A színigazdaság olvasóinak nagy örömére Szabó Pista újra válogat színházi kincseket tartamazó gyűjteményéből. Ez alkalommal a 33 évesen légitámadás áldozatául esett Hertelendy István író 1942-ben megjelent regényéből szemelget.

Harsányi Zsolt harmincegy éves volt, amikor ez az alcíme szerint "tréfás színházi regény" 1918-ban megjelent. Ekkor ő már nyolc éve élt különös szimbiózisban a budapesti színházi élettel, újságírással és színházi lap szerkesztésével, operettlibrettók, kuplék, sanzonok írásával nap mint nap jelen volt a színpadok világában.

Szabó Pista Gyűjteményéből ezúttal Moly Tamás  "Szegedi Emma színésznő" című regényéből olvashatunk részleteket Pista kommentárjával. Ami különösen érdekes az, hogy az elmúlt száz évben alig változott a színházi élet! Kivéve persze a direktor buktatást!

Szabó Pista folytatja színházi magánkönyvtára bemutatását. Harmath Imre Lali című könyvéből vett részletekkel mutatja be a múlt század huszas-harmincas éveinek színházi világát: megismerkedünk Mancival, Kezes Klára színésznővel, Takács rendező úrral, Bimbó Endre bonvivánnal, Zeke Ede komikussal és másokkal. Igazán élvezetes olvasmány:)

Szabó Pista a színházi élet nagy "öregje" már régóta hódol szenvedélyének, a színházi témájú irodalmi művek gyűjtésének. Gyűjteménye legszebb darabjait mutatjuk be a továbbiakban. Elsőként a Vígszínház gazdasági igazgatójáról szóló írást a Színházi életből.

Kritikusokat, színházigazgatókat és jogászokat kért fel 1930-ban a Nyugat, fejtsék ki véleményüket: a magas kultúra intézménye-e a színház vagy üzleti vállalkozás. Hevesi Sándor, Kosztolányi Dezső, dr. Simay Mihály, Vámbéry Rusztem, Kárpáti Aurél után befejezésül Schöpflin Aladár kiváló tanulmányát közöljük.

Dr. Venczel Sándor - Petrovits Emil hívására - 1990. január 1-én kezdte meg tevékenységét az Operaházban. Petrovits kérésére kezdte el megfogalmazni, és Ütő Endre igazgatása alatt fejezte be az Operaház Gazdálkodásának Alapelveit. Az alapelvek egy része a 90-es években megvalósult, nagy része azonban még teljesítésre vár.

1986-ban a Fővárosi Operett Színház igazgatója Keszler Pál, főrendezője Horváth Zoltán, főzeneigazgatója Maklári László és gazdasági igazgatója dr. Venczel Sándor elhatározták, hogy engedve a kor kihívásainak valódi piacot teremtenek ott, ahol addig az állami tervgazdaság működött.