Most induló sorozatunkban a legjobban mûködõ magánszínházak gazdasági mûködését kívánjuk bemutatni. Azt a sokszínûséget, amely a nem kormányzati és önkormányzati színházak egyik nagy erénye, és amely egyben függetlenségük és szabadságuk legfontosabb kifejezõdése is. Sorozatunkat a leghíresebb színházzal, a Krétakörrel kezdjük, vendégünk Gáspár Máté a színház ügyvezetõje.
A KRÉTAKÖR – MAGÁNSZÍNHÁZAK GAZDÁLKODÁSA
Forma és struktúra
Gáspár Máté 1998-ban került a Színházhoz, amely akkor még egyesületi formában működött. Sokan bizonygatták neki az egyesületi forma előnyeit, ám ezt végül a napi gyakorlat nem igazolta. Így kerestek egy olyan működési formát, amely a legjobban fejezi ki tevékenységük nonprofit jellegét: ezt a formát az alapítványban találták meg. A Krétakör Alapítványt egy személyben Schilling Árpád alapította. Háromfős kuratórium és háromfős felügyelő bizottság irányítja, illetve felügyeli az alapítvány működését és annak törvényszerűségét. A kuratórium elnöke Gáspár Máté.
A 2007/2008-as évadban 7 műszaki kollégát foglalkoztattak, hatan dolgoztak Gáspárral az irodán. Viszonylag rendszeresen 12 színészt foglalkoztattak, így összesen 25-26 fő dolgozott a Színházban. Közülük csak az irodában foglalkoztattak alkalmazottak, a többieket, ideértve a színészeket is, egy-egy produkcióra szerződtetik megbízásos formában.
A színház művészeti vezetője Schilling Árpád, ügyvezetője Gáspár Máté. Egymás kompetenciáit kiegészítő partneri együttműködésük a szervezet sikeres működésének egyik záloga.
A Krétakör Színház előadásainak adatai
| Országok | Városok | Előadásszám | Nézőszám | |
| Budapest | 1 | 1 | 126 | 12223 |
| Vidék | 1 | 10 | 15 | 1430 |
| Külföld | 11 | 13 | 53 | 7790 |
| Összesen | 12 | 24 | 194 | 21443 |
A színházi előadásokon kívül még 15 Krétakör rendezvényt (felolvasóestet, koncertet) tartot a színház 2007-ben, amelyet 3232 néző látott.
Finanszírozás az első években
1998-ban kezdték tervezgetni, de valójában 1999-ben kezdett el működni az alapítvány. Ebben az évben egy megvalósult és egy előkészített produkció volt, ami összesen pár millió forintba került. „Az elején csak tettük bele a saját pénzünket, és jó ideig nem vettünk ki semmit.” Gáspár otthonról dolgozott, nem volt irodájuk, nem volt semmiféle infrastruktúrájuk, nem volt semmiféle stáb, csupán kisebb pályázati forrásokra és a koprodukciós partnerekre támaszkodtak. A Vízkereszt alapján íratott Szerelem, vagy amit akartok volt az első produkciójuk, amelynek a jelentős részét a Zsámbéki Szombatok finanszírozta. 24 településen játszottak szerte az országban, egy IFA platóján utazva végig az országot. Összesen 4-5 millió forint, ami így apránként összejött.
Az első nagy változás 2001 januárjában történt, amikor a Thália, mint befogadószínház a Régi Stúdióban elsőbbséget biztosított a Krétakörnek. „Akkor végre lett egy olyan tér, amelyben összesűrűsödhettek az alkotói energiák, Árpi elképzelései gyorsan kezdtek kibontakozni.”
