Maghalt Czanka Sanyi. Lehetetlen! - ez volt első gondolatom. Sanyi, maga az élet, nem halhat meg! Ki fogja intézni azt a millió ügyet, amit naponta rábízott igazgató, színész, szomszéd, egyáltalán bárki? Sanyikám, ezt nem teheted!  És hol maradt a búcsúitalunk? Amit olyan sokszor megbeszéltünk? 

 

MEGHALNI EGY PICIT

Pányoki László búcsúja 

 

Állok a Váci út – Árbóc utca sarkán. Körülnézek, de nem látom.

Nyilván a színház előtt. de ott sincs.

Akkor megint megelőzött. Már kint van a piacon, huncut mosollyal

udvarol Krisztinek, vagy Anikónak, majd átjön Zolihoz. Míg

elfogyasztja a „menüt”, elsorolja mit vesz reggelire, mit kell az

ebédhez vásárolni, - mióta a feleség a Szent László templom

kolumbáriumában pihen, ez már csak az ő gondja.

Közben összejön a galérián a csapat, a polgári kör.

Jogász, munkanélküli, költő, nyomdász, segédmunkás, nyugdíjas,

szakiparos, informatikus. énekes, tisztviselő. „Na most egy picit?” –

fordul cinkosan a költőhöz. De már rohanni kell. Ezt a félórát is úgy

lopta el. Várja a munka, a SZÍNHÁZ. Utánanézünk és derűsen

mosolygunk valamennyien.

24 éve a a József Attila Színház gondnoka. És nézőtéri őre, víz-gáz-

villanyszerelője, eljárója, kézbesítője. Diszkrét, tapintatos,

megbízható, nélkülözhetetlen. Ha megkéred valamire – művész,

hivatalnok, az igazgatóság - nincs lehetetlen. Reggel fél hattól, este

fél tizenegyig. „Mi fogjuk megölni” mondtam egyszer Léner Péternek.

„Abba halna bele, ha nem csinálhatná”.

Reggel a takarítókat vezényli, a szemétszállítókkal perel, napközben

karbantartás, eljárói feladatok, kiteszi az aktuális szereposztást és

este az előadás, a KÖZÖNSÉG! És soroljuk megint.

Kerületi fő-tisztségviselő, színigazgató, főorvos, tanárok, diákok,

melósok, nyugdíjasok: Angyalföld, Újpest, Óbuda színházba járó

közönsége - mindannyiunk ismerőse a nézőtéri bejárónál álló fehér

hajú, fehér bajuszos bácsi. Sanyi bácsi.

„Galambos Erzsi adta nekem ezt a nevet, soha többet nem tudtam

levakarni” – dünnyögi megengedő mosollyal.

Verebes meg azt mondta a „Hattyúdal” rendezése után, amiben

először színpadra is léptette: „Sanyi bácsi, a védjegyem leszel. Ha

lehet, ezután beteszlek minden előadásomba”.

Nem lehet. Állok a Váci út, Árbóc utca sarkán. Szemben a színház. Hol

vagy Sanyi bácsi?

Egyszerre kerültünk 1992-ben a „JASZ-ba”.Kollégák voltunk, tiszteltük

egymást. Soha nem szólított a nevemen. Egy kicsit a főnöke voltam.

Miután elkerültem a társulattól, barátok is lettünk. Pár hónapja

elkezdett a keresztnevemen szólítani. Rossz jel.

Czanka Sándor április hatodikán elhunyt. ÉLT 65 évet.