Folytatódik a gazdasági igazgatókat bemutató sorozatunk. Ez alkalommal a Pesti Magyar Színház (leánynevén Nemzeti) gazdasági igazgatója vall önmagáról és munkájáról.

Valamikor a 70-es évek derekán a Györgyfalvai Katalin és Vass Lajos zeneszerző nevével jegyzett Vasas Művészegyüttes gazdasági vezetőjeként részese lehettem egy máig egyedülálló művészi-emberi alkotóközösségnek, ahol a kemény munka, a tenniakarás és az új kihívások jellemezték a mindennapokat. Magától érthetődő volt, hogy amikor dr. Lázár György, a Madách Színház akkori gazdasági igazgatója megkeresett minket azzal, hogy az épületben színházat csinálna, mindannyian lelkesedéssel fogadtuk az ötletet. Hamarosan kiderült, hogy a "színházcsinálás" minden apró részletét ismerő Lázár doktortól, a szakma jelentős szeemélyiségétől tanulni számonra óriási lehetőség. Hihetetlen felkészültsége, szakmai tudása, színházszeretete lenyűgözött. Nagy lelkesedéssel vettem részt a közös munkában. A megálmodott színház Reflektor Színpad néven létrejött. Mi pedig nem sokkal később összeházasodtunk.

Törvényszerűen vezetett az utam a József Attila Színházba, majd 1991-ben az akkori Nemzeti, ma Pesti Magyar Színházba. A sok vihart megélt színházban eltöltött évek alatt sajnos a férjem már nem lehetett mellettem, mégis szerencsésnek mondhatom magam. Kitünő emberekkel, tehetséges művészekkel és munkatársakkal volt alkalmam együtt dolgozni.

Hálával gondolok ma is azokra a nagy egyéniségekre, mint Szirtes György vagy Lázár Egon gazdasági igazgatók, akiktől mindíg minden szakmai segítséget megkaptam. Mivel a tehetséges embereket mérhetetlenül  tisztelem, soha nem éreztem nehéz  feladatnak a művészek munkájához szükséges feltételeket, s ha lehetett, a biztonságot megteremteni.

Több mint 30 év után elmondhatom, hogy őszintén tudok örülni a sikereiknek, elsősorban persze a tapsnak, hiszen az egészet mindannyian
azért csináljuk,  hogy este 7-kor felmenjen a függöny...