A második nagy változás 2002-ben történt: a Woyzeck-kel kezdett, a Leonce és Lénával folytatott Büchner-ciklus befejező darabjára készülve rájöttek, hogy a Danton halála a csupán hét fős társulattal nem állítható színpadra, viszont már megvolt a partnerkapcsolatuk a Párizs melletti MC93 Bobigny színházzal. „Az ottani igazgató, Patrick Sommier volt, aki akkoriban egyáltalán szóba állt velünk. (A Bárkán kezdeményezett együttműködési kísérlet kudarcot vallott – VS.) Kérdezte mi a következő darabunk, mert szeretné betenni a következő évad programjába. Mondtuk, hogy a Danton, de ahhoz nekünk le kell szerződtetnünk még egy társulatra való embert, köztük idősebb, vagyis drágább kollégákat is. Rendben, válaszolta Patrick, akkor két héten belül számoljuk ki neki, hogy mit jelentene ez a befektetés, és ő megnézi, hogy mennyiben tud segíteni.” A 2002/2003-as évadra a Krétakör és az MC93 összehozott egy olyan megállapodást, amelyben a francia partner megelőlegezte az évad művészeti büdzséjének gyakorlatilag a 100%-át. A konstrukció szerint a Krétakör létrehozza az előadást, a befektetés (kb. 60 millió forint) fejében pedig a franciáké lett a teljes forgalmazási jog. „Így tehát a franciák pénzéből sikerült 13 fősre fejleszteni a társulatot. Akkor jött hozzánk Csákányi Eszter, Tilo Werner, Scherer, Mucsi, Katona Laci, Viola Gábor (ők Erdélyből települtek át), bővítettük a műszakot. Bár a franciák könyveibe nem volt betekintésem, szerintem anyagilag nem jött vissza a befektetés.” Viszont 34 előadást játszottak le Franciaországban az időközben Hazámhazám-má alakult produkcióból. (Ehhez jött még a 25 magyarországi előadás.) „Ez volt a nagy változás, mert ez azt jelentette, hogy ha van egy projektünk, amely ekkora bizalmat kap, s azt be is igazolja, akkor erre már lehet alapozni.”
Állami támogatás
„Ez nagyszerű hivatkozási alapot is jelentett, így azzal a gondolattal mentem az akkor friss és kíváncsi Görgey kulturális miniszterhez, hogy nem szerencsés külföldről eltartatni egy ilyen kezdeményezést.” A miniszterben szerencsére volt nyitottság és érdeklődés, így már 2002-ben neki állhatott Gáspár Baán Lászlóval, a minisztérium akkori gazdasági államtitkár-helyettesével dolgozni azon, hogy hasonló, vagy terveik megvalósulásához szükséges összeget tudjanak biztosítani a következő évben.
2003-ban Magyarországon ez még nagyon nehézkes volt: 3-4 különböző fejezetből és célelőirányzatból jött össze a mintegy 70 millió forint. „És ez az egész munka, együttgondolkodás, a folyamatok elemzése és természetesen az előző évtizedek alternatív mozgalmainak eredményei vezettek oda, hogy 2004-ben létrejött az úgynevezett kiemelt alternatív keret.” Ez 200 millió forint betételét jelentette a rendszerbe, amelyből – pályázati úton – 100 millióval részesült a Krétakör. „Nagyon örültem ennek a keretnek, amely azt eredményezte, hogy meg tudtuk alapozni a saját utunkat, és lehetőséget tudtunk nyitni másoknak is. Bár a kőszínházi igazgatók megpróbálták megfúrni a pénzt, de végül bekerült nettó forrásbővülés történt a területen, s ez mindenki számára hasznos volt.”
2004-től ez a keret, s a pályázat során osztott pénzek aránya nem változott. De a krétakörösök nem hivatkoztak az inflációra, a költségnövekedésre, azt mindig kigazdálkodták valahogy, elsősorban a saját bevételeik növelése révén. „Eddig, minden évben pályáznunk kellett, 2008 lehet az első év, amikor szerződéses formában, külön soron részesülünk költségvetési támogatásban.”
