A Pesti Broadway Társaság leendő alapítói 1991-ben jelentkeztek először közös pályázattal. Évtizedes színházi, előadóművészeti tapasztalataik alapján úgy gondolták, hogy a Thália Színház magánszínházként és nyereségesen is működtethető. A társaság tagjai először egy kft.-t hoztak volna létre, majd az átalakult volna később részvénytársasággá.

Az Idő siet és hamarabb megőrli a színházat, mint legédesebb álmainkban reméltük. A Balkánon még, az ifjú nációk badar életében, bolondokul tarthatja az embereket Histrio. Ám fejlődött társadalmunkban vége a dicsőségnek. Mit akar a színház? Mit nyújt? Hova tart?

A szokásos nyári rendezgetés alatt a kezembe akadt egy jegyzőkönyv. Elolvasva, felidőzödött a nyolcvanas évek végi mámor, amikor már kezdtük elhinni, hogy lehet komoly változás Magyarországon. A Kultúrinnov jól fűtött irodáiban gyakran ültünk össze mi, fiatal gazdasági igazgatók, hogy gyorsan megváltsuk a világot. Ennek egy dokumentumát adom most közzé.

Nemrég ért véget Müller Péter „Búcsúelőadás”-ának próbája, amely Fehérbohóc, a szellem embere szavaival fejeződött be: „Ne azt mondd, amit illik, hanem ami fáj.”

A nagyobb szinházakhoz ugy szokták kiállítani a számlákat, hogy a borravaló is benn legyen az összegben, melyet az eladók a vásárlóknak adnak, de a melyet a szinház fizet.

Mikor a magyar színigazgatókra ilyen nehéz idõk köszöntenek be, farizeus módon fordítanak egyet a köpenyegen s elkezdenek lefelé licitálni - rohanni a közönség után, mely cserbenhagyta õket. S az irodalmat vádolják s "ebbõl nem lehet megélni" kiáltással elõszedik a jó kis piszkokat, nemes és komoly dráma helyett trágár bohózatot játszanak...

Hevesi Sándor és dr. Simai Mihály írása után most Kosztolányi Dezsõ véleményét közöljük. Reméljük, segít bennünket abban, hogy végiggondoljuk a "Színház és/vagy Üzlet" problémakörünket.

Kétágú kérdés, amely körül sûrû ködben folyik a csatározás, azon az alapon, hogy színház és üzlet két különbözõ dolog, s hogy a színigazgatók halálos bûnbe esnek, amikor az üzleti szempontokat tartják szem elõtt.