Wenczel Richárd vagyok. 36 éves, boldog családban 3 csodálatos gyerekkel. És az élet úgy hozta, hogy 12 év után újra színház közelébe kerültem.
Az egyetem alatt (Közgáz) 4 évig dolgoztam a Vígszínházban, mint kellékes és statiszta. Részese voltam több jó (máig emlékezetes) és több, sajnos nem tökéletesen sikerült darabnak. De a varázslat, váltózó intenzitással ugyan, de mindvégig fennmaradt.
Aztán máshogy alakult az élet. Multi, üzleti környezet, szemléletváltás, profit, család. És rengeteg tapasztalat. Rengeteg olyan tapasztalat, ami nem csak ebben a sajátságos környezetben, hanem más területek, például a színháznál is használható.
Megkerestek. Suba (Salamon Suba László) és Fater (Magyar Attila), hogy vegyek részt a Budaörsi Játékszín igazgatói pályázatának elkészítésében. Gazdasági fejezet és lokálpatriotizmus. Ugyanis Budaörsön élünk.
És előjöttek a tapasztalatok. Eleinte kicsit bizonytalan voltam, hogy az üzleti világban bevett módszerek, ötletek és nyelvezet milyen hatást válthatnak ki az alapvetően a kulturális élettel foglalkozó emberekből. Vagy a fiatal korom, ambiciózus terveim nem a nagyképűség vagy túlzott önbizalom látszatát fogják-e kelteni, de bejött.
Külön öröm számomra, hogy szinte egyhangú szavazással nyilvánították győztessé a pályázatunkat (19 igen, 1 tartózkodás) egyik oldal sem mondhatja, hogy politikai döntés született.
Most tehát nekiállhatunk és létrehozhatunk egy színházat, ami alapvetően az emberi értéket kívánja bemutatni, szórakoztat és talán egy kicsit nevel is. Egy színházat, ami egy elüzletiesedett világban működik, – de az alkotásának nem a kizárólagos értékmérője a pénz -, egy színházat, ami több, mint színház, a város, a mi városunk életének szerves része és megjelenik az épület falain kívül is.
