A Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen immár több évtizede mûködõ Színházi Mûszaki Vezetõképzõ Tanfolyam 60 végzõs hallgatója a 2006/2007-es tanév végén azt a feladatot kapta záró-dolgozatként, hogy tervezzék meg egy általuk elképzelt, nem befogadó magánszínház éves pénzügyi tervét. A továbbiakban az oktatás rövid bemutatása után összefoglaljuk a dolgozatok legfontosabb tanulságait.
Az oktatásról
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen működő Műszaki Vezetőképző Tanfolyam színházak gazdaságtana című tantárgy tanévenként 16 órával szerepel mindkét szak (színpadtechnika és világítástechnika) tantervében. A tantárgy alapvető célja kettős: a színigazdaság alapjainak elméleti megismertetése és gyakorlati jellegű gazdasági-pénzügyi kézségek kialakítása. A továbbiakban bemutatjuk az I-II. tanév programját:
Első szemeszter: Az elméleti alapok
1-2. óra Szint-felmérő teszt – gazdálkodási formák és a színház alapítása – a színházak alapítása teendői, a színházak különféle osztályozási módjai (tulajdon, gazdálkodási forma, játszási rend, a színházépületek és a színház viszonya), az egyes gazdálkodási formák előnyei és hátrányai.
3-4. óra A költségvetési gazdálkodás alapfogalmai – költségvetési intézmény, költségvetés, előirányzat és módosítása, kötelezettségvállalás és ellenjegyzés, szakmai igazolás, érvényesítés, utalványozás és ellenjegyzése, előirányzat-felhasználási terv, a vezetők kinevezése, beszámoló, vonatkozó legfontosabb jogszabályok.
5-6. óra A közhasznú társaság – alapító okirat, közszolgáltatási szerződés, felügyelő-bizottság, alaptőke és módosítása, közhasznúsági beszámoló, likviditási terv, mérleg, hitelfelvétel lehetőségei, a vezetők szerződtetése, vonatkozó legfontosabb jogszabályok.
7-8. óra Személyi juttatások, bérek és belső marketing – a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és a munka törvénykönyve legfontosabb szabályai, a kinevezés, a munkaszerződés, formai és tartalmi kellékei, a költségvetés személyi juttatások kiemelt előirányzat tartalma, pótlékok, költségtérítések – kinevezés készítése – a belső marketing elemei, használata.
Második szemeszter: A kiadások
9-10. óra Külső személyi juttatások, megbízási szerződések – az egyes szerződéstípusok formai és tartalmi kellékei, a jogdíjtörvény legfontosabb színházi szabályai és gyakorlati alkalmazása – megbízási szerződés készítése.
11-12. óra Javak és szolgáltatások beszerzése, szállítói marketing – az állami támogatásból történő beszerzések egyes típusai (szabadkézi, központosított, közbeszerzés) – a házfenntartási kiadások tervezése – a szállítói marketing elemei és színházi alkalmazása.
13-14. óra A produkciós költségvetés tartalma, tervezése, a premierig felmerülő kiadások, esti kiadások tartalma, tervezése – fedezetszámítás.
15-16. óra Záródolgozat – az 1. tanév összefoglalása
Harmadik szemeszter: A bevételek
1-2. óra Szint-felmérő dolgozat az 1. tanév anyagából – az állami támogatás és kormányzati marketing – az állami támogatás osztályozása és típusai – a kormányzati marketing módszerei, alkalmazása.
3-4. óra A jegybevétel és a vevőmarketing – a marketingterv tartalma, a jegybevételt meghatározó tényezők, a színházi vevőmarketing módszerei, alkalmazása – a szükséges átlaghelyár kiszámítása
5-6. óra Az egyéb bevételek és a szponzormarketing – a fizikai és szellemi szabad kapacitások kihasználása, szponzormarketing elemei, alkalmazása – szponzorajánlat készítése.