Megtanultak pályázni: először azt kérték, írjanak három évre előre programot. „Mondtuk, már miért írnánk, egyrészt csak egy évre kapjuk a támogatást, másrészt álmodni mindenki tud, ne azt nézzük mi lesz három év múlva, hanem azt: mi történt az elmúlt három évben. Mérjék és elemezzék a teljesítményeket, az előadásszámot, a nézőszámot, a bemutatószámot.„
„Költségvetési évre vetítve kell elszámolnunk a pályázati pénzzel: először beküldjük a szakmai beszámolót, majd három vastag dossziéban visszük a bizonylatokat a minisztériumba. Az elszámoltatásnak sajnos alig vannak szakmai kritériumai, mi mindig igyekeztünk a saját elvárásaikat is túlteljesíteni. Az első két évben szinte a szerződést is én erőltettem ki, mert már nekem volt zsenánt a helyzet.” Az ilyen rendszerben finanszírozott társulatok a pénzt előre kapják egy összegben május végén, június elején, addig a saját bevételeikből illetve az előző évben képzett tartalékból kell megélni. A rendszernek egy további visszássága volt, hogy eleinte december végéig el kellett számolni. „Hosszú-hosszú időbe tellett, amíg sikerült meggyőzni az adminisztrációt arról, hogy ha hat hónap alatt elköltöm azt a pénzt, amit egész évre kapok, akkor rosszul gazdálkodom. Sikerült elérnem, hogy ma már két ütemben lehet elszámolni: január 31-ig és április 30-ig.„
Az ügyvezető büszke arra, hogy sikerült – más művészeti ágban már létező, illetve külföldi modellekre hivatkozva – megértetni a minisztériummal, hogy hatékony, ha feladatot ad, és aztán szerződést köt ennek a feladatnak az ellátására. 2008-ban a Krétakör már így kapja az állami támogatást. Gáspár reméli, hogy sikerül jól megkötni a szerződést, és akkor ez is hivatkozási alappá válhat. „Ez a konstrukció új perspektívát nyithat, mi tudunk egy kicsit szusszanni, másoknak van hova törekedni.”
A Krétakör 2007. évi bevételei (ezer ft-ra kerekítve)
| OKM támogatások | 100.000 |
| Pályázatok (NKA,OKM) | 14.000 |
| Jegybevétel | 2.000 |
| Előadások értékesítése | 95.000 |
| Szponzoráció, adomány | 2.000 |
| Egyéb bevételek | 7.000 |
| Összes bevétel | 220.000 |
Saját bevételek
Összességében 2007-ben körülbelül 220 millió forint volt az Alapítvány összes bevétele, amelyből a saját bevételi arány – a pályázati eredményeket is ideszámítva – 55%-ot tett ki. „A legjelentősebb forrásunkat a külföldi és belföldi fesztiválokra egy összegben eladott előadásaink jelentették. Ez képezte az elmúlt években a bevételeink bő harmadát.„
Jelentős összeg a koprodukciós bevétel is, mivel szinte minden Krétakörös előadás partnerszínházak bevonásával, s leggyakrabban jelentős anyagi hozzájárulásával vagy költségmegosztás mellett készült.
A Krétakör jegybevétele több szempontból nem jelentős: egyrészt kis befogadóképességű helyeken játszanak, másrészt a jegybevétel általában nem is náluk jelentkezik, hanem a jegygazdánál, és ő annak csak egy részét adja át a Színháznak, amely ezáltal művészeti szolgáltatásként az előadás értékesítésnél jelenik meg. Ennek nagysága attól függ, hogy mi a hely alapfunkciója: például a Tháliában, amelynek a befogadás az alapfeladata 75-25% volt az elosztás a Krétakör javára, a Vidámon, amely nem befogadószínház, feleztek a jegybevételen. 2500-3000 forintos átlagáron játszanak, amely átlagosnak mondható a fővárosban. Mivel kis helyeken, behatárolt számú nézők előtt játszottak, így elvileg növelhették volna az árakat, de úgy gondolták, a Krétakör célközönsége nagy részének fizetőképessége nem enged meg ennél jelentősen drágább jegyeket.
2007 volt az első év, amikor viszonylag jelentős összeget sikerült összehozniuk szponzorációból, mecenatúrából. „Csúcsidőben 5-6 millió forintot tudtunk összeszedni magánadományokból, amely a pártoló tagságot és az adó 1%-ot is magában foglalta.” Összességében szép pénz, de arányaiban elég kevés. A jövőre vonatkozóan egyik fő céljuk, hogy növeljék ezt az összeget. „Úgy gondolom az összbevétel 10%-a lenne az egészséges arány, és még talán reális is.”
