A szinigazdasag.hu-nak sikerült megszerezni Szabó István korszakos tanulmányát, amely a XXI. század eleje magyar színházi struktúrájának elemzése mellett jövőre vonatkozó elképzeléseket is megfogalmaz. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki akár csak alapfokon is színházzal szeretne foglalkozni.

A 17. századi spanyol szerző Lope de Vega szerint a színházhoz nem kell más, mint "három deszka, két színész és egy közös szenvedély". A továbbiakban ehhez hûen arra keresem a választ, vajon lehetséges-e a deszkán, a színészeken és a szenvedélyen inneni világban olyan gazdálkodási módszereket alkalmazni, amelyekkel méltón szolgálhatjuk a szenvedélyek ügyét.

"Mert a kiadás nem egyéb, mint az elõre nem látható, a szabálytalanság eseménye, a magát szüntelenül pazarló, többet akaró élet többletének bizonysága, az életé, amely azt állítja magáról, hogy nem lassul, hogy semmi nem fékezheti természetes gyarapodási igényét. "

A válságkezelés sajnos egyre fontosabb ága lett a mai magyar színigazdaságnak. A fõvárosi önkormányzat legutóbbi döntésével 216 millió forinttal csökkent a fõváros tulajdonában lévõ színházak közösségi támogatása. Miután a feladatok nem csökkentek, így a színházak vezetõinek - évad közben lévén -, lényegében válságkezelési módszerekhez kellett folyamodniuk.

Nagyon hiányzik a kulturális életbõl a szakmai szolidaritás és a civil kurázsi. A másik oldalon pedig hiánycikk a szakmai, emberi tekintéllyel bíró minisztériumi, önkormányzati szakhivatalnok.

Kaptam egy levelét. Több mint 3 héttel ezelõtt. Megpróbáltam kideríteni, ki írta, nem sikerült. Az emilcímrõl mindig visszajön a levelem. Mivel a levélben rendkivül érdekes meglátások vannak, és titokzatos írója is hozzájárult, úgy döntöttem, mindenféle tartalmi és formai változtatás nélkül nyilvánossá teszem.

2007. november 22-én tartja ülését a Fõváros Kulturális Bizottsága, amelyen többek között a Színházi Reform elõterjesztését is megtárgyalják. Munkájukhoz szeretnénk segítséget nyújtani dr. Venczel által meghatározott finanszírozási alapelvek 13 pontba sorolásával. 

Az itt leírt rendszer a színházi gazdálkodás közgazdasági gondolkodás alapján történõ megközelítésének eredménye. Nem akarok filozófiai kérdésekbe belemenni, nevezetesen, hogy árú-e a kultúra, pénz nélkül azonban - annak kategóriába sorolásától függetlenül - nem lehet ma még Magyarországon mûvészetet, színházat csinálni.