7-8. óra Együttműködés a színházak között – horizontális partnerkapcsolatok kiépítése, az együttműködés tartalma, lehetőségei, módszerei
Negyedik szemeszter: Színházi menedzsment
9-10. óra Üzleti terv – fejezeti, tartalma, függeléke – vezetői összefoglaló és pénzügyi terv készítése
11-12. óra Változásmenedzsment – a színházi válságkezelés módszerei, a pénzügyi válság kialakulása, felismerése, kezelése, megelőzése.
13-14. óra Színházi stratégia – szükségessége, típusai, a misszió tartalma, az egyes színházak stratégiai jellemzése – misszió megfogalmazása.
15-16. óra Záródolgozat – a 2. tanév összefoglalása
A pénzügyi terv
A hallgatók a terv elkészítéséhez csak annyi információt kaptak, hogy egy Magyarországon működő nem befogadó magánszínház 2008. évi pénzügyi tervét készítsék el. A feladat megfogalmazása nem tartalmazott kötelező számszaki paramétereket, így a hallgatók maguk döntötték el, hogy milyen tervszámok segítségével dolgozzák ki színházuk pénzügyi tervét.
A tervezésre 90 perc állt rendelkezésre, amely mint később kiderül – a feladat nagyságára tekintettel -, a hallgatók egy részének kevésnek bizonyult. Ily módon a dolgozatok egy része nem tartalmazza a teljes tervek valamennyi paraméterét, ezért az egyes mutatók gyakorisági számainak összege sohasem egyezik meg a dolgozatók számával.
A színház működési formája: 12 hallgató korlátolt felelősségű társaságként, 4-en részvénytársaságként képzeli el magánszínházukat, 3-an betéti társaságot alapítanának. 10 hallgató a közhasznú társasági forma mellett döntött. Csak 1 hallgató működtetné magánszínházát alapítványi vagy egyesületi formában.
A színház székhelye: 25-en vidéken, 15-en pedig Budapesten terveznek magánszínházat alapítani. A hallgatók által megnevezett vidéki városok a következők: Esztergom (Szuzuki Színház), Fehérgyarmat, Karcag, Kazincbarcika (Egressy Színház) Kecskemét (Operett Színház), Salgótarján, Szeged, Szombathely, Tiszafüred. Egy hallgató Nyugat-Magyarországot (Neve Nincs Színház) jelölte meg kívánatos régióként, két hallgató pedig kisvárosban alakítana színházat. A többiek vidéki nagyvárost jelöltek meg tervezett székhelyként.
A Budapesten színházat alapítók közül két hallgató a belvárosban működtetné színházát, ketten a III. kerületben, ketten „külső” kerületekben. Egy hallgató a Vérmezőn képzeli el színházát, amelyet Sinkovits Imréről nevezne el. Egy hallgató pedig – átérezve a tapintható trendet – a Köztársaság téren képzel el egy új magánkézben lévő Erkel Színházat.
Ketten utazószínházat alapítanának legszívesebben, az egyiknek Cegléd (Vándorszínház) lenne a bázisa. Egy hallgató egy szigeten (nem tudni hol) alapítana színházat, amelynek a Grafit nevet adná.
A színház játszási formája: a legtöbben (13-an) jelölték meg, hogy repertoárszínházat működtetnének, ám a tervek elemzése alapján egyértelműen kiderül, hogy a hallgatók több mint fele repertoárjátszást képzel el színházában. A többiek ensuit játszási módban működnének. (A feladat meghatározása ellenére ketten befogadószínház pénzügyi tervét készítették el.)
A színház műfaja: a hallgatók többsége szórakoztató színházat hozna létre, néhányan közülük prózai előadásokat is játszanának. (A szórakoztató színház alatt vidám, zenés, musical operett, kabaré színházat értenek.) Két hallgató jegyezte meg, hogy színháza gyermekdarabokat is játszana, egy hallgató pedig kifejezetten bábszínházat tervezett. Egy budapesti terv szerint a színház vígjátékokat és klasszikus drámákat játszana.