Kiadások
Náluk a házfenntartási kiadásokat az alapítvány kiadásai jelentik, mivel nincs színházépületük, „így azt szoktuk mondani, hogy az alapítvány a mi virtuális házunk„. Nem jelentős összeg ez, az iroda, raktár, informatika, közlekedés dologi kiadásait foglalja magában. Az ügyvezető rendkívül erősen kontrollálja ezeket a kiadásokat is, így azok havi összege nem haladja meg az 1 millió forintot.
A bérköltségeket külön tervezik és számolják, ami nem nehéz feladat, hiszen 7 emberről van szó csupán. Ez is része az összkiadás 49%-át kitevő személyi kiadásnak, amely természetesen tartalmazza a közel 100 millió forintos megbízási keretet is.
A műsoron tartás költségeit külön tervezik. Ide tartoznak a tár- és fogyójellegű kiadások, a turnéhoz kapcsolódó kiadások. A legtöbb produkció önfenntartó volt, vagyis az előadások bevétele finanszírozta az előadás költségeit, amíg az elmúlt évadban teljesen át nem álltak a színészeknél az előadáspénzre (minden társulati tag fellépésenként egységesen nettó 25 ezer forintot kapott), amely rávetítve a jegybevételre felborította az egyensúlyt. A vendégrendezők általában 800 ezer forintot kaptak a munkájukért és Magyarországon nem részesednek a bevételből.
A kiadások 35-40%-át teszik ki a produkciós kiadások, amely az ügyvezető szerint jelentősen meghaladják a kőszínházak ilyen jellegű kiadásait. A produkció ebben az esetben nem csak színházi előadást, de kiadványokat, eseményeket is jelent. „Erre mindig nagyon odafigyeltünk, ezzel soha nem spóroltunk, mivel ez adta a Krátakör művészi arculatát „.
A Krétakör 2007. évi kiadásai (kerekítve) Alapítvány fenntartása 12.000 Bérjellegű kifizetések 16.000 Művészeti tevékenységhezkapcsolódó költségek 79.000 Vállalkozói díjak 97.000 Előadások értékesítéshez kapcsolódó költségek 13.000 Egyéb kiadások 1.000 Összes kiadás 218.000
Tervezés
Van éves költségköltségvetésük. Egyébként ők is abba a cipőben járnak, mint a kőszínházak, vagyis a költségvetési év és a színházi évad közti különbség nekik is gondot jelent. Csinálhatnak bármilyen jó terveket is, de a tervezéskor, még nem tudják, hogy megkapják-e azt a pénz, amire szükségük van a tervek megvalósításához. Éppen ezért általában fél évre előre készítenek konkrét terveket: év végén és nyáron. Soha nem használtak a kőszínházaknál kialakult olyan normák, hogy kamaraszínházira x millió forintot, nagyszínházi előadásokra y millió forintot terveznek. „Nálunk az ilyen típusú produkciós tárgyalások hiányoznak. Nem azt mondom, hogy ennyi pénz van a produkcióra, és azt oszd el, hanem leülök beszélgetni a rendezővel, megismerem az elképzeléseit, és kettőnk eszmecseréje alapján kialakul a produkciós büdzsé.” A hamlet.ws című előadásukat szinte nulla forintból állították elő. Ma már a 100. előadás után tartanak, „és úgymond sokat hoz a konyhára, bár nem feltétlenül anyagi értelemben„. Van olyan produkciójuk is, amelyre 25 milliót fordítottak és éppen hogy megérte a 18. előadást.
Az ügyvezető a tervek készítése előtt elemzi a múltat is: kiderül, hogy náluk is vannak limitek. „Így például a kisebb produkciók 2-3 millió, a Thália Régi Stúdió méretére készülő produkciók 8-9 millió, a nagyszabású, külső, nagyobb helyszínt igénylő produkciók 15-20 millió forintba kerültek.”
Jövő
Az Alapítványt Schilling Árpád hozta létre, így további sorsa is az ő kezében van. Valóban igaz, hogy az alapítónak az eddig gyakorolt színházi formákból elege van. „Schilling tényleg mást szeretne csinálni. Megunta, hogy mások gondolait interpretálja.” Végiggondolták, hogy „mi az, hogy magánszínház, mi az, hogy civil kezdeményezés, és mit jelent az intézményi feladat”. Schilling és Gáspár végül arra jutottak, hogy „nem probléma, hogy Árpád mást szeretne csinálni, hiszen a színház műfaja tágan definiálható, több van benne, mint amennyire ma tartjuk.” És ha erre a kísérletre lesz befogadói, támogatói, fenntartói érdeklődés, akkor ezt neki illetve nekik kell tovább vinni.
