyanilyen erősen függött az időjárástól, amely pedig ugyanilyen erősen függött az égi hatalmaktól. Ezért tehát B. igazgató és a gazdasági igazgató mindennap késő délután az előadás előtt egy-két órával fölmentek a domb legmagasabb pontjára, és onnan kémlelték az eget: lesz eső, vagy megússzák a nélkül? Itt a dombtetőn nagyokat néztek, és még nagyobbat hallgattak. Talán imádkoztak is közben. Mindenesetre, nem nagyon verte szét eső a nyári színház előadásait! Legalábbis így emlékezik erre ma is a gazdasági igazgató.  


15. Béla beteg

A. igazgató fővárosi távollétben volt, amikor megbetegedett S. színész, a „János vitéz” Jancsija. Lett erre gond, fűhöz, fához kapkodás! A főrendező sem volt a városban, így a gazdasági igazgató, hogy megcsillogtassa vezetői erényeit autóba ült (a színház fekete Volgájába), és meglátogatta a szolgálati lakásában fekvő ifjú színészt. S. valóban lázasnak tűnt, influenzás lehetett, ahogy ezt elmesélte a gazdasági igazgatónak. Orvosnál is volt, aki nem engedélyezi az éneklést. „De hát, nem is tudnék!” – mondta szinte suttogva S. B., aki máshol vezető színész lett volna, ám K. színházában nem volt semmilyen hivatalos osztályozás. Másnap őrjöngve rohant be az igazgató a gazdasági igazgató szobájába! "Nem elég, hogy nem vigyázott magára Béla, hanem Te még beteglátogatóba is mész hozzá, ápolgatod, dédelgeted!” Örökre megtanulta a gazdasági igazgató, hogy csak az egészséges színészt szabad szeretni.

Lejegyezte: dr. Venczel Sándor Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. +36-20-953-9352

Leadfotó: FORTEPAN