A művészek foglalkoztatása: meglepően sokan (a hallgatók közel fele) tervezik úgy, hogy magánszínházukat önálló, saját társulattal működtetnék. Nem véletlen ez, ha a repertoárszínházak korábban jelzett népszerűségére gondolunk. A társulatok létszáma rendkívül változó: a legkisebb 2 színészből, a legnagyobb 125 főből állna. Ugyanakkor a tervek többségében a társulat létszáma 10-20 fő között lenne. (Társulaton jelen esetben csak a művészeket értjük.) Néhányan – dacolva a munkaügyi felügyeletek várható ellenőrzéseire – úgy gondolják, a társulati tagokat nem alkalmazottként, hanem úgynevezett számlás művészként foglalkoztatnák.
A színház férőhelye: a legkisebb színház, egy kabarészínház 90 nézőt, a legnagyobb, az Erkel utódja 2000 főt tudna befogadni – mindkettő a fővárosban alakulna. A legtöbben (20-an) 500 férőhelyes színházat terveztek. (Valószínű a szemináriumon gyakorolt példa paramétereire emlékezve.) 10-en terveztek 600-800 férőhely között, két hallgató pedig 1200-as nézőtérrel számolt. 14-an 500-nál kisebb férőhellyel kalkuláltak. Az 500 férőhelynél nagyobb színházak többsége Budapesten épülne. Az átlagos nézőtér 523 nézőt tudna befogadni. Összehasonlításul a főváros tulajdonában lévő felnőtt nem befogadó kőszínházak színháztermeinek átlagos befogadóképessége 513 néző! (Itt és a továbbiakban a 2005. évi adatokat lásd a Tények 2005. című tanulmányban a Színház 2006. decemberi számában, vagy a szinigazdasag.hu honlapon.)
Éves előadásszám: a legkevesebbet, havi kettőt egy kabarészínház játszana, a legtöbbet, 400-at egy nagyvárosi bábszínház. 300 előadást játszana egy ensuit játszó budapesti és egy nyugat-magyarországi régióba tervezett musicalszínház. Az átlag előadásszám 185. A hallgatók a legtöbb előadást általában a zenés színházhoz tervezik, míg a kevesebb előadást a budapesti külvárosi, vidéki kisvárosi színházakhoz és a 2 szereplő kabarészínházhoz.
A leggyakrabban előforduló előadásszám a 200 (22 hallgató tervében), mely a férőhelynél elmondottakhoz hasonlóan valószínű, a szeminárium példafeladatainak paramétereire vezethető vissza.
A színház kihasználtsága: a hallgatók által tervezett kihasználtság közel 90%-os. Ez a paraméter mutatja valamennyi mutató közül a legkisebb szórást, hisz a legkisebb kihasználtság 60%, míg a legnagyobb a 100%. A leggyakrabban előforduló mutatószám a teltház, amelyet 17 színház terveiben szerepel, a második leggyakoribb a 80%, amely 11 színház esetében fordul elő. (A szeminárium gyakorlófeladatában a 80% szerepelt.) Érdemes megemlítenünk, hogy a hallgatók által tervezett átlagos kihasználtság megegyezik a fővárosi színházak átlagos 2005. évi kihasználtságával.
A jegyárak: az átlag helyár 2591 forint, amely lényegében meggyezik a fővárosi színházak 2007. évi átlaghelyárával. A legalacsonyabb átlagárral, 700 forinttal a vidéki bábszínház, míg a legmagasabbak 6000 forinttal a Kecskeméti Operett Színház, és egy XXII. Kerületi nagyszínház kalkulál. A leggyakrabban előforduló átlagár a 2500 forint, amely 9 tervben is szerepel, 2000 forintos árat 5 színház tervez.
