Vörös Laci szaktudásával, barátságával, kedvességével, jóindulatával, segítőkészségével, humorérzékével kiemelkedő tagja volt a színházi gazdasági igazgatók csapatának. Amikor 42 évvel ezelőtt bekopogtattam Nemzeti Színházi irodája ajtaján, még nem sejtettük, hogy 11 év múlva ő fog ajánlani az Operaház gazdasági igazgatójának. Köszönet érte Lacikám!

 A RIDEG TÉNY: 

2020 szeptember 11-én, életének 87. évében meghalt.

A SZINIGAZDASÁG NAGY ÖREGJE VOLT.

Munkásságának eredményeit ma is használják a színházak. Ma már fogalmunk sincs arról, milyen megoldásokat talált ki a számvitel,a könyvvizsgálat és az ellenőrzés terén - ezekkel nem kérkedett, legfeljebb barátai között büszkélkedett. Utolsó találkozásaink egyikén dedikálta  “az ellenőrzés rendszeréről és általános módszertanáról”  szóló könyvét, amely több egyetemen is tananyagként szolgál. Nem véletlen, hogy tanítványai élete végéig Tanár úrnak szólították!

TANÍTÁS

Életkedvének alapja és következménye is volt a tanítás. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán ugyanúgy tanított, mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola Vezetőképző Tanfolyamán. Könnyű volt neki a tanítás, hiszen egyrészt sokszorosát tudta annak, amit előadott, másrészt olyan empatikus képességekkel rendelkezett, amely elősegítette a tanár-diák viszonyban meglévő nehézségek feloldását. Ehhez nagyban hozzájárult veleszületett humorérzéke, amely élete más területén is jóbarátja volt.

SZERETTÉK KOLLÉGÁI

Könnyű volt szeretni: barátságos, humoros, együttérző képessége minden feltételt megteremtettek ahhhoz, hogy Lacinak “már csak” kedvesnek kelljen lennie. Gyakran megtörtént, hogy olyan erős figyelemmel fordult tárgyaló- vagy beszélgető társa felé, hogy az csak a találkozás végén vette észre, hogy Laci mindent “kiszedett” belőle, ő pedig alig mondott magáról “felhasználható” információt. Mindig tisztelettel beszélt rangban lejjebb álló kollágáival is. Inkább kért, mind utasított. A vezetői delegálás nagymestere volt: olyan csábítóan beszélt a munkáról, hogy a munkatársaknak kedvük lett akár helyette is elvégezni a feladatot. Neki is köszönhetem, hogy az Operett Színházból az Operába kerültem: hisz ő volt az, aki szakmailag támogatott Petrovics igazgató úrnál.

VL utódjával

 Vörös Laci utódja társaságában 1990-ben

SZERETTE MUNKÁJÁT

Húsz évig volt a gazdasági igazgató. Nem véletlen a határozott névelő alkalmazása, hiszen számomra és sokak számára valóban Ő volt “A Gazdasági Igazgató”. Az egyetlen gazdasági igazgató volt, aki mind a Nemzetiben, mind az Operában betöltötte ezt a munkakört. Imádta a színházat, ha tehette esténként mindig benn volt, ha máskor nem is, de megnézte, hogy “milyen házunk van ma”? A színházak számára a családot helyettesítették, mindvégig sikerrel.

KÜLSŐSÉGEK

Külsőségekben is ügyelt magára: soha sem hiányzott öltözékéből a zakó és nyakkendő, de gyakran viselt mellényt is. Borotválatlanul soha nem láttam. Irodája szekrényében mindig volt egy tartalék öltöny, arra az esetre, ha váratlanul olyan személy jönne, akit “megillet” a komoly öltözet. A váltóruha mellől nem hiányzott egy üveg jó ital sem. Laci a legtöbb esetben mímelte csak az ivást, annál többször töltött partnerének. 

GYŰJTÉS

Szenvedélyes gyűjtő volt. Több ezer töltőtollat gyűjtött össze élete során. Ebben az egyben gátlástalan volt. Barátai, ismerősei már előre tudták, hogy nem szabadulhatnak Laci szenvedélyétől, így viszonylag rosszabb tollal próbálták “beetetni”. Laci erre is rájött, így már messziről leleplezte az olcsó szabadulási kísérleteket. Lakásában hatalmas szekrényekben gyűjtötte a tollakat, mindneféle adminisztráció nélkül. Én mindig jól jártam, ha lakásán jártam: mindig kaptam tőle egy-egy értékesebb írószert. Utoljára ceruzákat ígért, ám sajnos ezt az ígéretét már nem tudta betartani.

Lacikám, Isten Veled!  Köszönök mindent.

Sukoró, 2021. március 11. 

dr. Venczel Sándor