Tiszteletünk jeléül közöljük főszerkesztőnk Vörös Lacival készült interjúját. A fotókat Vörös Laci archívumából válogatuk.
Részlet az interjúból:
"A Honvéd utcában volt egy magán tolljavító bolt. Szenvedélyes tollgyűjtő vagyok, így gyakran jártam oda. Egyik nap az üzletben megszólított Turcsányi Gizike, aki a kulturális minisztériumban dolgozott: „Jaj, Laci, jó hogy jön! Nem akar a Nemzeti Színházba menni?” Dehogynem, válaszoltam. „Jó, akkor hívja fel Malonyait!” Malonyai akkor a Művelődési Minisztérium színházi osztályát vezette.
Igen nagy lendülettel kezdtem dolgozni, tetszett a többszörös Kossuth-díjas igazgató Marton Endre, helyettese Major Tamás, aki a színházi élet nagyágyúja volt. Igen jóban voltunk, elismerték a munkámat, megszerettek, megkedveltek, ki is tüntettek! Egyensúlyt tudtam tartani köztük, mivel Marton és Major nem beszéltek egymással! Ez a feszültség aztán oda vezetett, hogy öt évre rá leváltották mind a kettőt, és kinevezték Nagy Péter professzort igazgatónak, aki a színházhoz nem sokat értett, így gyakorlatilag velem vezettették a színházat. Nem volt könnyű, de nem volt nehéz sem. Ott voltak a nagyágyúk: Sinkovits, Básti, Bessenyei, Agárdy, Kállai, akikkel igazi jó, baráti kapcsolatot sikerült kialakítanom. Amikor Nagy Péter odakerült, felhívott, hogy szervezzek meg egy találkozót a lakásomon: hívjam meg a Kállait mint szakszervezeti elnököt, Halász Ilonát, a párttitkárt, a főtitkárnőt, Potasinét. A találkozó célja az volt, hogy az új igazgató megbeszélje velük, hogy képzeli el a színház vezetését. Úgy gondolta: hétfőn 11-re bejön, megbeszéljük, mi a teendő, aláírja, amit kell. Legközelebb kedd délután tud bejönni, mert megtartotta még az ELTE-n a tanszékvezetői állását, ráadásul a Párizsi Magyar Intézet igazgatóhelyettese is volt. Fél év vagy háromnegyed év után rájött, hogy aktív akadémikusként ezt nem tudja csinálni, és be is adta a lemondását.
Az Auroránál: Vörös László középen Gobbi Hilda mellett.
Major képviselő volt a Rákosi korszakban. Megkereste Rákosit: ”Rákosi elvtárs! Szeretnék elválni a feleségemtől.” Tudni kell, hogy Major felesége Beck Judit, a korszak neves szobrászművészének a lánya volt. Rákosi így válaszolt: „Major elvtárs! Mi nem válunk, maximum szeretőt tartunk!” Premiereken így tehát a jobb oldali páholyban ült Judit, a bal oldaliban pedig Éva. Persze nem beszéltek egymással.Marton a vége felé már nagyon feledékeny volt, nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden rendben menjen. Amikor nyugdíjba küldték, megkérdezte hol lesz az ő íróasztala? Megszólalt a főtitkár: „Marton elvtárs! Holnap már nem kell bejönnie, holnaptól már nyugdíjas!” Marton reagált: „De hát mit csináljak én otthon?” A főtitkár válaszolt: „Felkérték egy filmre, nem emlékszik?” „Ja, tényleg, jó hogy szólt!” – felelte Marton. Néhány hétre rá vidéki motívum keresés közben meghalt.
Vörös Laci az Erdélyi Borozóban Tóth Jánossal és Lénárd Bandival
A teljes cikk letölthető innen: Voros_Laci_interju_Szinpad_2017._3._szam.pdf
