Cikkünkkel új sorozatot indítunk, amelyben a gazdasági igazgatók mutatják be színházukat. Elsõként Kovács Györgyit az Új Színház gazdasági fõnökét kértük arra, mutassa be színházát saját szemszögébõl.
Az Új Színház- bár a neve becsapós és nem túl szerencsés- nem is olyan új, hiszen Lajta Béla tervei alapján épült Parisian Mulató 1907-ben nyitotta meg kapuját, a Balettintézet mögött, az Operaházzal átellenben szemben. Az évek folyamán a közönség igen sokszínű volt: a mulatót követően, kabaréba, művész színházba, gyermekszínházba jártak ide az emberek, majd az 1990-es évek közepétől újra művész színházként várja a ház a nézőket.
A színház dimenzióit tekintve, a közepes méretű fővárosi színházak közé sorolható: 344 főt befogadó nagyszínpadi nézőtérrel és 80-100 fős variálható nézőterű stúdiószínpaddal rendelkezünk. Évente 220 előadást tartunk a két színpadon együtt. Míg a nagyszínpadon inkább a klasszikus magyar és külföldi szerzők művei kapnak nagyobb hangsúlyt, addig a Stúdiószínpad a kísérletezés helye: kortárs szerzők művei uralják. Egy színházban persze mindennek az ellenkezője is igaz: a nagyszínpadon a kedvenc előadásom, amely a 2006-os POSZT-on számos díjat besöpört, kortárs dán szerzőnő, Line Knutzon műve, a Közeleg az idő, míg a Stúdiószínpadon olyan klasszikus alapokon nyugvó előadásunk is van, mint a szintén szívemhez közel álló Veszedelmes viszonyok, Kiss Csaba átdolgozásában.
Az Új Színház közhasznú társaság formájában működik jelenleg, ami az intézményi működéshez képest egyszerre nagyobb rugalmasságot és olykor nagyobb bizonytalanságot is eredményez. A támogatásunk az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat, amit sajnos a bevételeink növekedése nem tud kompenzálni, ezért a többi fővárosi színházhoz hasonlóan kénytelenek vagyunk egyre szorosabbra húzni a nadrágszíjat.
A társulatunk 96 főből áll, közülük 21 színészünk van. A „nagyöregjeink” nem kisebb nevek, mint Bánsági Ildikó, aki A Fösvényben minden hájjal megkent intrikus nő, Györgyi Anna, aki a Veszedelmes viszonyokban úgy adja Glenn Close szerepét, a márkinét, hogy a egyszerre jeges és buja, Eperjes Károly, aki A Fösvény címszerepében mindenkit megnevettet, Gáspár Sándor, aki a Közeleg az időben olyan torokszorítóan ismerősen beszél a házasságokról, Takács Katalin, aki Phaedraként beleöli magát a szerelembe, Galkó Balázs, aki a Szentivánéji álomban hősiesen megszemélyesíti a „fal”-at, Hirtling István, aki a Szentivánéji álom bölcs Oberonja, Nagy Mari, aki a Közeleg az időben egyesével főzi meg a krumpliszemeket, Nagy Zoltán, akit mindenki veszettül keres a Még egyszer hátulról előadásban, Tordai Teri, aki a Vőlegényben meghozza a jó partit a lányos háznak, Dengyel Iván, aki a Vőlegény titokzatos kérője, Keresztes Sándor, aki A Fösvény szélhámos inasa. A „középgenerációnkat” jelenti Huszár Zsolt, aki Rómeó és Júlia, aki Pálfi Kata, Pokorny Lia, aki kétségbeesetten szeretne egy Vőlegényt magának, Botos Éva, aki a Színházi bestiák közül a legélelmesebb naiva, Vass György, aki a Még egyszer hátulról színtársulatának mindenese és Almási Sándor, aki Mercutioként csavarja a szót a Rómeo és Júliában. A jövő nagy ígéretei pedig Fodor Annamária, aki a modern lány a Közeleg az időben, Kovács Krisztián, aki Danceny lovagként tapasztalja meg a szerelmet Veszedelmes viszonyok közepette és Széll Attila, aki Tybaltként elvérzik a Rómeo és Júliában.
Az Új Színház gárdája rendkívül jó személyes kapcsolatokat ápol külföldi rendezőkkel, Jiri Menzel, Victor Frunza és Serge Masloboyshchikov rendezett nálunk az elmúlt évadokban. Nagy álmunk a külföldi vendégjátékokon való vendégszereplés, az elmúlt években különféle pályázati források jóvoltából eleget is tudtunk tenni lengyel, román, ukrán, német földre szóló meghívásoknak.
A 2007-2008-as évadban sem engedünk a 48-ból, mármint a 4-ből, ennyi bemutatót tervezünk Szinetár Miklóssal, Rudolf Péterrel, Valló Péterrel és Szabó Mátéval. A társulat megőrzésének érdekében azt a kompromisszumot kell a jövőben vállalnunk, hogy a produkciós költségeinket csökkentjük.
A gazdasági igazgató nem egy hálás szerepkör a színházban, az igen-ek helyett a nem-ek emberének olykor hiába szakad meg a szíve az Ügyért, mégis erősen kell fogni a pénzes-gyeplőt. Mi ez, ha nem egy életre szóló kihívás?
Belső fotók: Kassay Róbert, külső fotók: Pyszny László – az Új Színház hozzájárulásával