Bemutatószám: a hallgatók átlagosan közel 4 bemutatót terveznek egy évben. Egy bemutatót tervez a budapesti és a ceglédi bázisú musicalszínház, a legtöbbet, 7-et a szegedi kamaraszínház. Az ensuit játszó színházak alapítói közül azonban többen megjegyzik, hogy a siker függvényében mutatnak be új produkciókat, vagyis tervszámaikat a valóság változása függvényében folyamatosan figyelik, és ha szükséges, alakítják.
Szponzori támogatások: rendkívül nagy szórást mutatnak. A legkevesebb szponzori támogatással a kecskeméti operett színház számol (9,5 millió forinttal), míg a legtöbbel a salgótarjáni színház (600 millió forinttal). Az átlagos szponzori támogatást a hallgatók közel 131 millió forintra tervezik, amely sokszorosa a fővárosi színházak által elért 2006. évi szponzori támogatások összegének.
Egyéb bevételek: a hallgatók tervei között itt is nagyok a különbségek. A legkisebb egyéb bevételt a karcagi színház tervezi (1 millió forintot), a legnagyobbat, 200 millió forintot egy névtelen színház. Az átlagos egyéb bevétel 37 millió forint, amely jóval magasabb a színházak átlagánál, ám nem mutat nagyságrendi eltérést a tényszámokhoz képest.
Házfenntartási kiadások: a közüzemi díjak és a karbantartási díjak többségét a hallgatók a választott színháznagyság arányában határozták meg. Ezt igazolja az átlagos házfenntartási kiadások nagysága, amely néhány ezer forint híján 60 millió forintot tesz ki. Ez összevetve az átlagos férőhellyel reálisnak mondható. A legkevesebb rezsiköltséget a budapesti 90 férőhelyes zenés komédiákat játszó színház tervezi (6 millió forintot), a legnagyobbat az Erkel helyére tervezett 200 férőhelyes zenés színház (200 millió forintot).
A premierig felmerülő produkciós kiadások: a szponzori támogatásokhoz hasonlóan rendkívül nagy szórást mutatnak. A legkevesebb egy bemutatóra jutó kiadást a kétszereplős produkciókat bemutató kamaraszínház tervezi, 333 ezer forintot. A legtöbbet 15,5 millió forintot a karcagi önálló társulattal működő színház. Az átlag 6,3 millió forint, amely tapasztalataink szerint jelentősen alatta marad a fővárosi színházak átlagának.
Esti kiadások (előadásonkénti produkciós költségek): az átlagos esti kiadás 529 ezer forint, amely lényegében megfelel a mai közösségi színházak előadásonkénti kiadása nagyságrendjének. A legevesebb esti kiadással, 50 ezer forinttal a kétszereplős produkciókat bemutató színház tervezte, míg a legnagyobbat, 1 millió 250 ezer forintot egy nagyvárosi repertoárszínház.
Marketingkiadások: átlagosan közel 22 millió forintot terveztek színházalapítóink a 2008. évre. A nagyságrend megfelel a magyar közösségi színházak nagyságrendjének. A legnagyobb marketingköltséget az Erkel helyén alakuló zenés színháznak tervezi megálmodója, míg a legkevesebbet (1 millió forintot) a kazincbarcikai Egressy Színház tervezője.
Összefoglalva: a hallgatók többsége jól oldotta meg ezt a nehéz feladatot. Válaszaik természetesen egyéni vágyaik és elképzeléseik mellett tükrözik a tanórákon gyakorolt példafeladatok számait, valamint saját színházi tapasztalataikat is. Ami a legfontosabb: a magyar színházak művészeti és gazdasági vezetői ezzel a 60 jelenlegi és leendő műszaki vezetővel olyan partnereket kapnak maguk mellé társnak, akikkel akár a magánszínházi lét nehezebb feltételei között is képesek lesznek megfelelni a kor és a kulturális piac követelményeinek.
Dr. Venczel Sándor
Első megjelenés: Színpad 2007. 3. szám