A Krétakör az elmúlt hat év alatt „hályogkovácsolással, szerencsével, és persze sok-sok munkával, tehetséggel és segítséggel” fölépített egy társulatos repertoár színházat. Úgy érezték, és érzik ma is, hogy ez a színházcsinálás egyik lehetséges, Magyarországon a legelterjedtebb útja. „Valahogy mindenki reflexszerűen errefelé indul: a színész, a rendező, a stáb is.” A külföldi tapasztalatok, de főleg a vágyak és kíváncsiságuk miatt úgy érzik, „ezt a kísérletet sikeresen végrehajtottuk, s nem tudjuk, nem látjuk, hogy a jelenlegi magyar körülmények között innen hová lehet lépni.„
„A Krétakör újrarajzolásáról van szó, egyfajta újrakezdésről.” Felmerült, hogy esetleg a nevüket is megváltoztassák, mivel Magyarországon a színház fogalmához erős elvárások tapadnak. Holott ők radikális lépésre szánják el magukat, amely a hagyományos értelemben vett színháztól inkább az utcai művészetek felé visz, amely „a világon óriási ágazat, hatalmas kreatív ügy, csak nálunk azonosítják a gólyalábasokkal és a tűznyelőkkel. Vannak érvényesnek tűnő gondolataink, hogy mit lehetne a falakon kívül csinálni. Nálunk persze ez egy alapadottság, hisz soha nem voltunk igazán a falakon belül.” Az ügyvezető úgy gondolja, ha „egy országban van pénz a kísérletre, a kutatásra, a nem tutira menésre, a nem néző- és előadásszám alapú normatív elszámolásra, akkor az egy jó ország, már-már luxushelyzet„. Most úgy látja, hogy Magyarországon erre egyelőre van fenntartói szándék, s a Krétakör azon lesz, hogy megpróbálja elég gyorsan bebizonyítani, hogy ez egy jó befektetés.
Kommunikáció
„Virtuális otthonunkat az interneten voltunk kénytelenek fölépíteni„. A Krétakör honlapja a legjobb színházi honlapok közé sorolják. „Most újat csinálunk„. Az internet a Krétakör számára mindig is rendkívül fontos volt, hisz lényegében a kőszínházak „fizikai referenciapontját volt hivatott helyettesíteni„. Statikusból aktívvá tettük, és ezek a szavak jól leképezik szándékainkat. Azt is szerették volna a honlappal üzenni, hogy valóságuk sok-sok kis részelemből tevődik össze, nincs egy meghatározó információ, hanem nagyon gazdag az a tartalom, amelyet megpróbálnak a honlapon keresztül is eljuttatni. A változásnak megfelelően a honlapot is szeretnék még játékosabbá, még enigmatikusabbá tenni.
„Mi nem arra a színházra szavazunk, amely a háromdimenziós tévéjátékot nyomatja, hiszen egyébként is nagyon nehéz a szappanoperákkal konkurálni.” A színház ereje az ügyvezető szerint az élő emberben van: „Az élő ember kapacitásai pedig túlmutatnak azon, hogy interpretáljon, hogy marionettként teljesítsen.”
98 óta folytonosan öndefiníciós játékokban próbálják meghatározni magukat: „Voltunk már kényelmetlen színház, ügy színház, kikapcsolódás helyett bekapcsolódást nyújtó, stb.” Folyamatosan azt igyekeztek kommunikálni, hogy csak „együtt sikerülhet„, és nem a szórakoztató színházakban egyre inkább jelen lévő passzív nézői attitűdöt szolgálták ki.. „Mindezt persze könnyű megfogalmazni egy manifesztumban„, de azt elérni, hogy a hétköznapok részévé váljon „irgalmatlanul nehéz, és egyre nehezebb lesz„.
Dr. Venczel Sándor
Színházi közgazda
Első megjelenés: Színpad 2008. 3. szám.
Leadfotót a Krétakör lezárt honlapjáról importáltuk.
