Folytatódik a nagysikerű Egyperces sorozat. A gazdasági igazgató a Kaposvári Csíky Gergely, az Operett Színház és az Objektív Filmstúdió után közel egytucat évet töltött az Operaházban. Ezekről az izgalmas és felejthetetlen évekről szólnak az újabb történetek.
81. Őrnagy elvtárs
Hallomásból tudja a gazdasági igazgató, hogyan is történt ez a nyolcvanas évek elején akkor, amikor ő még az operett dallamos világában révedezett. Egy operaházi állami fogadáson egy tudatlan vendég felismervén kollégáját elkiáltotta magát: „Őrnagy elvtárs! Őrnagy elvtárs!” Abban a pillanatban az összes Gundel pincér a kiabáló felé fordult. Mély csönd lett azonnal, csak a büfésnő kezében remegett még sokáig a kiskanál.
82. Petrovics megbuktatása
A Művészeti Tanács a szakszervezettel együttműködve 1990-ben megbuktatta Petrovics Emil Kossuth Díjas karmestert, zeneszerzőt, képviselőt, professzort és igazgatót. Hiába lett volna sokkal jobb igazgató Petrovics, a kor forradalmi szelleme megkívánta bukását. (A hírek szerint a jogásznő felvételeket készített a szoknyája alá bújtatott kismagnóval, és így a felhasználható információ-mennyiségben jelentős egyensúlytalanság keletkezett.) Petrovics este hívta fel a gazdasági igazgatót és megkérdezte: „Mondd, engem ezek tényleg meg akarnak buktatni?” A gazdasági igazgató kínosan hallgatott, majd azt mondta: „Igen.” Petrovicsot megoperálták a szívével, aztán 90 első félévében lemondott. Soha nem bocsátotta meg a gazdasági igazgatónak az az egy szót.
83. Intéző Bizottság
Petrovics lemondása tán a miniszter (Andrásfalvy Bertalan) egy szokatlan, ám szükséges megoldással állt elő: igazgató kinevezése helyett Intéző Bizottságot hozott létre, amelynek tagjai voltak: a Művészeti Tanács elnöke, a Szakszervezet elnöke, a balettigazgató, a főzeneigazgató és a gazdasági igazgató. Az Intéző Bizottság elnöke lett Ütő Endre (Bandi) magánénekes, a helyi SZB elnöke, aki gyakran hangoztatta, hogy ő „primus inter pares”. Az IB hetente összeült és valódi demokratikus vitákban döntött az Operaház ügyeiben. Egészen addig dogozott, amíg Ütő Bandi meg nem nyerte az igazgatói pályázatot. A legnagyobb vitát a taxis-sztrájk keltette a bizottság tagjai között, de hát az is elmúlt! Bandit pedig 2017 nyarán temettük!
84. Sztrájk
Az első operaházi sztrájkra – a 90-es évek első felében – a rendkívül alacsony bérügyek miatt került sor. Az Opera vezetése mindent megpróbált, ám a kiadások nagy részét kitevő bérek érezhető emeléséhez sehogyan sem tudott pénzt szerezni. Így tehát igazgatósági támogatással indult meg a sztrájk, amely a legrövidebb volt az Opera történetében, hisz a sztrájk első napján már meghívót kapott az Operaház vezetése a miniszterelnökhöz. A délelőtti tárgyalás gyorsan és hatékonyan zajlott, az Opera megkapta a kért milliókat, a gazdasági igazgató pedig rájött, hogy egészen megkedvelhető ez a hóbagolyra tényleg hasonlító bácsi. A gazdasági igazgató nem csak emiatt kedvelte meg a miniszterelnököt: könyvtára rendezése közben megtalálta azt a Krúdy könyvet, amelyet a miniszterelnök akkor adott ki, amikor még vezérigazgató volt a Dél-pesti Vendéglátó Vállalatnál.
85. Maguk túl olcsók nekünk
A gazdasági igazgató az már elfelejtette, hogy milyen rendezvény volt az Operában, ám sikerült egy operaszerető társasághoz vergődnie. Éppen arról szólt a vita, miért nem járnak Operába rendszeresen az újgazdagok. Próbálták szociológiai, szociálpszichológiai és minden más módon kitalálni, ám nem jutottak egyezségre. Végül egy jól ismert újgazdag ember így zárta le a vitát: „Tudja, maguknál túl olcsók a jegyek. Ha drága lesz, majd jövünk.” A gazdasági igazgató megfogadta a tanácsot: radikálisan felemelte az elsőrendű jegyárakat. (Ezért már nem kapott fegyelmit.)
